Különös statisztikai anomáliát tárt fel a Válasz Online-on április 1-én megjelent cikkében a TÁRKI kutatója, Gábos András és az ELTE statisztikusa, Tátrai Annamária: mintha 2017 után zuhanásnak indult volna a szegénységi küszöb alatt élők száma Magyarországon, és éppen a küszöbérték fölötti jövedelmi sávban koncentrálódtak volna hirtelen tömegek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett szegénységi adatok rendellenességei megkérdőjelezik a statisztikai hivatal adatközlésének megbízhatóságát, ami már csak azért is óriási problémát jelentene, mert ha a hivatal valamilyen módon hibás vagy akár szándékosan manipulált adatokat hozna nyilvánosságra, akkor egész egyszerűen az lenne a helyzet, hogy nincs hiteles képünk a magyar társadalom és gazdaság valós viszonyairól.

A Gábos–Tátrai-féle kutatásban feltárt anomália lényege, hogy a nemzetközi trendektől, az eloszlási normáktól és a korábbi évek adataitól is eltérően meglepően sokan kerültek az elmúlt években abba a jövedelmi csoportba, ami éppen csak a szegénységi küszöb fölött van – ez klasszikusan olyan esetben fordulhatna elő, ha az adatok manipulálásával igyekeznének csökkenteni a szegénységben élők számát és arányát, hogy jobb képet fessenek az ország helyzetéről. A gyanú az alább látható ábrához hasonló kiugró értékeken túl is alaposnak tűnik: a kutatók 322 olyan egyfős háztartást találtak a KSH adatsoraiban, amelyeknek az euróban mért jövedelme a tizedesvessző után hét számjeggyel is megegyezik, vagyis tízmilliomod pontossággal ugyanaz. „Nem kell mondanom, hogy véletlenszerűen nem lehet éppen 3996,3110974 euró jövedelme az egyfős háztartások 14 százalékának” – mondta Tátrai a Válasz Online-nak.

A KSH egyelőre annyit reagált erre, hogy a „jövedelem eloszlásában megfigyelhető kiugrás összefüggésben van a keresetek minimálbérkörnyéki torlódásával. A nettó minimálbér és a szegénységi küszöb ezekben az években legfeljebb csak kismértékben tért el egymástól, ebből következően részben magyarázható a jövedelmeknek a szegénységi küszöb körüli torlódása.” Tehát az állami szerv szerint van magyarázat a kritikus, éppen a szegénységi küszöb feletti jövedelmi csoportba tartozók meglepően magas számára. Mégpedig az, hogy sokan keresnek minimálbért, és ez tolja pont oda ezeket az embereket és a családtagjaikat.

Tóth István György szociológus, a TÁRKI vezérigazgatója, számos nemzetközi és hazai szegénységgel és jövedelemeloszlással foglalkozó kutatás szakértője, a témában született könyvek és szakcikkek szerzője azonban a Qubitnek elmondta, hogy „a relatív jövedelmi szegénységet háztartási jövedelmek alapján számolják ki. Ebbe a háztartástagok szintjén a főkereseteken kívül bekerülnek a másodállásból, egyéb munkaerőpiaci forrásból származó bevételek, a nyugdíjak, tartásdíjból, eltartási szerződésből és számtalan más forrásból származó bevételek, tőkejövedelmek, stb. Ráadásul a háztartások egy része ugyan egy fős, de a többség nem az, tehát több személy jövedelmeit adják össze, hogy megkapják a háztartások összes jövedelmét. Ezután jönnek a háztartások közös jövedelmei, a családok közötti transzferek, stb. Ha tehát van is hatása az egyéni bérek eloszlásának a háztartások jövedelemeloszlására, ez sok áttételen valósul meg, és semmi ok nincs arra, hogy béreloszlás torlódásai ilyen módon köszönjenek vissza a háztartások egy fogyasztási egységre számolt jövedelemeloszlásában.”

Ráadásul Tóth szerint,

„mint ahogy a KSH reagálásában közölt diagram is mutatja, a béreloszlásnak több torlódási pontja van, a különböző minimálbérek szintjén, ami viszont nem látszik az összjövedelem kollégáim által bemutatott eloszlásában. Egyébként azt sem támasztja alá semmi, hogy egy efféle torlódásnak éppen a szegénységi küszöb szintjén kellene bekövetkeznie. Miért éppen ott? Ráadásul látható, hogy az eloszlásokban a »feltorlódó« esetek alatti jövedelemsávokban meg »hiányoznak« esetek. Ennek a két jelenségnek az együttes előfordulására külön is magyarázatot kellene adni.”

Mi történik, ha megrendül a bizalom?

Ha súlyos következményekkel járó adatmanipulációra keresünk nemzetközi példát, nem kell Görögországnál messzebb utaznunk – igaz, Tóth szerint a görög gazdasági válságot előidéző államadóssági adathamisítások inkább a magyar kormány 2006-os trükközéseivel mutatnak hasonlóságot.

Gondolatkísérletként azonban érdemes lehet feleleveníteni, hogy a 2008-ban kezdődő görög gazdasági válság mély gyökerei a görög kormányok által elkövetett adathamisításokban rejlettek. A történet röviden: Görögország 2001-ben csatlakozott az eurózónához, de ehhez teljesítenie kellett a maastrichti kritériumokat, amelyek az államháztartási hiány és az államadósság mértékét szabályozzák. A görög kormányok azonban hosszú ideje túlköltekeztek, és a kritériumok teljesítése helyett inkább az adatok manipulálásához folyamodtak. A görög statisztikai hivatal (ELSTAT) valótlannak bizonyult adatokkal manipulálta a költségvetési hiány mértékét, például a katonai kiadásokat és a közszféra vállalatainak veszteségeit nem számolták bele a hiányba. Emellett bonyolult devizacsere-ügyletekkel (swapok) is elrejtették az államadósság egy részét, így a statisztika alacsonyabb adósságrátát mutatott a valóságosnál.

A történtekről az EU Bizottsága egy jelentést is kiadott, amely a saját diplomatikus nyelvén többek között a következő megállapításokat tette:

• Súlyos szabálytalanságok történtek a 2009. áprilisi és októberi görög bejelentésekben, beleértve a helytelen adatok benyújtását, valamint a számviteli szabályok és a bejelentés időzítésének figyelmen kívül hagyását;
• az érintett adatok összeállításában részt vevő nemzeti szolgálatok nem voltak függetlenek a görög pénzügyminisztérumtól;
• a forrásadatokat szolgáltató vagy a statisztikai adatokat összeállító nemzeti szolgálatok felelőssége pedig nem volt egyértelműen tisztázva.

A 2009-es görög választások után az új kormány elismerte, hogy az előző kormányok éveken keresztül hamis adatokat közöltek. Ez súlyos bizalomvesztést okozott a nemzetközi pénzpiacokon, a befektetők elvesztették bizalmukat a görög gazdaságban, és a görög államkötvények iránti kereslet jelentősen csökkent. A görög államkötvények hozama meredeken emelkedett, ami azt jelentette, hogy a görög kormánynak egyre drágábban kellett hiteleket felvennie. Az eladósodás tovább súlyosbította a gazdasági helyzetet, és a görög kormány végül az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagjaira szorult, amelyek szigorú megszorító intézkedéseket írtak elő. Görögország még most sem teljesen lábalt ki ebből a válságból, amit a túlköltekezés mellett a bizalomvesztés is okozott.

Persze Görögországban nem a társadalomtudósok számára fontos szegénységi adatokat hamisították meg, hanem a nemzetközi pénzpiacok számára irányadó költségvetési adatokat. A mechanizmus azonban mégiscsak az, hogy a megbízhatatlanság hozzájárult egy igen komoly válsághoz.

Nem először merül fel kétely

Még nem tudjuk, hogy a KSH reakciói alapján a szakmai közvélemény és az Eurostat hogyan fogja értékelni azt a kételyt, amit Tátrai és Gábos tárt fel. Az azonban biztos, hogy az elmúlt években nem először merült fel kérdés a KSH adatainak megbízhatóságáról.

2023-ban váratlanul távozott a KSH-tól a GDP-számításokat végző Nemzeti számlák főosztályának vezetője, aki 27 éve dolgozott a hivatalban. Ez közvetlenül azután történt, hogy a KSH a vártnál jóval rosszabb második negyedéves GDP-adatokat közölt, amelyek alapján a magyar gazdaság már egy éve recesszióban volt. A 24.hu információi szerint a főosztályvezető távozása összefüggésben lehet a negatív makrogazdasági adatokkal, és más statisztikusoknak is távozniuk kellett. A távozó vezető nem kívánt nyilatkozni, a KSH pedig először elhárította a kérdéseket, majd tagadta az összefüggést a távozás és a GDP-adatok között. A Szabad Európa cikke szerint a KSH-nál akkoriban egyre erősebb politikai nyomás volt érzékelhető, ami abban mutatkozott meg, hogy a valóságot pozitívabb üzenetekbe kellett csomagolni. A szakmai helyett politikai-kommunikációs elvárások miatt többen is otthagyták az intézményt, különösen mióta Ádám Dénes, a Rogán Antal minisztériumából érkező kommunikációs szakember lett a KSH kommunikációs elnökhelyettese. A Szabad Európa szerint a rossz hírek kozmetikázása nem konkrét adathamisításban, hanem hangulatjavító betoldásokban nyilvánul meg, például a negatív adatok pozitívumokkal való relativizálásában. A 2023 első negyedévéről szóló összefoglaló eredeti címe „Recesszióban a gazdaság” volt, de végül „Tetőzött az infláció” címmel jelent meg, írta a lap.

A tavaly novemberben publikált inflációs adatok is meglepetést okoztak a piacon, különösen az, hogy a telefon- és internetszolgáltatások árcsökkenését regisztrálta a KSH. A 2024. októberi infláció a statisztikai hivatal szerint 3,2 százalék volt, ami alacsonyabb volt az elemzői várakozásoknál. A telefon- és internetszolgáltatások árai 6,8 százalékkal csökkentek szeptemberhez képest a KSH szerint, ami jelentősen hozzájárult a fogyasztói kosárban szereplő szolgáltatások 0,9 százalékos árcsökkenéséhez és így az alacsonyabb átlagos inflációhoz. A KSH szerint a csökkenés oka az volt, hogy egy nagy telekommunikációs szolgáltató, a Magyar Telekom, jelentősen csökkentette otthoni csomagjainak árait. A Magyar Telekom szeptember végén új otthoni szolgáltatásportfóliót vezetett be, amelyben a tévécsomagokat bővítették, és a Netflix, valamint a Selekt streaming szolgáltatás is elérhetővé vált. Az új portfólió akciós, és az akció a kedvezmény visszavonásáig tart. A KSH figyelembe veszi az akciókat az árindex számításakor, de nem vizsgálja, hogy azokat hányan veszik igénybe és azt sem, hogy azok egy időszakos akció miatt voltak érvényben.

Tóth a Qubit kérdésére elmondta, ő meg van győződve arról, hogy a most terítéken levő jövedelemeloszlási adatok hibásak.

„Azt nem tudjuk, hogy a mögöttes ok valamilyen szakmai hiba következménye, például azzal, hogy hiba van a hiányzó jövedelmek imputálási algoritmusában, esetleg valamilyen minőségbiztosítási, procedurális hibából fakad, például nem történt meg a szóban forgó eljárások rendszeres és alapos minőségi ellenőrzése, vagy éppenséggel valamilyen tudatos beavatkozás történt az adatokba” - mondta a kutató.

“Ha az előbbi kettő valamelyike forog fenn, akkor egy nyitott kommunikációval, a probléma feltárására tett hiteles elköteleződéssel és a feltárt hibák javítására bemutatott megvalósítható és hiteles akciótervvel megállítható a bizalomvesztés. Ha a válasz a tagadás és a kritikát megfogalmazók kompetenciájának megkérdőjelezése, akkor nem. A KSH közleményei erősen hangsúlyozzák a hivatal szakmai elköteleződését, aminek örülni kell, viszont nagyon rossz jel, hogy a közlemény érdemi válasz helyett megkérdőjelezi a kiváló, nemzetközileg is sokszorosan elismert kollégáim által jegyzett cikk tudományosságát. Szerintem jobban tennék, ha inkább használnák a tudásukat a tisztázásra és nem elutasítanák a problémákkal való szembenézést. Ha nem ezt teszik, a gyanú ott marad.”

Ki számít szegénynek?

