A hatalom falai Európában: válogatás az arles-i fotófesztivál Walls of Power című kiállításának képeiből

Gibraltár, 2016. Egy brit határőr a dohánycsempészek által vágott rést vizsgálja a spanyol és brit felségterületeket elválasztó gibraltári határkerítésen. Az Ibériai-félsziget déli csücskén található Gibraltár brit felségterület, melyet 1909-ben választottak le kelet-nyugati irányban 1,2 kilométer hosszan egy eredetileg csak 2,1 méter magas kerítéssel. Nagy-Britannia Európai Unióból való távozása miatt félő, hogy a gibraltári határon évtizedek óta fennálló feszültség fokozódni fog. A Brexit-szavazáson a gibraltáriak 96 százaléka az unióban maradás mellett szavazott.Fotó: Arnau Bach/Courtesy of Arnau Bach for Les Rencontres d'Arles / Walls of Power
Észak-Belfast, 1994. Az észak-írországi békevonalak olyan vasbetonból, kőből vagy acélból készült falak, amelyek a nacionalista érzelmű katolikusok lakta negyedeket hivatott elválasztani a magukat britnek valló protestánsok lakta negyedektől. A helyenként néhány száz méterestől akár 5 kilométer hosszan húzódó, 7-8 méter magas falszakaszok elméletileg a közösségek közti feszültséget hivatottak mérsékelni. Egyes szakaszokon fegyveres erők által védett kapuk vannak, amelyeken csak nappal lehet átjárni. Az első hasonló falat 1969-ben ideiglenesen, fél évre építették, egy akkor elharapózó zavargáshullám miatt. A falat annyira hatékonynak ítélték, hogy nemhogy meghagyták, hanem továbbiakat építettek. Három évtizeddel a polgárháború vége után a falak többsége még mindig áll.Fotó: Frankie Quinn / Courtesy of Frankie Quinn to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Belgrád, 2018. A Walls of Power kurátora, Virágvölgyi István szerint a 21. században a virtuális határok legalább annyira valóságosak és kézzelfoghatóak a mindennapi életben, mint a fizikaiak. A Google Street View-ból származó felvételen a belgrádi amerikai nagykövetség látható. Vagyis, hathatós amerikai kérésre, éppen hogy nem látható. A nagykövetségi falak, akár virtuálisak, akár valóságosak, olyan határzárat valósítanak meg, amely az államok között, például a két ország földrajzi távolsága miatt amúgy nem jöhetne létre. A virtuális határokat több európai országban, így Oroszországban, Fehéroroszországban, Törökországban és Ukrajnában hatékonyan használják a befolyásolás és a hatalom eszközeként.Fotó: Marcell Piti / Courtesy of Marcell Piti to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Melilla, 2014. Fiatal afrikai férfiak próbálnak átjutni az Európát és Afrikát egymástól Marokkóban elszeparálni hivatott spanyol felségterületen, Melilla mellett. Órákig kapaszkodtak a kerítés tetején, míg végül a spanyol határőrség visszakényszerítette őket Marokkóba. Melilla és Ceuta két spanyol exklávé az afrikai Marokkóban. A két spanyol városban az 1990-es évektől 2007-ig két, egyenként nagyjából 10 kilométer hosszú, 6 méter magas kerítés épült, többnyire európai uniós finanszírozásban. A kerítések a Szaharától délre fekvő országok menekültjeit hivatottak Afrikában tartani.Fotó: Sergi Cámara / Courtesy of Sergi Cámara to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Zákány, 2015. A magyar-horvát határ lezárásához használandó szöges vasdrót a zákányi vasúti állomáson várja, hogy igénybe vegyék. 2015-ben 2,5 milliósra becsült bevándorlási hullám indult meg Európa felé a Közel-Keletről, Belső-Ázsiából és Afrikából. A migrációnak számos oka volt: voltak, akiket a fegyveres konfliktusok, míg másokat politikai, gazdasági vagy vallási okok kényszerítettek az otthonukból való távozásra. Abban az évben elsősorban a Balkánon és Kelet-Európán át igyekeztek a menekültek Európába bejutni. Ezt megakadályozandó a kelet-európai országok kerítésépítésbe fogtak. A néhány száz méterestől több száz kilométer hosszan elnyúló határzárak többségét eredetileg ideiglenesnek szánták. Magyarország a horvátországi határára 120, a szerbiai határra pedig 175 kilométer hosszan húzott kerítést.Fotó: Móricz-Sabján Simon / Courtesy of Simon Moricz-Sabjan to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Virohlati, 2017. A 225 kilométer hosszú Salpa-vonalat 1940-41-ben azért építették a finnek, hogy megakadályozzák a szovjet tankok bejutását. 