Hogyan nem lett magyar a világ legnépszerűbb küzdősportja?

Szombaton kezdődik a XXXIII. nyári olimpiai játékok cselgáncstornája, amelyen három női és négy férfi versenyző képviseli a magyar színeket. Szakági berkeken kívül még ma is alig ismert, hogy a 20 millió igazolt versenyző okán az egyik legnépszerűbb küzdősportnak számító judo (a Hepburn-féle átírásban jūdō) egyik első európai hídfőállása Magyarországon volt a múlt század legelső éveiben.

Az sem köztudott, hogy Budapesten Spiedl Zoltán magyarításában jelent meg az az első nyugati kézikönyv, amely az 1904–1905-ös orosz-japán konfliktusban a japán oldalon hatékonyan alkalmazott, tömeghadseregek bakáira optimalizált közelharc-stílus sportszerű verzióját ismertette. A 72 fényképpel illusztrált Djudo – A japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere című 1907-es kötetet az a Szaszaki Kicsiszaburō mester jegyezte, akit az all-round sportember gróf Szemere Miklós kérésére a japán császári udvar delegált 1906 tavaszán az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságának fővárosába, hogy négy hónapos küldetése alatt az arra érdemesnek bizonyult férfiakat beavassa a pusztakezes harc rejtelmeibe.

Erős kezdés utáni lendületvesztés

„Az az iskola, amelynek én a híve vagyok, tudományos alaptételekre van felépítve és egyetlenegy veszélyes fogást sem vett föl a tantervébe: csak nemes és hasznos fogásokat tanít; nemcsak a győzelem kivívására törekszik, hanem a test és szellem kiképzésére is kiváló gondot fordít” – olvasható a kötet bemutatkozó fejezetében, amelyben a japán mester igyekezett azt is tisztázni, hogy

„a mi iskolánknak a judo nevet adták, mert ezt az elnevezést annak idején a jiujitsu-nak egy oly iskolája viselte, a mely e művészet terén nagy érdemeket szerzett. Kano, iskolánk megalapítója, (...) nevét az ő judo-intézetének címéhez rendszerint hozzá szokták tenni s így a mi iskolánknak Kodokanjudo a teljes neve. Ha e könyvecskémben a judo kifejezést használom, az alatt mindig a Kodokanjudo értendő. Minden más iskolát jiujitsu-nak nevezek.”

A judoinfo.hu sporttörténeti cikke szerint a Budapestre Bécsből hajóval érkező, jó néhány tatamiszőnyeggel felpakolt japán mester első kurzusainak népszerűsítése annyira jól sikerült, hogy az ELTE mai Bogdánffy utcai sportpályájának területén tartott első tréningen 620 érdeklődő sorakozott fel – igaz, a szigorú előbírálat után 60 fővel indult el az első háromhetes képzés, amelyről sokat elmond, hogy az utolsó edzésnapon már csak hatan jelentek meg.

A lelkesedést példázza a Zászlónk című lap 1908-as egészkolumnás hozsannája, amely szerint

„Európában — most csodálkozzatok, jó magyarok! — mi játsszuk a prímet ezen a téren. Nálunk volt a legelső, japán mester által vezetett judo-iskola.”

A kezdeti lendületet azonban nem sikerült fenntartani; a legkülönfélébb társadalmi eseményeken, egyleti összejöveteleken, majálisokon rendszeresen megtartott bemutatók ellenére a judo nem került be a gombamód szaporodó egyesületek versenysportágai közé – nem mellesleg talán azért sem, mert az ökölvívással vagy a birkózással szemben a japán iskolaalapítók csak az 1930-as években engedélyezték az első nemzetközi viadalokat.