A gázkromatográf szerint a mesterséges intelligencia finomabb bazsalikomot termeszt, mint a földműves

Öntanuló algoritmusokkal termesztettek bazsalikomot a Massachusettsi műszaki egyetem, az MIT és a Texasi Egyetem mérnökei egy massachusetts-i városkában, és azt mondják, hogy a fűszernövény zamata lekörözi a természet alkotta társaikét. A bazsalikomot tápfolyadékban, úgynevezett hidropóniás eljárással nevelgették. A vízbázisú tápanyagkapszulákat érő fényt, hőmérsékletet, páratartalmat és egyéb környezeti hatásokat egy számítógép állította optimálisra, emberi beavatkozás nélkül. 

A hidropóniás növénytermesztés nem valami 21. századi huncutság: az általános iskolás gyerekek egyik közkedvelt kísérlete, a többnyire nedves vattán, szebb napokat látott tejfölös dobozokban kivitelezett babcsíráztatás is ilyen eljárás. Fontos különbség viszont az iskolai kísérletekhez képest, hogy az MIT-laboratóriumban az így termesztett növények kimeneti jellemzőit a termesztési adatokkal együtt egy öntanuló algoritmusba táplálták vissza. Utóbbitól azt remélik, hogy a jövőben az automatizált növénytermesztés révén nemcsak a finomabb, hanem a kórokozóknak vagy épp a szélsőséges időjárási viszonyoknak jobban ellenálló mezőgazdasági termesztés legfőbb támasza lehet.

A világélelmezési problémáktól a finomabb pesztóig

Az automatizált növénytermesztés, vagyis a smart farming egyébként világszerte feljövőben van. A génmódosított növények terjesztésében élen járó, és emiatt hevesen kritizált amerikai mezőgazdasági és biotechnológiai vállalat, a Monsanto már évek óta öntanuló szoftverekkel kísérletezik az ellenállóbb növények kinemesítésén. De tavaly Hollandiában üvegház-automatizálási versenyt is hirdettek azoknak a szoftverfejlesztőknek, akiket az hoz lázba, hogyan lehet a lehető legminimálisabb alapanyagigényű, ugyanakkor a lehető legmagasabb terméshozamú uborkaföldet létrehozni. A verseny győztese a Microsoft-fejlesztőket és a Koppenhágai Egyetem, valamint a hollandiai Wageningen Egyetem kutatóit tömörítő csapat lett. 

Az MIT bazsalikomkísérletéhez az a közel 80 éve ismert tény adta az alapot, hogy a nagyüzemi termelés során elvárható hozamnövekedés fordított arányban van a végtermék ízével. Számos tápanyag-összetevőre (ásványi anyagra, fehérjére, vitaminra) igaz, hogy a fogyasztásra szánt növényekben az utóbbi 5-6 évtizedben egyre csökken a mennyiségük. Ez pedig a szóban forgó termények ízét is befolyásolja. A csökkenést a növények megváltozott genetikai jellemzőivel, a műtrágyák használatával és a légkör egyre növekvő széndioxid-koncentrációjával is összefüggésbe hozták. A jelenség egyébként nemcsak az ízélmény romlása miatt aggasztó, hanem azért is, mert az ízek kiteljesedéséért felelős molekuláknak fontos szerepük van a növények egyéb jótékony hatásában, például méregtelenítő, gyulladáscsökkentő képességében.

A high-tech bazsalikom termesztői szerint a kibermezőgazdasági termeléssel nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást is el lehet érni, ráadásul úgy, hogy közben a ráfordítás és a hulladéktermelés is minimalizálható. Más kérdés, hogy a számítógép nevelgette pesztóalapanyag ízének értékelését nem emberekre bízták: gázkromatográfok és tömegspektrométerek  értékelték jobbnak a hagyományos bazsalikom ízénél.