Mi lehet az oka, hogy egyre gyakoribb a kamaszok körében az önsértés? Mikortól és hogyan érdemes beavatkozni? Tekinthető-e megküzdési stratégiának, ha valaki szándékosan kárt tesz magában? Genetikai hajlam vagy környezeti hatás okozza, ha egy kamasz úgy igyekszik felhívni a környezete figyelmét arra, hogy a megküzdési képességeit meghaladó problémái vannak, hogy alkalmanként vagy rendszeresen kárt tesz saját magában? Hozzájárul-e a mobilhasználat és a folyamatos online jelenlét a kamaszok mentális egészségének a romlásához? Léteznek-e olyan kezelési módok, amelyek tudományosan bizonyított módon segíteni tudnak az önsértő tiniknek? Létezik-e rendszerszintű segítség az önsértő kamaszok számára Magyarországon?

A Boncasztal 3. epizódjában a kamaszkori önsértés lehetséges okairól, és következményeiről beszélgettünk az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének gyermekkori mentális zavarok kutatócsoportjában dolgozó Horváth Lili pszichológussal és az úgynevezett alacsony küszöbű ellátásban dolgozó Török Zsófia szociális munkással.

Hallgasd alább:

Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

Az Egyesült Államokban, ahol átfogó epidemiológiai adatokkal dolgoznak, a szakértők úgy vélik, hogy a kamaszoknak akár a 40 százaléka is érintett lehet az önsértő viselkedésben. Ez azt jelenti, hogy időnként vagy rendszeresen kárt tesznek magukban: szándékosan vagdossák, megégetik a bőrüket, dühükben beöklözik az üvegajtót, tépkedik a hajukat vagy más módon bántják magukat anélkül, hogy öngyilkosok akarnának lenni. Csakhogy a nem öngyilkossági szándékkal elkövetett kamaszkori önsértés gyakoriságát korántsem egyszerű felmérni, például mert nem is olyan egyszerű eldönteni, hol a határ a figyelemfelkeltésnek és nem öngyilkossági kísérletnek szánt önsértés és a szuicid hajlam között. A hazai kutatások mindenesetre a szakirodalom a kamaszok 17-20 százalékát véli önsértőnek, bár léteznek olyan kisebb mintán végzett kutatások, amelyek jóval magasabbra teszik azoknak a kamaszoknak a számát, akik rendszeresen kárt tesznek magukban.

Bár a népszerű amerikai sorozatokban mára szinte zsánertémává vált, hogy felső középosztálybeli, a külső szemlélő számára jól szituáltnak tűnő családokban élő fiatalok, elsősorban lányok igyekeznek saját maguk megvágásával, megégetésével csökkenteni pszichés fájdalmaikat, a valóságban nagyobb az önsértés veszélye a hátrányos helyzetű, bántalmazó környezetben élő, szakiskolákba járó kamaszok körében. Szakértőink szerint nem létezik olyan türelmi küszöb, amit érdemes lenne megvárni a beavatkozással, miközben Magyarországon mára a környezetük figyelmét saját maguk bántásával felkelteni próbáló fiatalok semmilyen rendszerszintű segítséget nem kapnak.

Vendégeink voltak:

Ha úgy gondolod, hogy te vagy bárki a környezetedben segítségre szorul, hívd a nap 24 órájában ingyenesen és anonim módon elérhető segélyvonalat a 116-123 vagy a 06-80-810-600 telefonszámon.

Kapcsolódó anyagok a Qubiten:

„Beteg ez a gyerek, hogy nem figyel az órán?”

Boncasztal podcast 2023. június 18.

Miért diagnosztizálnak hiperaktivitással lényegesen több fiút, mint lányt? Indokolt-e gyógyszeres kezelés? A Boncasztal új epizódjában az ADHD egészségügyi és társadalmi vetületeit tártuk fel Bunford Nóra ADHD-kutató és Tóth Zsuzsa gyógypedagógus, családterapeuta segítségével.

Az Alzheimer-kórt csak a halál után lehet pontosan diagnosztizálni

Boncasztal podcast 2023. május 14.

Miután az alzheimeres betegek száma a világon meghaladta az 50 milliót, a betegség kutatásába ömleni kezdett a pénz. A kutatók óriási nyomás alatt próbálnak eredményeket felmutatni, amelyek némelyikéről kiderült, hogy közönséges hamisítvány. Új podcastsorozatunk, a Boncasztal első részében az Alzheimer-kórt boncolgatjuk.