Van egy nő, akiért – állítólag – a fél világ aggódik. Ha annyian nem is, a 9,5 millió Tiktok-követőjének egy jelentős része biztosan. Hannah Neeleman, a Ballerina Farm csatorna 34 éves, mormon családból származó tulajdonosa ösztöndíjjal jutott be a New York-i Julliardra, ahol balettművésznek tanult. Még a záróvizsgája előtti évben járt, amikor egy egyetemi kosárlabdameccsen találkozott az igencsak tehetős Daniel Neelemannal, a több légitársaságot alapító David Neeleman fiával. A férfi objektív mércével is agresszívnek nevezhető nyomulásba kezdett, pár hét alatt az első randevút is kierőszakolta a fiatal nőből: kapcsolatainak köszönhetően a család tulajdonában álló légitársaság járatán Hannah mellé intézett magának helyet.

Kapcsolatuk remek példája annak is, hogy míg a filmekben a hasonló szerelmi történeteket és kitartást a társadalom egy jelentős része idealizálja, addig a valóságban ez a fajta erőszakos közeledés roppant kellemetlen. Bár a nő eleinte nem gondolkodott komoly kapcsolatban, Daniel nem adta fel, és néhány hónapnyi próbálkozás után feleségül vette Hannah-t, akinek így esélye sem volt kiteljesedni a választott karrierjében: miután elvégezte a világ egyik legismertebb művésziskolájának képzését, hátrahagyta a balettot, és családot alapított a férjével.

Az akkor alig 20 éves Hannah Neeleman a Daniel által megálmodott életbe csöppent bele: először a férfi munkája miatt Brazíliába, később Utah államba, egy farmra költöztek. Hogy a feleség is érvényesülhessen, kezdetben egy balettstúdiónak való helyiséget is kialakítottak a tanyán, de az egyre gyarapodó család meseszerűnek látszó életét aztán Ballerina Farm nevű közösségimédia-profiljain kezdte a világ elé tárni.

Az oldalait sokáig főleg az ott bemutatott tradicionális értékrend, az úgynevezett hagyományos feleségkép bemutatása miatt követték rengetegen, Nielmann ugyanis prominens alakjává vált a #tradwife-mozgalomnak. Tehenet fejt, kenyeret sütött, a gyerekeivel és a farm állataival pózolt, és egyfolytában mosolygott. Az idilli kép hibátlannak tűnt annak ellenére, hogy Hannah már 8 gyereket nevel, ami önmagában is megterhelő feladat lehet. Viszont mivel az Instagramon, a TikTokon és a Youtube-on mindig csak a boldog pillanatokat örökítette meg, a rajongókban sokáig fel sem merült, hogy baj lehet; a jóllétével többet foglalkoztak a tradwife-mozgalmat ellenzők, mint követői.

Egy nemrég megjelent Times-interjú azonban rávilágított arra, hogy a nyolcgyerekes családanya élete valójában inkább szól a lemondásokról, az önként vállalt fájdalomról és az elnyomásról, mint a kellemes vidéki élet mindennapos boldogságáról. Az interjú nagy utat járt be, több internetes személyiség részletes elemzést is megosztott róla, amelyekben Neeleman sztoriján túl az egész tradwife mozgalomra igyekeznek reagálni – úgy látszik, ez az interjú kellett ahhoz, hogy a szélesebb közvélemény is átlásson a csodálatos aranybarna kovászos kenyereken és a folyton kacagó gyermekekről készült videókon.

Neeleman tényleg nincs egyedül a tradwife-univerzumban: a #tradwife hashtagre sok ezer találatot dob fel a Tiktok és az Instagram is – még úgy is, hogy sok, egyébként a témába illő tartalmat készítő influenszer nem szívesen használja ezt a jelzőt. A tradwife szó az utóbbi pár évben elinflálódott, egyre több negatív érzés kapcsolódik hozzá, ami miatt sokan elfordultak tőle.

Mit csinál egy tradwife?

A Guardian júliusi cikke szerint a tradwife-ok, vagyis magyarul kb. „hagyományos feleségek” az Egyesült Államok 50-es 60-as évekbeli nőképéhez nyúlnak vissza. A háztartásbeli asszonyok mindennapos teendőiben találják meg a saját boldogságukat, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy míg a férjük dolgozik és karriert épít, ők lemondanak ezekről, vezetik a háztartást, gyermeket nevelnek és kiszolgálják a „ház urát”. A közösségi médiában megjelenő idealizált életforma azonban legfeljebb nyomokban hasonlít arra, ahogy a nők a 20. század közepén élhettek.