A Qubiten kifejezetten sokat foglalkozunk társadalmi folyamatokkal, így a szegénységgel is, és mi is beszámoltunk arról, hogy a most kritizált adatok alapján csökkent a szegénység Magyarországon – a KSH adataival dolgozó Eurostat-adatbázis szerint a 2015-ös 30,6 százalékról 2021-re 19,4 százalékra.

Mi azonban igyekszünk azt a megközelítést követni, hogy nem érdemes csak egy mutatót vizsgálni. Egy másfél évvel ezelőtti cikkünkben például azt írtuk, hogy a most érintett adatokon is alapuló „relatív szegénység szempontjából Magyarország sokat lépett előre annak eredményként, hogy egyre többen tudtak munkába állni a 2012 és 2020 közötti gazdasági növekedés miatt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jól élnénk.”

Ha azt nézzük, hogy ki az, aki nélkülöz, akkor más eredményre jutunk. Az úgynevezett materiális szegénység definíciója szerint szegény az, akinek az esetében az alábbi 13 dologból legalább 7 fennáll.

• évi egyhetes üdülés hiánya;
• váratlan kiadások fedezetének hiánya;
• nem engedheti meg magának, hogy lecserélje az elhasználódott bútorokat;
• nem engedheti meg magának, hogy rendszeres részt vegyen szabadidős tevékenységben;
• nem tud havonta egyszer találkozni a barátaival, családdal egy italra, étkezésre;
• nem jut kétnaponta húsételhez;
• anyagi okokból nincs személygépkocsija;
• nem engedheti meg magának, hogy elhasználódott ruhái helyett újat vegyen;
• nem tud hetente egy kisebb összeget magára költeni;
• lakással kapcsolatos fizetési hátraléka van;
• a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
• nem rendelkezik otthon saját interneteléréssel;
• nem rendelkezik két pár cipővel, amiből az egyik minden évszakban hordható.

Ezek alapján pedig a következő a helyzet:

Az ábrán az látszik, hogy a legjobb helyzetben lévő nyugat-dunántúli régiónkban csak az emberek 8,7 százaléka szegény e definíció szerint, míg a legrosszabb helyzetű észak-magyarországi régióban csaknem 30 százalékuk szegénynek számít. Összességében Bulgária, Románia és Görögország után Magyarország az EU negyedik legszegényebb országa, annak ellenére, hogy 2017-től 2022-ig 25,6 százalékról 16,5 százalékra csökkent az országos szegénységi arány.”

Tehát ha csak egy adat vált valamilyen okból kétségessé, az nem dönti romokba a magyar társadalomtudományt vagy az azon alapuló újságírást.

Tóth István György szerint a szegénység definíciójának és mérésének több módja is létezik. Ebből egy a relatív jövedelmi szegénység, amelynek problémáival a Válasz Online hivatkozott cikke is foglalkozik. Mint a nevéből is kiderül, ez egy egyenlőtlenségi mérőszám, tehát a relatív jövedelmi szegénység az eloszlás egyik jellemzője – ha az alapjául szolgáló változó hibás, akkor az adataink torzítottak lesznek. Tóth hozzáteszi, hogy nem nagyon tartja jó mérőszámnak a relatív jövedelmi szegénységi mutatót, de mivel széles körben használatos, ezért szerinte is fontos számolni és közölni. A másik eljárás az úgynevezett relatív depriváció mérése. Ezt mutatja például az általunk idézett mutató is.

A kutató szerint jelentős különbség a két mutató között, hogy válsághelyzetekben a relatív szegénység mutatója akár javulhat is, miközben a depriváció majdnem biztosan romlik. A relatív depriváció értéke a 2010-es években valóban jelentősen javult Magyarországon. Az Európai Unió által definiált kompozit (a relatív jövedelmi szegénységet, az alulfoglalkoztatottságot és a relatív deprivációt egybegyúrt) szegénységi mérőszámnak a nagy válság lecsengése és a covidjárvány kitörése közti időszakban tapasztalt csökkenésében Magyarország (Lengyelországgal, Bulgáriával és Romániával együtt) éppen hogy az egész Európai Unión belül kiemelkedően jól teljesített. Ez pedig majdnem teljesen független attól, hogy mit mutatnak a relatív jövedelmi mérőszámok, mondta a kutató. Tóth szerint „kár ezt a képet elrontani ilyen buta hibákkal és a statisztikai rendszer önszabályozási folyamatához való ennyire rövidlátó hozzáállással.”