Közel négy és félmilliárd ember van a világon, aki nem jut megfelelő minőségű ivóvízhez

A Science című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a világon mintegy 4,4 milliárd ember iszik olyan vizet, amely nem tekinthető egészségesnek – ez a korábbi becslések duplája, írja a Nature. Egyben pedig arra is rávilágít, hogy eddig sok esetben pontatlan adatokból igyekeztünk felmérni a probléma nagyságrendjét.

Az, hogy ennyi embernek nincs hozzáférése, „elfogadhatatlan” – mondja Esther Greenwood, a dübendorfi Svájci Szövetségi Vízügyi Tudományos és Technológiai Intézet vízügyi kutatója, a Science tanulmány egyik szerzője. „Sürgősen változtatni kell a helyzeten”.

Az ENSZ 2015 óta követi nyomon az emberi jogként elismert, biztonságosan kezelt ivóvízhez való hozzáférést. Ezt megelőzően csak arról számolt be, hogy a globális ivóvízforrások védettek-e valamiféle infrastruktúrával, de ide tartoztak a háztáji kutak, csatlakoztatott csövek és esővízgyűjtő rendszerek is. Ez alapján úgy tűnt, hogy a világ lakosságának 90 százaléka rendelkezik megfelelő ivóvízzel. Arról azonban kevés információ állt rendelkezésre, hogy maga a víz tiszta volt-e, és majdnem egy évtizeddel később a statisztikusok még mindig hiányos adatokra támaszkodnak.

„Valóban hiányoznak az ivóvíz minőségére vonatkozó adatok” – mondja Greenwood. Ma a pontos vízminőségi adatokat csak a világ népességének mintegy felére vonatkozóan ismerjük.

2015-ben az ENSZ megalkotta a fenntartható fejlődési célokat, ezek egyike, hogy 2030-ra mindenki számára biztosítsák a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférést. A szervezet aktualizálta a biztonságosan kezelt ivóvízforrásokra vonatkozó kritériumait is: a forrásoknak védettnek, folyamatosan elérhetőnek, az ember lakóhelyén elérhetőnek és szennyeződéstől mentesnek kell lenniük.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ gyermekjogi szervezetének, az UNICEF-nek a kutatási együttműködésével létrejött Közös Vízellátási, Szennyvízelvezetési és Higiéniai Monitoring Program (JMP) 2020-ban 2,2 milliárd főre becsülte azok számát, akik nem jutnak biztonságos ivóvízhez. A JMP a fenti négy kritériumból legalább hármat vizsgált egy adott helyen, majd a legalacsonyabb értéket használta fel az adott terület általános ivóvízminőségének reprezentálására. Például, ha egy város nem rendelkezett adatokkal arról, hogy a vízforrása folyamatosan elérhető-e, de a lakosság 40 százaléka rendelkezik szennyezésmentes vízzel, 50 százalékának van védett vízforrása, és 20 százalékának van hozzáférése az otthoni vízhez, akkor a JMP úgy becsülte, hogy a város lakosságának 20 százaléka fér hozzá biztonságosan kezelt ivóvízhez. A program ezt a számot aztán egy egyszerű matematikai extrapoláció segítségével az ország lakosságára vetítette ki.

Ezzel szemben a Science tanulmánya 27 alacsony és közepes jövedelmű ország 64 723 háztartásának a négy kritériummal kapcsolatos válaszait használta fel a 2016 és 2020 közötti időszakban. Ha egy háztartás a négy kritérium bármelyikének nem felelt meg, akkor úgy minősítették, hogy nem rendelkezik biztonságos ivóvízzel. Ebből a csapat egy gépi tanulásra képes algoritmust alkotott meg, és globális térbeli adatokat - regionális átlaghőmérséklet, a hidrológia, a domborzat és a népsűrűség - is bevont, hogy megbecsülje, hogy 4,4 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, és ennek fele olyan forráshoz jut, amely az Escherichia coli kórokozó baktériummal szennyezett.