Hogy mást ne említsünk, csak egy szűk réteg számára volt elérhető az a lehetőség, hogy háztartásbeliként éljenek, egyetlen keresetből – az Egyesült Államokban ez inkább csak a fehér lakosság egy részének volt járható út.

Míg a mai tradwife-ok csinos ruhákban, teljes sminkben, beszárított hajjal várják haza a férjüket a konyhában, addig 60-70 évvel ezelőtt a háztartásbeliség nem volt mindig ilyen mosolygós. A Guardian arról ír, hogy a háziasszonyok nem ritkán estek áldozatul családon belüli erőszaknak, férjeik gyakran teljesen uralták őket, és teljes elnyomásban élték az életüket. Ez gazdasági kiszolgáltatottságot is jelentett, ugyanis a nőknek semmiféle önálló keresetük nem volt, szemben a mai „tradicionális feleségekkel”, akik, ha másból nem, a tartalomgyártásból tudnak pénzt csinálni.

link Forrás

Ezzel egyébként nem is keresnek rosszul. A Business Insider cikke szerint egy egyszerű árazási protokoll az influenszerek körében, amikor a követőik száma szerint adnak árat egy-egy posztra: ilyenkor 10 ezer követőnként kb. 100 dollárt kérnek (nagyjából 36 500 forintot). A szponzorált posztok mellett affiliate marketinggel is foglalkozhatnak, ami nagyjából azt jelenti, hogy különböző linkeket helyeznek el a profiljukon, és az azon keresztül bonyolított vásárlások után kapnak részesedést. Ebből szintén gyűjthetnek pár ezer dollárt havonta, attól függően, hogy mit és kinek adnak el. A háziasszony-influenszerek főleg háztartási termékeket vagy a gyereknekvelésben hasznosítható dolgokat árulhatnak, de ebbe a két kategóriába a tisztítószertől kezdve az élelmiszertároló edényeken át, a szuperegészséges alapanyagokig bármi beleférhet. Sőt, a mesekönyvek is.

Ehhez persze arra is szükség van, hogy esztétikus, már-már luxus körülményeket teremtsenek legalább a videók erejéig. Ennek pedig eleget is tesznek. Szépen felöltöznek, csinosak, a konyhájuk és a házuk is makulátlan, a gyerekek pedig jól neveltek, soha nem maszatosak, vagy ha mégis, akkor is el lehet nézni nekik, hiszen olyan édesek. A tradwife-ok általában ritkán mutatják meg a férjüket, inkább csak beszélnek róluk, és persze arról, hogyan készülnek fel a fogadásukra, mit főznek nekik, vagy mivel tesznek a kedvükre. Mostanra egyre több olyan tartalom is felbukkan, amiben a szabályokról esik szó: mit kel tennie egy feleségnek ahhoz, hogy jó feleség legyen – például tartsa tiszteletben, hogy a férfinek az otthona a saját vára, egyfajta hátország, ahol minden támogatást megérdemel.

Azok a boldog 50-es, 60-as évek! Vagy mégsem?

Ez az idealizált kép azonban minden, csak nem a tradicionális feleségek hagyománya, akik nem önszántukból lettek háztartásbeliek, hanem kényszerből: a világháborúk után ugyanis a munkaerőpiaci átrendeződés megkövetelte, hogy a nők egy része kiszoruljon a munkahelyekről. Ebben Hannah Neeleman helyzete talán egy kicsit mégis hasonlít, ő ugyanis foggal-körömmel ragaszkodott volna a karrierjéhez, vagy legalább ahhoz, hogy New York helyett a farmon balettozhasson. Nem szívesen hagyta hátra a nagyvárosi életet, és sokáig a stúdió megnyitásában is őszintén bízott, de végül a balettművész karrierút helyett férje akarata szerint családanyaként teljesedett ki, és az állatok ellátásában, valamint a házkörüli teendőkben talál mindennapi elfoglaltságot.

A példának tekintett múlt századi háziasszonyok élete egy kicsit hasonló volt. Az egyéni karrierjük teljesen háttérbe szorult a férjeik karrierje mellett, de ha a nők dolgoztak is, a háztartás akkor is a nyakukba szakadt. Ha mégis lehetőségük volt munkát vállalni, akkor is rosszul fizető állásokat kaptak: ápolók, háztartási alkalmazottak, esetleg tanárok lehettek, de a legjellemzőbb mégis az volt, hogy az otthon melegéért feleltek, ha lehetett.

