Egy betűhiba nyomában: a nyulaké vagy a leprásoké volt a Margit-sziget a középkorban?

A Margit-sziget tagadhatatlanul a főváros egyik legnépszerűbb pontja; egy sziget, amit gyalog is kényelmesen be lehet járni, ami összeköti Budát és Pestet, és ahol a frizbizéstől a fürdőzésen és sportoláson át a szabadtéri előadások látogatásáig sokféleképpen el lehet tölteni a szabadidőt. Ez a kitüntetett szerep mindig is kijárt a szigetnek (már amikor nem méltóságos urak magánterületeként szolgált), így történelme is meglehetősen színes és gazdag – nem véletlenül fut olyan nagy sikerrel a hosszúlépés.járunk? tematikus sétasorozata a Margit-szigeten.

A végtelenségig lehetne sorolni a szigethez fűződő érdekes tényeket, de ebben a cikkben egyetlen talánynak igyekszünk utánajárni: a nyulaké vagy a leprásoké volt a Margit-sziget a középkorban? A kissé talán meglepő kérdésfeltevés mögött egy olyan történet áll, amely a Margit-szigetről szóló ismertetéseknek szinte kötelező eleme, de általában két-három mondattal szokás elintézni, kevés kontextussal.

A lényeg röviden annyi, hogy mielőtt a 13. században megkapta volna végleges nevét IV. Béla lányáról, Árpád-házi Szent Margitról, aki a szigeten felépült domonkos-rendi kolostorban élte le rövid élete nagy részét, a mai egyesített Margit-szigetet alkotó három sziget legnagyobbikát több néven is ismerték. Ezek közül a legnépszerűbb a Nyulak szigete elnevezés volt, ami a hivatalos latin földrajzi nevének (Insula leporum) magyar fordítása, és a történetek szerint onnan ered, hogy a korabeli nagyurak előszeretettel vadásztak nyulakra a vadregényes szigeten. Ám a cikkekben, blogposztokban, ismertető anyagokban azt is szokás megjegyezni, hogy egy neves magyar régész, Trogmayer Ottó szerint ez a név egy kódexmásoló szerzetes elírásából fakad, ugyanis eredetileg Insula leprorum néven illették a szigetet, ami pedig már azt jelenti, hogy a leprások szigete. Ezt a változatot támasztja alá, hogy a korszakban valóban több leprakórház épült Magyarországon is, ezeket az intézményeket ráadásul gyakran különítették el szigeteken, és a betegek ápolásával foglalkozó egyik lovagrend jelen is volt a Margit-szigeten.

De vajon mi az igazság?

A nyúlelmélet

A Margit-sziget első írásos nyomai III. Béla fia, Imre király uralkodásának idejére vezetnek vissza, ő volt az, aki 1196-ban a sziget keleti oldalának legmagasabb pontjára építtetett udvarházat, majd templomot. Oklevélben először 1225-ben említik, máris az Insula leporum, vagyis Nyulak szigete néven – II. András ekkor adományozta a területet a premontrei Szent Mihály-prépostságnak.

Később, a tatárjárás után IV. Béla erősítette meg a várszerű udvarházat, hogy 1243-tól az szolgáljon a királyi pár szálláshelyéül, miután a tatárok feldúlták az óbudai lakhelyüket. IV. Béla építtette a palota mellé a Domonkos-rendi apácakolostort is, ahol 1254-ben, 12 éves korában fogadalmat tett lánya, a sziget későbbi névadója, Margit. A 13. század végén eredetileg latin nyelven írt, majd egy évszázaddal később magyarra fordított Margit-legenda szerint a „sziget az időtől fogva nevezteték Szűz Máriának szigetének, avagy Boldogasszony szigetének, mert annak előtte mondatik vala Nyulaknak szigetének”.