A Min Kamp, azaz a Harcom norvég sztárszerzője az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége

Megnyitott a 26., majdnem kerek évfordulóját ünneplő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ez majdnem annyira kerek évforduló, mint amire Romsics Ignác történész, az eseményhez virtuálisan pezsgősüveget vágó történész hívta fel a figyelmet, ugyanis épp 547 éve történt, hogy Hess András budai nyomdász megnyitotta az üzletét Budán. 

Ez azt is jelenti, hogy már csak három évet kell aludni ahhoz, hogy legyen egy tényleg kerek évfordulónk – de ahogy Romsics is kiemelte, kár lenne azt ünnepelni, hogy mindenkit megelőzően mi, magyarok valami hihetetlen teljesítményt mutattunk be Mátyás király idején az írásbeliségben és a nyomtatásban, Hess ugyanis meghalt, a nyomdaipart pedig el is felejtettük az országban. A történész-műsorvezető még eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, a költő lenne, de inkább a történelmi vonalat követte: azon tépelődött, hogy hogyan is lehetne felvezetni egy ilyen eseményt úgy, hogy hiába a Helikon sikerszerzője, valójában történész. Végül megoldotta: hét percet kellett várnunk az első „górcső” elhangzásáig, de ezt egy olyan előjáték követte, amit alig lehet elhinni úgy, hogy az ember nem látta.

Sámánok jöttek 

Az eseményt ugyanis teljesen meglepő módon valami sámándobos produkció nyitotta meg, titokban azt vártam, hogy maga Romsics is legalább egy turultojásból fog kipattanni, de legalább lila ködből materializálódik, ehelyett csak felment a színpadra, és megnyitotta az eseményt. Ez egyébként meglepő módon túlnyomó részben norvég szereplőkből állt, a Huld együttest hallhattuk, kétharmados norvég többséggel. 

Az előzményekre azért reflektált valahogy: történészként kritizálta a finnugor rokonság kritikusait, különösen a Szíriusz-hívőket, illetve azokat, akik inkább a törökökkel rokonítanák a nyelvünket, majd átadta a szót Frank Rossavik norvég újságírónak, aki Karl Ove Knausgård író előzenekaraként működött közre.

Az indiszkrét sztár 

Knausgård ugyanis az idei fesztivál díszvendége, egyúttal az idei Budapest Nagydíj nyertese is: indiszkrét regényeket ír, önéletrajzi ihletéssel, nem csoda, hogy mindenki, aki szerepelt bennük, finoman szólva sem az író rajongója. Ez mindegy is: első könyvével már díjat nyert, volt felesége pedig a világ leginkább indiszkrét emberének bélyegezte, viszont most már annyira befutott, hogy a Millenárison is helyet kapott, és maga Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest humán területért felelős főpolgármester-helyettese tüntette ki Budapesten. A Harcom (Min Kamp), hatkötetes önéletrajzi ciklusa egyébként magyarul is elérhető, legalábbis részben, itthon négy kötetnél tart a sorozat.

Megint a Millenáris 

A helyszín szokás szerint a Millenáris, mióta elköltöztették a rendezvényt a Kongresszusi központból, valamivel szellősebb lett az egész, a kinti standokkal pedig egészen családias, piknikes hangulat van – erre rá is játszanak, sörös busz is van, meg a Bookline is egy busszal települt ki a rendezvényre. Csak akkor van gond, ha esik, ilyenkor kerülnek elő a ponyvák, de ez már csak a műfaj velejárója. 

Ha már ponyva: a megnyitón elképesztő mennyiségű szóróanyagot kaptunk, a java része persze úgynevezett női regényekről, illetve Bagi Iván újabb humorbonbonjairól és sziporkáiról szólt. Teret kapott a szóróanyagokban Romsics is, ami nem csoda, mert a Helikon egyik sztárszerzőjéről van szó – olyannyira, hogy tavaly egy megszállott rajongója órákon át ostromolta a kiadó pultját a szakadó esőben az új kötetet követelve. Idén sem maradnak anyag nélkül a fanok, Bethlen Istvánról és a magyar rebellisekről olvashatnak majd azok, akik az időjárással dacolva megint megtámadják majd a polcokat.

A rendezvény maga olyan, mint mindig, mióta itt tartják, bár csütörtök délután nem voltak rajta túl sokan, ami nem is csoda, hiszen épp csak megnyitott. Az eddigi bő tíz év tapasztalatai alapján a hétvégén egy gombostűt sem lehet majd leejetni, kimenni meg érdemes, a legtöbb kiadó ugyanis készül valami újdonsággal az alkalomra, ez a könyvbizniszben legalább akkora ünnep, mint mondjuk a karácsony.

Könyvcunami

Ilyenkor több tonna könyv lepi el a teret, köztük egy csomót néhány száz forintért vesztegetnek – ezek persze inkább a régebbi kötetek, de az újakhoz is némi kedvezménnyel lehet hozzájutni. Fontos újdonság, hogy néhány éve már nincs belépő, úgyhogy az eleve levásárolható ötszáz forint helyett teljesen szabadon költhetjük el az erre szánt pénzt, és felesleges beléptetés sincs. A fogadó stand szokás szerint a vendégként meghívott országé, úgyhogy lehet ünnepelni a norvég-magyar barátságot, emellett a legtöbb magyar kiadó és terjesztő képviselteti magát.

Ha van olyan ünnep, ahol minden bölcsész, irodalmár, neadjisten szerkesztő vagy fordító ismerősöddel kötelező módon össze lehet futni, ez pont az lesz: a zsákbamacskaként árult könyvek erdejében néha meg lehet találni egy-egy régebbi, vágyott kötetet is, de egyébként, ahogy mindig, a rendezvény legalább fele a szakmázásról szól, a gravitációs vonzerő pedig ott van, ahol a sört mérik, szóval ha írókat, költőket, szerkesztőket és kiadóvezetőket akartok látni, érdemes erre venni az irányt. 

Ha meg csak a könyvek érdekelnek, itt lehet beszélgetni azokkal, akik fordították, gondozták vagy kifizették a köteteket. A rendezvény vasárnapig tart, ez a legnagyobb könyves buli az évben, aki lemaradt róla, a könyvhétig nem jut hasonló töménységű szerkesztőségi sűrűséghez, úgyhogy megéri kimenni.