A kultúra kivéreztetése Kalocsán: egyetlen, félállású teremőr marad a világhírű Schöffer Gyűjtemény alkalmazásában

A hétvégén felröppent a hír a közösségi médiában, hogy bezár a kalocsai Nicolas Schöffer Gyűjtemény. A hír nem igaz, az izgalmas, mozgó szobrokat, kinetikus konstrukciókat felvonultató gyűjtemény változatlanul látogatható, csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű: egy városi döntés értelmében az egész világon egyedülálló Schöffer Gyűjtemény hatalmas léptekkel halad a teljes ellehetetlenülés felé.

A pénzhiány miatt igazi csapdahelyzet állt elő: ahhoz, hogy nyitva tudják tartani a gyűjteményt heti legalább három napban, ami a múzeumi besorolás egyik feltétele, éppen azt a muzeológust küldik el, akinek a szakmai munkája, kurátori tevékenysége releváns intézményi működést tett lehetővé a kalocsai Viski Károly Múzeumhoz tartozó Schöffer Gyűjteményben. Április 1-től Budai Viktóriának már nincs állása itt, egyetlen, félállású teremőr marad csupán.

De miért lényeges ez a gyűjtemény, miért fontos az 1912-ben született és 1992-ben elhunyt Nicolas Schöffer és miért jó Kalocsának, hogy ez a múzeum éppen itt van?

A modernista művészet egyik nemzetközi sztárjáról van szó, aki Kalocsán született Schöffer Miklós néven, és éppen abban a házban élt, ahol a gyűjtemény ma látogatható. Szobrász, festő, építész, várostervező, de dolgozott videóval és számítógépes grafikával is. Kísérletező és gondolkodó alkotó. Az 1950-es években indult kinetikus művészethez tartozó kibernetikus szobrászat megteremtője, amely térrel, fénnyel, mozgással és fizikai objektekkel dolgozik – nem kis részben Moholy-Nagy László és Kepes György munkássága nyomán.

A modernizmus úttörője

Az 1936-tól Franciaországban élt alkotó 1979-ben negyven művet adományozott szülővárosának, ezzel indult el egy évvel később a kalocsai gyűjtemény – amely egyébként hosszú évekig nem volt hivatalosan múzeumi besorolású intézmény. Schöffer a köztéren is látható Kalocsán: 1982 óta a buszpályaudvar mellett áll a Chronos 8 című lenyűgöző, mozgó, „élő” konstrukciója, amely az elhaladó forgalom dinamikájára reagál.

A gyűjteménynek otthon adó épületet 2018-ban felújították, amire a város teremtette elő a pénzt, így most egy színvonalas és korszerű múzeumépületről beszélhetünk, amelyben az állandó kiállítás mellett a Schöffer-életművel, annak művészeti kontextusával kapcsolatba hozható más kiállítások és kortárs tárlatok is láthatók.

A jelenlegi helyzet hátterében az áll, hogy a város február 27-én elfogadott költségvetése jelentősen, 12 millió forinttal csökkentette az öt tagintézményt és hat épületet működtető Viski Károly Múzeum büdzséjét. Kalocsa város honlapja januárban még korrektül megemlékezett Schöffer halálának évfordulójáról, de a múzeum hamarosan kutyaszorítóba került. Bizonyos alapműködéseket ugyanis garantálnia kell, ha nem akarja elveszíteni a területi múzeumi státuszt, és vele a működési engedélyt és a 30 milliós állami támogatást. Fokozatosan, drámai mértékben szűkültek a múzeum anyagi lehetőségei: a 2021-et követő létszámleépítések nyomán bezárt a Városi Galéria és a Kalocsai Képtár, illetve most már az országos hírű Magyar Fűszerpaprika Múzeumot sem tudják nyitva tartani.

A közgyűlési ülésen, amelyen a költségvetés csökkentéséről volt szó, sajátos módon elhangzott az is, hogy majd a múzeumigazgatónál lesz a kulcs, aki szeretné a Schöffer Gyűjteményt megnézni, legföljebb szól. Csakhogy egy múzeum nem attól múzeum, hogy nyitva van és ül benne egy teremőr. Sokkal inkább attól a szakmai munkától, amely azzá teszi, méghozzá azáltal, hogy a gyűjteménnyel egy muzeológus szakember foglalkozik, a kiállításokat kurátor rakja össze, majd a szakmai munka előbb-utóbb megteremti, magával hozza a nemzetközi kapcsolatrendszert is.

