Az eddigi utolsó tömeges kihalási eseményt a klíma és az emberek együtt hozták össze
A dél-kaliforniai La Brea aszfalttóban talált fosszíliákat vizsgáló kutatók egy új elemzésben feltárták, hogy a közel 12 ezer évvel ezelőtt véget ért földtörténeti kor, a pleisztocén végén a változó hőmérséklet és az emberi tevékenység együttesen vezetett az erdőtüzek elszaporodásához, ami az egykor a területet benépesítő megafauna fajainak kihalását okozta.
Ez az eredmény különösen aggasztó, ha azt nézzük, hogy Amerikában és Európában ma is egyre több az erdőtűz, miközben az emberi tevékenységek miatt egy globális felmelegedés közepén (elején?) járunk.
Az utolsó jégkorszak végén az Afrikán kívül élő nagyemlősök mintegy kétharmada eltűnt a Föld színéről, és ez a tömeges kihalás egybeesett a globális éghajlati változásokkal, valamint az új emberi kolóniák megjelenésével. Az összefüggések feltárásához azonban szükség van megbízhatóan datált fosszíliákra és a párhuzamos események egy pontosabb kronológiájára. Annyi biztos, hogy ez volt a legnagyobb kihalási esemény azóta, hogy 66 millió éve egy aszteroida becsapódása kiirtotta a nagy dinoszauruszokat.
A La Brea aszfalttóban több olyan fosszília található, ami nagyemlős fajok maradványait őrzi: prérifarkasét, lóét, kardfogú tigrisét, óriásfarkasét vagy épp ősi tevéét. A radiokarbonos meghatározás szerint a megafauna nyolc fosszilizálódott faja közül hét nagyjából 13 ezer éve halt ki. Amikor a több mint 5 hektáros területen bugyborékoló aszfaltban rekedt állatok maradványait összevetették a területről származó éghajlati, pollen- és tűzeseti adatokkal, valamint az emberi népesség mozgására és növekedésére vonatkozó adatokkal, a kutatók a tömeges kihalás több konkurens magyarázatát is ki tudtak zárni.
„Azon a ponton, amikor az emberi népesség jelentősen növekedni kezdett Észak-Amerikában, egy olyan intervallumot látunk, amikor mélyreható éghajlati és ökológiai változások, illetve példátlan tűzvészek történtek itt, és ebben az időszakban a megafauna összes faja eltűnt” – idézi a Los Angeles-i Nemzeti Természettudományi Múzeum a tanulmányon dolgozó Lisa Martinezt.
A katasztrófába torkolló ökológiai láncreakció során az emberi populáció növekedését, az éghajlat felmelegedését és a fák pollenjének csökkenését a nagy növényevő állatok visszaszorulása követte, miközben a virágpor csökkenése az emberek okozta tűzesetek nagyobb terjedéséhez is hozzájárult.
„A mai tűzesetek 95 százalékát antropogén források okozzák, például villanyvezetékek, elszabadult tábortüzek, autópályák vagy cigaretták” – mondta Regan Dunn, a La Brea lelőhelyen dolgozó paleobotanikus. Szerinte most épp ugyanabban az eseménysorozatban vagyunk, ami az előző nagy tömeges kihaláshoz vezetett. Az emberi tevékenységek által felerősített klímaváltozás megteremti az elhúzódó aszályok és az elszaporodó és kiterjedtebb erdőtüzek feltételeit, ami egyre inkább fenyegeti a nagytestű emlősök élőhelyeit.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: