Mióta hordunk nadrágot? És miért?
A nadrág a magyar nyelv értelmező szótára szerint „általában deréktól combig, térdig v. bokáig érő, a lábszárakat két csőszerű ágra válva beburkoló s divat, szokás szerint nagyon változatos szabású ruhadarab; derékban övvel v. a vállon át nadrágtartóval rögzítve viselik”. A két szár fontos: ez különbözteti meg a többi olyan ruházattól, amit az emberek derék alatt hordanak.
Ezt Ulrike Beck és Mayke Wagner régészek egy 2014-ben megjelent tanulmányukban azzal egészítik ki, hogy a nadrág definíciójához hozzátartozik a két szárat összekötő rész is – vagyis amiből kilóg az ember segge, az szerintük nem is nadrág. Beckék definíciós kísérlete nem divatügyi állásfoglalás, hanem régészeti: ha valóban ezt fogadjuk el nadrágként, akkor ez azt jelenti, hogy az általuk vezetett feltáráson került elő minden gatyák őse, méghozzá Közép-Ázsiából, a most Kínához tartozó Turpan-oázis közeléből.
Lovaglónadrág
Beckék nadrágjai 3000-3300 évvel ezelőtt készültek, de Victor Mair, a Pennsylvaniai Egyetem Kína-szakértője szerint a régióban már korábban is elterjedtnek számíthattak, csak éppen a klimatikus körülmények nem kedveznek a szövetből készült ruhadarabok fennmaradásának. Margarita Gleba, a University College London régésze szerint könnyen lehet, hogy maga a ruhadarab egyidős a lovaglással, vagyis a nagyjából 3500-4000 évvel ezelőtti, a mai Kazahsztán területén élő nomádok már nadrágban nomádkodhattak. Abban a legtöbb kutató korábban is egyetértett, hogy a nadrág és a ló kéz a kézben járhattak; nem véletlen az sem, hogy a második legősibb nadrág egy szkíta sírból került elő. Itt nyer értelmet a kutatók nadrágdefiníciós kísérlete is: Ötzi, az 5300 éves haslabjochi ember már 5300 évvel ezelőtt is valamilyen nadrágféleséget viselt, de az ehhez használt bőrök csak combig értek, innen feljebb már ágyékkötőt hordott.
Az ázsiai hun birodalmat ugyan felvirágoztatta a lovaglás (és a nadrág), az ezzel járó mobilitás és a hatékony lovas harcmodor, a nadrágdivat nem aratott osztatlan sikert Európában. A görögök például nem kértek belőle: ugyan tudtak róla, hogy vannak olyan barbárok, akik ilyesmit hordanak, de nevetségesnek, zavarba ejtőnek és nőiesnek találták, ha valaki külön zsákokat húz a lábára ahelyett, hogy khitónt hordana, mint minden normális ember. Bár a khitón sem csak egy rongy, Adrienne Mayor történész szerint a görögök nem tették jól, hogy lenézték a nadrágokat – ugyanis ezek voltak az emberiség első ismert szabászati termékei, aminek a feltalálását ennél azért valamivel többre illett volna becsülni.
Az amazonok nadrágja
Időszámításunk előtt 600-ra a görögök leginkább az idegen íjászokkal azonosították a nadrágviselést, de gyakorlatilag mindenki, aki idegennek (nem görögnek) számított, nadrágban járt. A szkíták, a perzsák, a szarmaták, a dákok, az örmények, sőt még az amazonok is nadrágot viseltek, és ami különösen zavarba ejtőnek tűnt a görögök számára: gyakran a nők is.
A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető. Csatlakozz, és olvass tovább!
Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!