Mostantól bármelyik napon szabad szemes csillaggá fényesedhet a T Coronae Borealis nóva
Egy 3000 fényévre lévő, két csillagból álló rendszer egyik tagja, az Északi Korona (Corona Borealis) csillagképben található T Coronae Borealis (T CrB) nevű csillag nemsokára szabad szemmel is láthatóvá válik az égbolton egy úgynevezett nóvakitörés miatt.
A T CrB egy különleges változócsillag, amelyet a szaknyelvben visszatérő nóvának neveznek. Ez azt jelenti, hogy a csillag bizonyos időközönként hirtelen felfényesedik, majd a felfényesedés időskálájánál valamelyest lassabban elhalványul, s visszatér nyugalmi állapotába. A kettős rendszerben legutóbb 1946-ban következett be nóvakitörés, előtte 1866-ban, és a számítások szerint nemsokára újra rendkívüli felfényesedés tanúi lehetünk. Ekkor az egyébként szabad szemmel láthatatlan csillag egy „új csillag” (latinul: nova stella), azaz nóva formájában megjelenik az égbolton, hogy aztán újra eltűnjön az észlelők szeme elől.
A T CrB rendszer látszó fényessége a nyugalmi állapotban körülbelül 10 magnitúdó, ami azt jelenti, hogy olyankor nem figyelhetjük meg szabad szemmel, csak távcsővel. A nóvakitörés során az objektum mintegy 8 magnitúdót fog fényesedni, ami azt jelenti, hogy körülbelül 2 magnitúdós látszó fényességével szabad szemmel is láthatóvá válik az égbolton, s nagyjából olyan fényes lesz, mint a Polaris, a sarkcsillag. Érdemes éberen figyelni az égboltot a következő időszakban, ugyanis a hirtelen felfényesedés után az elhalványulás is rendkívül gyorsan bekövetkezik: a csillagot pár napig figyelhetjük meg szabad szemmel, majd még körülbelül egy hétig binokulárral vagy távcsővel. Ezután a T CrB fokozatosan visszahalványodik nyugalmi fényességére, és azt megtartja még 80 éven át.
Hol találjuk meg a T Coronae Borealist az égbolton?
Az Északi Korona csillagkép jellegzetes félkör alakját fényszennyezéstől távoli helyen viszonylag egyszerű észrevenni a Bootes (Ökörhajcsár), és a Hercules csillagképek között.
Ha tekintetünket este 11 óra körül az égre emeljük, nyugat-északnyugati irányban keressük fel a Göncölszekeret. A szekér rúdja a horizont felé (lefelé) ívben meghosszabbítva rámutat az Ökörhajcsár legfényesebb csillagára, az Arcturusra. Ezután keressük meg a fejünk felett a zenitben található Lant csillagkép legfényesebb csillagát, a Vegát. A két csillagot, az Arcturust és a Vegát összekötő egyenesen, a horizont felett kb 60 fok magasan láthatjuk a Corona Borealis, azaz az Északi Korona félkörívét.
A csillagkép T-vel jelölt csillaga, vagyis a szóban forgó visszatérő nóva a gyűrűn kívül helyezkedik el, mégpedig a csillagkép epszilon és delta jelű csillaga között.
Aki látta már az Északi Koronát, annak szinte kiszúrja majd a szemét a visszatérő nóva fényessége, ha a megfelelő időpontban néz a csillagkép irányába. A T CrB kitörését valószínűleg először 1217-ben figyelte meg egy német csillagász szabad szemmel, és ezt az észlelést azóta is a 13. század egyik legnagyobb csillagászati szenzációjaként ismerjük.
Honnan tudjuk, hogy mostanában fog megtörténni az esemény?
A csillagászok megjósolták, hogy a T CrB következő nóvakitörése 2024 februárja és szeptembere között fog megtörténni. A nóvakitörésnek ugyanis vannak előjelei: a kitörés előtt a csillag körülbelül egy éven át halványodik, mintha csak erőt gyűjtene a hirtelen felfényesedéshez. Ennek az elhalványulásnak a jeleit pedig tavaly március elején sikerült először detektálni.
Érdemes tehát nyitott szemmel járni a nyári égbolt alatt, és néha-néha rápillantani az Északi Korona csillagképre, ugyanis nemsokára megjelenik benne a T CrB mint „új” szabad szemes csillag, és 2 magnitúdós fényességével feltűnővé válik egy egyébként sötétebb égterületen.
Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló