Az 50 éves Aphex Twin 50 legjobb szerzeménye

Lehetetlen értéksorrendet felállítani Aphex Twin számai között: a nap végén az esztéták, az audiofilek és a hardcore gabberek lilára vernék egymást zenetörténeti lexikonokkal, és a győztesek limitált kiadású Drukqs-lemezekkel fejeznék le az eretnekeket. A lista összeállításakor nem is törekedtünk erre: inkább azoknak akartunk megfelelni, akik agyvérzés helyett katarzisra vágynak, így a könnyebben befogadható daraboktól haladtunk az akusztikai horror irányába. De nem is a sorrend a fontos, hanem Richard D. James 50 legfontosabb szerzeménye. Íme:

1. 14. A Selected Ambient Works Volume 2 tizennegyedik tétele ragadja meg a legjobban az album ars poeticáját: Richard olyan hatást akart kelteni, mintha bebélyegezve állnál egy erőműben, és éreznéd, ahogy áramlik körülötted az energia. Sikerült neki.
2. Avril 14th. Ezt a zongorafutamot Kanye West (az omegás Gyöngyhajú lányához hasonlóan) megpróbálta engedély nélkül felhasználni a My Beautiful And Dark Twisted Fantasy című nagylemezén. Azt hitte, megúszhatja, pedig Richard D. Jamesnek sincs rosszabb füle, mint Presser Gábornak.
3. Alberto Balsam. Talán a legszebb Aphex Twin-dal – már ha a szépség alatt a tőle megszokott disszonancia hiányát, valamint az elbűvölő, fülbemászó dallamvezetést értjük.
4. Ageispolis. Elbűvölő ambient-dub, kottázható, de súlyos basszusokkal. Ahhoz már a Die Antwoord őrült rapduójának 2014-es feldolgozása (Ugly Boy) kellett, hogy világsláger legyen.
5. Untitled. A Hangable Auto Bulb 5 kislemez második, cím nélküli száma. Harmonikusan disszonánsnak lehetne nevezni, ha lenne értelme ennek a kifejezésnek. Szavakban tényleg nincs, de a zenében valami ilyesmi történik.
6. Seefeel – Time To Find Me (AFX Fast Mix). A gyermeki tisztaságú énekhang és a kissé torz dob- és basszusszekció tökéletes harmóniája.
7. Cow Cud Is A Twin. Lassúdad elektronikus jammelés; az eszelős szombat esti bulikat követő elbaszott vasárnap reggelek tökéletes filmzenéje.
8. Xtal. A Selected Ambient Works 85-92 első száma, és minden idők egyik legjobb lemezkezdése.
9. Untitled 4. A Melodies from Mars egy lo-fi hangzású, de csodás dallamvilágú Aphex Twin album. A kiszivárgott kalózverziót (és különösen az itt tárgyalt negyedik számot) hallgatva igen nehéz megérteni, hogy miért nem jelenhetett meg soha.
10. Stone in Focus. Ez a szám lemaradt a Selected Ambient Works cd- kiadásáról, csak a lemezre és a kazettára fért rá. Kár, mert ez az album egyik csúcspontja.
11. Kesson Dalek. Egyszerű, mégis fülbemászó zongoradarab; akár egy hetvenes évekbeli olasz film betétdala is lehetne.
12. Analogue Bubblebath. A cím nem hazudik: ilyen érzés lehet szintetizátorhangokkal teli kádban fürdeni.
13. Tha. Minimáltechnó atmoszférikus szintetizátor-szőnyegekkel, kevés hanggal, rengeteg érzelemmel.
14. Aisatsana. A zongoradarabot Richard a feleségének írta (a cím az Anastasia név megfordítása), azzal a hátsó szándékkal, hogy lejátssza egy programozható zongorán, amit egy színpadon lengetnek ingaként, hogy a jelenlévők élőben hallhassák, hogyan torzul a hangmagasság a Doppler-effektus miatt.
15. Garvin Bryars – Raising The Titanic (Big Drum Mix). Mi a legrövidebb út a vonósszekció és a szívet-lelket megtépázó fémes dobolás között? Ez a feldolgozás.
16. Gwely Mernans. Intenzív szubbasszus, néhány billentés a zongorán, és rengeteg visszhang – csak ennyi, de ennyi is elég.
17. 8. A Selected Ambient Works 2-n kevés számban vannak dobok. Ebben vannak, de mégsem az dominál, hanem a csend.
18. Flim. Meseország kedvenc dallamai és egy finoman buggyanó, játékos lábdob.
19. On. Eszményi szépség és torzított hangzások, bugyborékoló dallamok és tört ritmusok. Ez az Aphex Twin-eszencia, csak kicsit felhígítva, hogy jobban csússzon.
20. Donkey Rhubarb. Vadulás és infantilizmus verseng egymással egy vicces-groteszk dance slágerben.
21. Icct Hedral (Philip Glass Orchestration). Az 1995-ös nagylemez, az I Care Because You Do egyik tételének nagyzenekari feldolgozását maga Philip Glass hangszerelte.
22. Acrid Avid Jam Shred. Bárcsak feleannyira merész ritmusképleteket hallhatnánk a modern tánczenében, mint ebben a 26 éves számban…
23. Diskhat ALL prepared1mixed13. MIDI-vezérlésű dobokkal feljátszott breakbeat – vérbeli akusztikus robotzene.
24. Prep Gwarek 36. Zongorára írt és zongorán feljátszott darab, mégis úgy hangzik, mintha ütős hangszerekkel készült volna.
25. 2X202-ST5. Kár, hogy a Cheetah EP nagylemezes kiadására már nem fért rá ez a szám (csak a kazettára és a cd-re), pedig ez a lo-fi breakbeat az album egyik legjobb tétele.
26. XMD5A. Fölösleges arról vitázni, hogy öntudatukra ébredhetnek-e a gépek, vagy sem, mert ebben a számban ez történik. Gépzene még sosem hangzott ennyire analógnak, a zajokból és zörejekből kibontakozó dallamvezetéstől meg – hogy egy zenei szakkifejezéssel éljünk – egyszerűen le kell hidalni.
27. Windowlicker. Talán a jövő zenetörténészei és esztétái majd megfejtik, hogy egy ennyire elborult, gunyoros breakbeatből hogy lehetett MTV-sláger.
28. Milk Man. Richard D. James nem szereti a dalszövegeket: szerinte az univerzális nyelv, a beszélt nyelv viszont keretekbe zár. Ennek a számnak van szövege, és érteni is lehet, de tegyük hozzá, hogy sajnos.
29. Polygon Window. Ezt a számot még The Dice Man címmel hallhattad a Warp Records Artificial Intelligence-válogatásán. Régi darab, csaknem harmincéves, de nemcsak a kilencvenes évek, hanem az időtlen megoldások is kihallatszanak belőle.
30. Meltphace 6. Kevesen vannak, akiknek a Drukqsról ez a kedvenc számuk, pedig ezeket az analóg dallamhajlításokat tanítani kéne.
31. Quoth. A Polygon Window álnéven kiadott Surfing on Sine Waves album egyik legegyszerűbb darabja. Tánczene, de nem a buta-döngölős, hanem az okos-pörgős fajtából.
32. Heliosphan. Olyan szép, hogy csak egy paraszthajszállal kerüli el a giccset, márpedig ez nem könnyű.
33. Polynomial–C. A szintetizátorvásárlók House of the Rising Sunja: az intró dallamának leprogramozása egyszerre tanít és szórakoztat.
34. Every Day (AFX). A sok zörej és zaj csak a formaldehid, amivel a tökéletes dallamokat tartósítják.
35. If It Really Is Me. Érthetetlen, hogy Aphex Twin miért nem írt soha zenét Super Nintendo játékokhoz. (Csak a Pac-Man- és a Tetris-főtémát remixelte.) Az If It Really Is Me alapján nem vallott volna szégyent.
36. Cordialatron. A legjobb szám a Selected Ambient Works 85-92-ről, ami nem a Selected Ambient Works 85-92-en jelent meg.
37. CIRKLON3 (Kolkhoznaya Mix). Készíts egy számot egy híresen nehezen programozható analóg szintetizátorral, és kérd meg egy 12 éves rajongódat, hogy rendezzen hozzá videoklipet.
38. 808 State – Flow Coma (AFX Remix). A 26 Mixes for Cash remixalbum a Warp Records megrendelésére készült. De hiába volt kötelező házi feladat, ennek a példának a megoldását Richard hallhatóan élvezte.
39. Where’s Your Girlfriend. Az Analord-lemezek egyik legjobb darabja; pattogós breakbeat, a ritmusszekcióval feleselő torz szintetizátorhangok, és néhány egyszerű oktávból álló dallamív. Variációk egy témára – de milyen jó variációk!
40. Digeridoo. A ’90-es évek vérforraló underground slágere a didzseridu hangzását értelmezi újra az acid house eszközeivel. Nettó energia.
41. Girl/Boy Song. A klasszikus zenei hangszerelés és a sugárbeteg drum n’ bass indokolatlanul szerencsés együttállása.
42. Mt Saint Michel + Saint Michaels Mount. Az eszelős tempójú tört ritmusok nemcsak az alkotó technikai képességeit demonstrálják, hanem megágyaznak az utánozhatatlan, éteri dallamíveknek is. Tömény szépség, brutalitásban és elképesztő zenei struktúrákban pácolva.
43. Ziggomatic 17. Az első két percben az alkotó a legképtelenebb ritmusokkal és hangokkal próbálja elzavarni a hallgatót, hogy a később kibontakozó dallamoktól ne szakadjon meg a szíve.
44. Untitled. Ez a névtelen-kiadatlan eufóriabomba Tom Jenkinson, azaz Squarepusher közreműködésével készült. Leírhatatlan, amit ezek ketten az aciddel, a dallamokkal, a funkos ritmusokkal és az ép elmével művelnek.
45. syro u473t8+e (piezoluminescence mix). A szokásos trükk: rafinált ipari zajok közül kell kibányászni egy olyan dallamot, amilyet tízévente egyszer írnak – vagyis amilyet csak Richard tud írni, ha tízévente kedve támad hozzá.
46. Come To Daddy. Mi lenne, ha az extrém metált nem dobokkal és elektromos gitárral, hanem szintetizátorokkal játszanák? Ez.
47. Rushup Bank 12 (The Tuss). Igen, direkt ilyen hamis, de hidd el, nem kis teljesítmény úgy félrehangolni egy digitális gépet, hogy a végeredmény ne fülsértő, hanem elbűvölő legyen.
48. T69 Collapse. Az utolsó lemez, a Collapse EP címadó dala egy számítógép mentális összeomlásának történetét meséli el. Persze lehet, hogy a művész nem pont ezt akarta mondani, de nagyon úgy hangzik. (A hozzá tartozó klip is bámulatos.)
49. Ventolin. Trip hopos lassulás, az akusztikai tűréshatárt feszegető frekvenciákkal és horrorfilmeket idéző effektekkel.
50. AFX 6/B. 37 másodperc tömény agresszió, de ebből ennyi elég is.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:

link Forrás