A város kulturális arculatának, oktatási és persze idegenforgalmi lehetőségeinek is rendkívül fontos lenne nemcsak a Paprikamúzeum, hanem egy jól működő, nemzetközi kapcsolatrendszerrel bíró modern múzeumi intézmény – még ha viszonylag kicsi is. Schöffer munkáit egyben, állandó kiállításon jelenleg sehol másutt nem lehet látni, a legutóbbi időkig a párizsi Pompidou Központ állandó kiállításán szerepelt három műve, de a Pompidou most felújítások miatt fokozatosan, öt teljes évre bezár – a kiállítás március 10-én zárt be.

Nem túlzás azt mondani, hogy Kalocsán, a Szt. István király úti épület és benne a kiállítás így egyedülálló a világon. Az pedig más, európai kisvárosok példáján látható, hogy milyen hozadéka lehet annak, hogy a modernista művészet igényes és fizetőképes turista réteget képes bevonzani egy adott intézménybe és városba.

Másrészt pedig az is érdeke lehetne a városnak, ahol mostanra a legfőbb látnivaló a kétségtelenül pazar érseki palota és benne a Főszékesegyházi Könyvtár maradt, hogy egy olyan intézmény fenntartásával tűnjön ki a kulturális kínálatból, amely a magyar kultúra modernista tradícióit, egyéniségeit, alkotóit hangsúlyozza – és egyben hozzákapcsolja a kortárs művészethez is.

Csapdahelyzet: vagy a múzeum vagy a gyűjtemény

Amikor a múzeum igazgatóját, Romsics Imrét a Kalocsa TV-ben a jelenlegi helyzetről kérdezték, azt mondta, hogy a Schöffer Gyűjtemény fenntartása úgynevezett „önként vállalt feladat”, azaz nem tartozott a Viski Múzeum kötelezően ellátandó feladatai közé, és mint ilyen, „nullás”, vagyis erre nem irányzott elő pénzt a város. Magyarán: a Schöffer Gyűjtemény működjön amiből akar, vagy amiből tud. A múzeumigazgató arról számolt be, hogy ha a Viski teljesíteni akarja a területi besorolású múzeumi státusz követelményeit, nem akarja elveszteni a működési engedélyét és ezzel a városnak járó 30 milliós állami támogatást, akkor a dolgozói létszámot tovább már nem tudja csökkenteni. Így, bármennyire is szomorú, inkább a Schöffer Gyűjteményből bocsát el egy alkalmazottat, az ott egyedül dolgozó muzeológust.

A törvényi minimumot, a gyűjtemény heti három napi nyitva tartását biztosítani fogják, méghozzá egy félállású teremőrrel. Szakmai munka azonban a továbbiakban nem lesz. Mint mondta, a követelmények teljesítéséhez „föl kell áldozni a Viski Károly Múzeum összes erőforrását”.

Az egymásra utaltság, úgy tűnik, kölcsönös: a Schöffer Gyűjtemény muzeális státusza a Viski, azaz a város anyagi közreműködése nélkül nem volna biztosítható, ugyanakkor mégiscsak ez az a gyűjtemény, ami az európai térképre a leginkább föl tudja helyezni Kalocsát. Hiszen például – amint erre az igazgató a helyi tévében is utalt – az eddigi értékes szakmai munkának köszönhetőn olyan külföldi műtárgyadományok érkezéséről is szó volt, amelyek a jelenlegi gyűjteményi darabszámnál nagyobbak. Vagyis pont most tudna léptékben és jelentőségben is nagyot ugrani ez a kis intézmény. Szerettük volna megszólaltatni az elbocsátott muzeológust is, de ő igazgatói engedély híján nem nyilatkozhat.

Megyeiből városi

A bajok gyökerét valahol a 2013-as múzeumi átstrukturálásnál érdemes keresni, amikor a megyei fenntartású múzeumi intézményeket települési önkormányzati kezekbe adták. Akkor, az adatok szerint 19 megyei múzeumi szervezet őrizte az ország műkincsállományának 42 százalékát – ez összesen 212 intézmény mintegy 23 millió műtárgyát jelenti.

Szakemberek már akkor is megkérdőjelezték, hogy a városok szintjén lesz-e majd megfelelő pénz, szaktudás, belátás és távlatos gondolkodás ahhoz, hogy a nagyobb és kisebb intézményeket megfelelő módon működtessék – és vajon hány olyan kimaradt gólhelyzet lesz, mint amilyen ez az abszolút egyedülálló kollekció ebben a magyar kisvárosban.