70 ezer finn katona 350 ezer, egyenként 3 tonnás kőtömböt állított fel a határok védelme érdekében. Azóta is a védelmi vonalnak tulajdonítják, hogy a szovjet csapatok nem rohanták le Finnországot a második világháborúban. A Finnországnál kevésbé szerencsés és a szovjet befolyást elkerülni nem képes balti államokban a Szovjetunió felbomlása után nagy fejtörést okozott a határvédelem. Az újonnan formálódó független államokban élő orosz lakosság igen nagy hányada nem nyilatkozott nemzetiségéről, ráadásul a NATO és az Európai Unió határa is véget ér az ország határaiknál.Fotó: Rocco Rorandelli/© TerraProject / Courtesy of Rocco Rorandelli to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Zhuravlevka, 2017. Az orosz szeparatistákkal való, 2014 első felében kitört kelet-ukrajnai fegyveres konfliktust követően Ukrajna bejelentette, hogy fallal kívánja megvédeni keleti határait. A kerítésből eddig mindössze 17 kilométernyi épült fel, de további 330 kilométernyit terveznek.Fotó: Michele Borzoni/© TerraProject / Courtesy of Michele Borzoni to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Nagybánya, 2011. Állókép Hajdú D. András és Ivándi-Szabó Balázs A fal, amit kerítésnek hívunk című, nemzetközi fesztiválokon bemutatott, itthon Hégető Honorka-díjjal elismert rövidfilmjéből. A nagybányai cigánytelepeken élőket már 8 éve azzal hitegették, hogy a putrik és a fallal elkerített gettó helyett falusias környezetben biztosítanak majd nekik lakhatást. Nagybányán azonban azóta sem változott semmi. A korrupcióért azóta letöltendő börtönbüntetésre ítélt (majd újraválasztott) román polgármester és magyar helyettese az őket felkereső dokumentarista fotóriportereknek 2011-ben azt fejtegették, hogy a fal, amit ők kerítésnek hívnak, a roma gyerekek védelmét szolgálja, így már nem tudnak kiszaladgálni a forgalmas utakra.Fotó: Hajdú D. András / Courtesy of András Hajdu D. to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Lesbos, 2015. A görögországi Leszbosz szigetén létrehozott menekülttáborban menekültek ezrei várják, hogy benyújthassák kérelmüket a határvédő hatóságoknak.Fotó: Bielik István / Courtesy of István Bielik to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Nicosia, 2015. Ciprust és magát a fővárost, Nicosiát 1974 óta osztja északi török és a déli görög területekre a szigetet kettészelő, egy falból és az ENSZ békefenntartói által ellenőrzött pufferzónából álló Zöld Vonal. Az Attila-vonalként is ismert falat a törökök építették, helyenként az omladozásnak indult házak falait is az építménybe integrálva. A falon 30 éven keresztül nem lehetett átjutni. 2004 óta nyitottak rajta néhány kaput, így ma már lehetséges a két terület közti átjárás.Fotó: Tijen Erol / Courtesy of Tijen Erol to Rencontres d'Arles / Walls of Power
Norviliskes, 2014. A Fehéroroszországba mélyen benyúló litvániai földnyelven található Norviliskes és a belorusz Pezkuny nevű falucskák lakói számára egyik napról a másikra vált kézzel fogható valósággá a két ország közé 1939-ben esetlegesen megrajzolt határvonal. Litvánia 2004-es uniós csatlakozásával a schengeni határ is ide került, így Fehéroroszország területéről már csak vízummal lehet átjutni az esetenként néhány méternyi távolságban lévő, kerítéssel leválasztott litván falvakba. A kerítés helyenként a szó szoros értelmében családokat szakít ketté, Dmitri Makhomet fehérorosz filmrendező Les Oubliés de Norviliskes című dokumentumfilmjének pillanatfelvételén látható férfi és a határ másik oldalán élő nagynénje a kerítésen keresztül próbálják ott folytatni a hétköznapi életüket, ahol a kerítés építése előtt abbahagyták.Fotó: Dmitri Makhomet / Courtesy of Dmitri Makhomet to Rencontres d'Arles / Walls of Power

Kapcsolódó cikkünk:


Fejfürtök

Jelen gyors üzembe helyezési útmutató segítségével pár percen belül már a zenetörténet legjelentősebb előadóinak száz százalékosan autentikus, az eredetivel tökéletesen megegyező énekét élvezheti a nappalijában.