A nők helyzetét jól ábrázolja a munkaerőpiaci jelenlétük is: az 50-es években alig harmaduk dolgozott munkahelyen, 1998-ban már a háromötödük keresett pénzt. Ez nemcsak gazdaságilag, hanem az egyenjogúság szempontjából is óriási előrelépést jelentett. Főleg azért, mert az évtizedek alatt egyre több szektorban kipróbálhatták magukat, ma pedig már papíron viszonylag kevés olyan terület van, ahol korlátozott lenne a nők munkavállalása.

Ilyen munkaerőpiaci és gazdasági körülmények között indult hódító útjára az Egyesült Államokból a tradwife-mozgalom, hogy beszippantson fiatalokat és középkorúakat, köztük olyanokat, akik az egyetemet, egy jól fizető munkát, karriert vagy akár a női egyenjogúságért vívott harcukat hagyják hátra a konyháért és a porszívóért. Utóbbival kapcsolatban mondjuk megoszlik az internet véleménye: van, aki szerint ugyanis a háziasszony-influenszerek tökéletesen felesleges munkákat végeznek a lehető legbonyolultabb módon.

Repülőjegy helyett tojásgyűjtő kötény

Az internet Neeleman történetét azért kapta fel ennyire, mert a Times-interjú rámutatott arra, hogy Hannah élete valójában tele van lemondásokkal, amiről korábban, más tradwife-oknál nem hallott a közvélemény. Ebben a beszélgetésben vallotta be először, hogy bár mindegyik gyerekét fájdalomcsillapítás nélkül szülte, a férje tudta nélkül az egyik szülésnél mégis igénybe vette az epidurális érzéstelenítés lehetőségét. Ezt csak akkor merte elárulni a riporternek, amikor Daniel egy rövid időre elhagyta a szobát.

Hogy mennyire eltemette a saját vágyait, azt jól bemutatja, hogy a születésnapjára egy görög utazásra vágyó Hannah milyen bátortalanul örül egy tojásgyűjtő köténynek, amit a férje Ukrajnából rendelt neki. A TikTok-videón nyomokban látható a csalódottság, aminek kontrasztot ad, hogy a Neeleman család mesés vagyonra tett szert többek között a Morris Air, a Westjet, a Jetblue Airways, az Azul Brazilian Airlines és a Breeze Airways légitársaság megalapításából, majd eladásából.

Évszázados küzdelem, amit lábbal tipor a Tiktok

A tradwife-ok mellett említést kell tenni arról is, hogy a feministák hogyan viszonyulnak ehhez a tradicionális értékeket közvetítő szellemiséghez. A valódi feministákat a választás szabadsága egy cseppet sem zavarja: ilyen értelemben nincs problémája a tradwife-okkal, az elnyomással viszont igen. Ha valaki nem önszántából lesz háztartásbeli feleség, arra a feminizmus válasza annyi, hogy nem ezt érdemli, de többféleképpen is meg lehet közelíteni a tradwife-ok életvitelét.

Az eszmény tehát nem feltétlenül megy szembe a feminizmussal, még akkor sem, ha alapvetően úgy fest, érdekellentét húzódik a két eszmeiség között. Nehéz is lenne összeegyeztetni egyiket a másikkal, amikor a feminizmus a női egyenjogúságot, a tradicionális nőkép meg egyfajta alárendelődést éltet – ahogy ezt a 24.hu cikke is taglalja.

Az ellentét a tartalmakban is megjelenik: sok tradwife politizál, mások azonban teljesen kimaradnak ebből. A feminizmust is támadják néhányan; ők arra hivatkoznak, hogy egy nőtől nem várható el, hogy úgy teljesítsen, mint egy férfi, mert igenis van különbség a két nem között, és ennek a szerepekben is meg kell mutatkoznia.

A tradwife-tartalmakat mindenesetre rengeteg fiatal fogyasztja: a TikTokon népszerű a hashtag, és itt a felhasználók túlnyomó része 35 év alatti. Az Instagram közönsége sem sokkal idősebb, ott is elég sok ilyen videó és profil található, főleg amerikai családok életéről. Magyarországon azonban még nem robbant be a vágyakozás a tradicionális feleségek életére, igaz, ennek többek között a gazdaság helyzete is gátat szabhat: az egy főre jutó mediánkeresetből (ez 2024 májusában nettó 363 900 forint volt) nehezen élne meg egy komplett család, még egy farmon is.