Hová tűntek a verebek?

„Jóllehet, a házi veréb »bőbeszédű« csiripelése és csicsergése a városokban a legmegszokottabb, a költési idő után nagyobb csapatokba verődve a szántóföldekre, tarlókra húzódnak, majd télire ismét visszaköltöznek” – olvasható a legendás Fürkész könyvek madarakról szóló kötetében. A nyolcvanas években (angolul a könyv 1980-ban, magyarul 1988-ban jelent meg) ez még stimmelt is: a városban szemlátomást ugyanannyi veréb volt, mint galamb, ha nem több, aztán egyszer csak történt valami: a verebek eltűntek, volt, nincs csörpi-csörpi-csip-csip. De mi történhetett? Megbetegedtek? Elköltöztek? Ott vannak, csak elbújtak? Megették őket? Megettük őket?

A verrébbecsinált és a ragadozók

A legutóbbira voltak kísérletek, de ez még nem okozta a veréb (Passer domesticus) bukását. Jack London a csavargásairól szóló, Országúton című könyvében beszámol egy rabtársáról, aki verebeket fogott és evett a börtönben, egy 1769-es angol szakácskönyv pedig a verébbecsinált receptjét is ismerteti, de valahogy a kistestű madár számos társától eltérően sosem számított ínyencségnek – talán éppen azért, mert annyi volt belőle, hogy megenni sem számított volna különösen csábítónak.

Ha az ember nem is nagyon eszi, más madarak boldogan megvannak vele: a Budapesten is megélő karvaly (Accipiter nisus) nem véletlenül kapta a népi keresztségben a verebésző héja nevet, de a predáció nem elegendő ok a verebek eltűnésére, ahogyan az sem, hogy a fészekrabló hírében álló dolmányos varjak (Corvus cornix) is elszaporodtak a városokban. Ahogy Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője a Qubitnek elmondta, az állatvilágban egyébként is a kínálat határozza meg a keresletet: ott jelennek meg a ragadozók, ahol van mit enni, ezért a verébpopuláció csökkenését sem magyarázná a ragadozók jelenléte. Arról nem is beszélve, hogy a dolmányosok be sem férnének a verebek kedvelt fészkelőhelyeire, ezért általában esélyük sincs hozzáférni a fészkekhez – más fajoknak bezzeg van, csak nekik jobb a sajtójuk.

A rejtélyes kór

Az sem valószínű, hogy betegség tizedelte volna meg a verebeket, ez ugyanis más fajoknál is tömeges elhullást okozna. „Nincs olyan, hogy verébnátha” – mondta Orbán Zoltán, aki szerint ha keringene valamiféle fertőzés közöttük, azt már évekkel ezelőtt felfedezték volna. A kutatásokból tudjuk, hogy az olyan, globálisan terjedőben lévő kórokozók, mint például az Usutu-, a nyugat-nílusi lázat vagy éppen a madárinfluenzát okozó vírus egyes fajokat a többinél érzékenyebben érintenek, de az ilyen járványokat könnyen be lehetne azonosítani, ha a verebek pusztulásáért is hasonló felelne.

A tény attól még tény marad: az Európai Unió háziveréb-létszáma a hetvenes évek óta 50 százalékkal csökkent, az Egyesült Királyságban ezt a számot 71, a rokon mezei verébnél pedig 94 százalékra teszik, ezért aztán nem is csoda, hogy már az ember is észlelte a hiányukat. Pedig az Afrikából világhódító útra induló házi verébről korábban azt hitték, hogy a jég hátán is megél, és ahogy Orbán is elmondta, kiválóan alkalmazkodott az ember közelségéhez, ezért az evolúció bajnokaként azt lehetett volna hinni, hogy mindent kibír.

A behurcolt vesztes

Sok mindent ki is bír: Amerikába, Új-Zélandra és Ausztráliába behurcolták, de a számuk ezeken a területeken is csökkenőben van, ez pedig nemcsak a verebeknek rossz hír, hanem a Föld egyik legnagyobb problémájának, a biodiverzitás csökkenésének egy jól látható tünete is. A verébpopuláció csökkenését Amerikában az 1920-as években még egyfajta sikerként ünnepelték, mert a madarak kiszorították a kedvelt házi pirókot, de hamar kiderült, hogy nincs ok az ünneplésre: a házi pirókkal párhuzamosan a verebek száma is megfogyatkozott, valószínűleg ugyanazon okoknál fogva, amelyek miatt az európai populáció mérete is csökken.

Orbán Zoltán szerint a legnagyobb problémát globálisan is a nagyüzemi mezőgazdaság (a természetes élőhelyek átalakítása és az agrárkemikáliák) okozza, emberkövető fajként a verebek esetében ehhez jön még a modern – többek között résmentes – városi építészet, Magyarországon a bokrosok mellőzése vagy éppen felszámolása, valamint a kémiai szúnyoggyérítés. Így a házi veréb egyszerre veszíti el a fészkelő- és búvóhelyeit, valamint a táplálékát. Régebben a manzárdtetők alatt, az épületek réseiben vígan megvoltak a verebek, a modern üveg-acél épületekben, a szigetelések korában viszont egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas rés, és egyre kevesebb az olyan bokros terület is, ahol a verebek jól meglennének.

A Föld szárazföldi területén az agrártáj kiterjedtsége meghaladja az erdőkét, Magyarországon a mezőgazdasági területek aránya 60 százalék felett van. A végtelen legelőkön és a szántókon, ültetvényeken még inkább kevesebb vagy nincs megfelelő búvó- és fészeklelőhely, táplálék, és ami utóbbiból van, az vegyszerekkel szennyezett, ez pedig a magokat és rovarokat is fogyasztó madaraknak is rossz hírt jelent – ennek a jelenségnek a legnagyobb vesztese ugyan nem a veréb, hanem például a rovarvilág csúcsragadozójának számító fecske, de minden más fajon is érezteti a hatását.

A fogoly csapdája