A fosszilis fűtőanyagok helyett Finnország fővárosa egy eléggé valószínűtlen, ám a közelében annál nagyobb mennyiségben előforduló erőforrást aknázna ki, amellyel Helsinki háztartásainak 40 százalékát tudnák fűteni.
Van házi feladat, vannak tanórák és tankönyvek, cél az ismeretanyag átadása, és a diákok számot is adnak a tanultakról, Finnországban mégis mindenki szeret iskolába járni. Miért? Galambos Attila oktatásfejlesztő helyszíni beszámolója.
A 430 méterrel a föld alá épített létesítmény akár 100 ezer évig, a kiégett nukleáris fűtőelemek teljes lebomlásáig képes lesz tárolni a radioaktív hulladékot. Már csak az a kérdés, hogyan lehet jelezni a veszélyt a távoli jövő generációinak.
Az elektromos járművek terjedése és a megújuló energia tárolásának igénye az akkumulátorgyártást is pörgeti, de a folyamatot fenntarthatóvá kell tenni, ami nem kis feladat – a nyersanyagok bányászata és a fémmegmunkálás bizony szénkibocsátással jár, és atomenergiára is szükség lesz. Megoldás: a körkörös gazdaság.
Hány életév nyerhető azzal, ha hiszünk a jövőben? Mennyire tudjuk valójában előrejelezni, mi lesz száz év múlva? Hogyan dolgozik egy olyan kormány, amelyet valóban érdekel a jövő, és irigyeljük-e a szomszédot, ha nyolc kart növeszt?
Széles körű, tudásalapú közműveltség vagy kompetencia-alapú képzés? Esetleg a kettő kombinációja? Milyen a nyerő oktatáspolitika, és léteznek-e modellországok? Követhető-e Magyarország számára Finnország vagy éppen Kína? Kende Ágnes és Dr. Setényi János oktatáskutatók és Kiss László középiskolai történelemtanár vitatják meg a lehetőségeket.
Az összeg az állami támogatásokat és segélyeket váltaná ki, és 18 év fölött mindenkinek automatikusan járna, aki elköltözött otthonról, és a tanulmányaiban vagy a munkában eljutott egy bizonyos pontra. A 20 ezer euróval feltöltött alapszámlát úgy találták ki, hogy az egyetem gyors elvégzését és a munkába lépést is ösztönözze.
Majdnem 10 éve már, hogy a finn könyvtárak elkezdték felvenni kínálatukba a társasjátékokat, és a kezdeményezésből igazi sikertörténet lett. Egy 140 ezres városban mintegy 250 darabos kollekcióból kölcsönözhetnek ingyen az érdeklődők, és még a játékboltok sem járnak rosszul.
Két éven keresztül 2000 finn munkanélküli kapott havi 175 ezer forintnak megfelelő összeget, és bár ez a munkavállalási kedvet nem erősítette jelentős mértékben, a résztvevők mentális egészsége javult, önállóságuk nőtt. A gazdasági válság miatt több országban újra szorgalmazzák a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését.
Szinte az egész világsajtón végigment a finnek munkaidő-csökkentő programjának híre, ezért a kormánynak a Twitteren kellett magyarázkodnia.
Egy különleges időjárási jelenség hatására jéggömbök borítottak el a tengerpartot a Botteni-öbölben.
Finn egyházi szervezetek úgy döntöttek, ráfér egy kis pr a megbékélés és a megbocsátás eszméjére, ezért internetes kampányt indítottak, hogy a több tucatnyi macskaemotikon mellett legyen legalább egy emoji a megbocsátásra is.
Elítéltek végzik az algoritmus betanításához szükséges informatikai kulimunkát két finn börtönben. De vajon kizsákmányolás vagy lehetőség a raboknak, hogy minimális pénzért ugyan, de számítógéppel és nem nehéz vasakkal dolgozhatnak?
Eddig azt hitték, rovarokat nem lehet beoltani, mert nincsenek antitestjeik. Két finn kutatónak azonban sikerült megtalálni az amúgy nem is túl bonyolult módszert.
Vajon miért nem lehet a finnekkel semmiségekről csacsogni? Talán ez is egy rokon vonás a magyarokkal? Lehetséges, de az udvarias, dolgos és főként befelé forduló finnek közelebb érzik magukat a japánokhoz.
A finn állam, amelynek különben is szívügye, hogy polgárai mennyire képzettek, megpróbálja felkészíteni őket a várható nagy munkaerőpiaci átalakulásra.
Hogy lehet, hogy a finnek egyszerre vezetők a boldogságban és a depresszióban? Mit mond Mark Twain, és mit mond minderről a finn filozófus?