Mióta hordunk nadrágot? És miért?

· 03.09. · tudomány

A nadrág a magyar nyelv értelmező szótára szerint „általában deréktól combig, térdig v. bokáig érő, a lábszárakat két csőszerű ágra válva beburkoló s divat, szokás szerint nagyon változatos szabású ruhadarab; derékban övvel v. a vállon át nadrágtartóval rögzítve viselik”. A két szár fontos: ez különbözteti meg a többi olyan ruházattól, amit az emberek derék alatt hordanak.

Ezt Ulrike Beck és Mayke Wagner régészek egy 2014-ben megjelent tanulmányukban azzal egészítik ki, hogy a nadrág definíciójához hozzátartozik a két szárat összekötő rész is – vagyis amiből kilóg az ember segge, az szerintük nem is nadrág. Beckék definíciós kísérlete nem divatügyi állásfoglalás, hanem régészeti: ha valóban ezt fogadjuk el nadrágként, akkor ez azt jelenti, hogy az általuk vezetett feltáráson került elő minden gatyák őse, méghozzá Közép-Ázsiából, a most Kínához tartozó Turpan-oázis közeléből.

photo_camera Az ősnadrág Fotó: M. WAGNER/GERMAN ARCHAEOLOGICAL INSTITUTE

Lovaglónadrág

Beckék nadrágjai 3000-3300 évvel ezelőtt készültek, de Victor Mair, a Pennsylvaniai Egyetem Kína-szakértője szerint a régióban már korábban is elterjedtnek számíthattak, csak éppen a klimatikus körülmények nem kedveznek a szövetből készült ruhadarabok fennmaradásának. Margarita Gleba, a University College London régésze szerint könnyen lehet, hogy maga a ruhadarab egyidős a lovaglással, vagyis a nagyjából 3500-4000 évvel ezelőtti, a mai Kazahsztán területén élő nomádok már nadrágban nomádkodhattak. Abban a legtöbb kutató korábban is egyetértett, hogy a nadrág és a ló kéz a kézben járhattak; nem véletlen az sem, hogy a második legősibb nadrág egy szkíta sírból került elő. Itt nyer értelmet a kutatók nadrágdefiníciós kísérlete is: Ötzi, az 5300 éves haslabjochi ember már 5300 évvel ezelőtt is valamilyen nadrágféleséget viselt, de az ehhez használt bőrök csak combig értek, innen feljebb már ágyékkötőt hordott.

A nadrágos Ötzi (jobbra) és a rekonstrukcióját végző holland művészek, Adrie és Alfons Kennis
photo_camera A nadrágos Ötzi (jobbra) és a rekonstrukcióját végző holland művészek, Adrie és Alfons Kennis Fotó: ANDREA SOLERO/AFP

Az ázsiai hun birodalmat ugyan felvirágoztatta a lovaglás (és a nadrág), az ezzel járó mobilitás és a hatékony lovas harcmodor, a nadrágdivat nem aratott osztatlan sikert Európában. A görögök például nem kértek belőle: ugyan tudtak róla, hogy vannak olyan barbárok, akik ilyesmit hordanak, de nevetségesnek, zavarba ejtőnek és nőiesnek találták, ha valaki külön zsákokat húz a lábára ahelyett, hogy khitónt hordana, mint minden normális ember. Bár a khitón sem csak egy rongy, Adrienne Mayor történész szerint a görögök nem tették jól, hogy lenézték a nadrágokat – ugyanis ezek voltak az emberiség első ismert szabászati termékei, aminek a feltalálását ennél azért valamivel többre illett volna becsülni.

Az amazonok nadrágja

Időszámításunk előtt 600-ra a görögök leginkább az idegen íjászokkal azonosították a nadrágviselést, de gyakorlatilag mindenki, aki idegennek (nem görögnek) számított, nadrágban járt. A szkíták, a perzsák, a szarmaták, a dákok, az örmények, sőt még az amazonok is nadrágot viseltek, és ami különösen zavarba ejtőnek tűnt a görögök számára: gyakran a nők is.

photo_camera Fotó: Marie-Lan Nguyen/Wikimedia Commons

A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető. Csatlakozz, és olvass tovább!

Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!