Folyamatosan pusztul a Föld élővilága, de egyébként köszöni, jól van

A Föld története, ha úgy nézzük, a folyamatos pusztulás története: ahogy David Raup amerikai paleontológus is megjegyezte, a bolygón valaha élt fajok 99,9 százaléka kipusztult, és ez alapján a Föld nem tűnik valami biztonságos helynek.

Hiába, élni nem egy életbiztosítás, amit jól mutat az is, hogy a bolygó mostanra legalább öt nagy tömeges kihalási eseményen van túl, és sok kutató szerint épp most zajlik a hatodik, ami annyiban legalábbis különbözik az eddigiektől, hogy itt nem valamilyen kataklizma váltja ki a pusztulást, hanem az emberi tevékenység. Ez nem egészen példa nélküli: nem is olyan rég a legutóbbi nagy kihaláshoz is sikerült hozzájárulnia az embernek, de az kismiska volt ahhoz képest, ami még most jön.

Más-világok

Thomas Halliday skót paleontológus magyarul nemrégiben megjelent könyvében, a Más-világokban az eddigi kihalásokat járja körül a mamutokat búcsúztató közelmúltbeli eseménytől az egyre régebbiek felé haladva, egészen 500 millió évvel ezelőttig. Halliday szándéka szerint a „természettudós útikönyvét” írta meg, és az, hogy a Más-világok eddig 13 nyelven jelent meg, azért már jelent valamit – vagy arról árulkodik, hogy Halliday és az ügynökei értenek a marketinghez, vagy arról, hogy esetleg tényleg egy jól megírt könyvről van szó.

A magam részéről az utóbbi megfejtés mellett vagyok: a Más-világok jó, méghozzá majdnem annyira, mint a 2021-es kedvencem, a Lennvilág, ami azért is érdekes, mert Halliday (a Lennvilág szerzőjével ellentétben) hivatalosan nem is író, hanem tudós, de ezt olyan jól titkolja, hogy az ember ezt már hajlamos is elfelejteni, amikor a paleontológus 20 ezer vagy 500 millió évvel ezelőtti életképeket vázol fel a könyvben. Kénytelen is mindenféle kreatív megoldáshoz folyamodni: az ember azért valahogy el tud képzelni egy mamutot, pláne, hogy egész jó állapotban is előkerült belőlük néhány a permafrosztból, de a 225 millió évvel ezelőtt kihalt Sharovipteryx mirabilist már kicsit nehezebb elképzelni a saját természetes környezetében. Ez még azokat is próbára teszi, akik álmukból felébresztve is kenik-vágják a triász élővilágát, de Halliday megteszi, ami tőle telik, és megpróbál élénk képet festeni a bolygó legkorábbi kihalásai előttről is.

Más-idő

A természettudós útikönyve leginkább az idővel hozza zavarba az embert. Aki érdeklődik a földtörténet vagy a csillagászat iránt, vagy csak beszélt már kellően szórakozott professzorral, nem lepődik meg rajta, hogy ilyenkor már nem emberi léptékkel számolunk: már a Római Birodalom fennállása is beláthatatlanul hosszúnak tűnik, pedig az még semmi ahhoz képest, amilyen időtávokban kell gondolkodnia annak, aki szeretné megérteni a kihalások és újjászületések történetét.