Alig robbant ki a pszichedelikus forradalom a gyógyításban, de máris látványos eredményeket produkált

Ha hinni lehet a barlangrajzoknak, a pszichedelikus szereket már hosszú évezredek óta ismeri az emberiség – leginkább hallucinogén növények és gombák formájában –, és lehet, hogy a faj teljes történetét végigkísérik. A tudomány látómezejébe azonban csak egy alig több mint 80 éve történt LSD-trip után kerültek, majd miután meghatározták az ötvenes-hatvanas évek USA-ját (kulturálisan-társadalmilag a tudományos eredményeknél is látványosabban, és persze a CIA ügyködését se feledjük), az 1970-es évek elején a hippilázadástól tartó hatalmak sorra betiltották őket, az előállításuktól a fogyasztásukig.

Egészen az ezredfordulóig kellett várni arra, hogy több évtizedes szünet után új életet leheljenek a pszichedelikus kutatásokba. Ehhez először az kellett, hogy az amerikai Kongresszus (és ironikus módon a híresen drogfóbiás George H. W. Bush elnök) az agykutatás évtizedének jelölje ki az 1990-es éveket, ebben az évtizedben ugyanis jelentősen megnőtt a közérdeklődés a mentális egészség és az egyes terápiák iránt. Mivel az olyan zavarok, mint a depresszió vagy a poszttraumás stressz, megoldatlan problémaként hevertek a számos gyógyszervariánssal előálló kutatók előtt, újra kellett értékelni az alternatívák vélt előnyeit és hátrányait. Közben a képalkotási technikák és az idegtudomány fejlődése révén lehetővé vált, hogy ténylegesen kimutassák, milyen hatással vannak az agyi hálózatokra az egyes szerek, a pszichedelikus anyagok is megértek egy próbát.

A kutatók egyre többször kaptak engedélyt kutatni, de így is el kellett telnie jó 10-15 évnek ahhoz, hogy eljöjjön az áttörések sorozata. A 2010-es évek közepén – számos fontos, a pszichedelikumok jótékony hatását alátámasztó kutatás után – enyhülni kezd a jogi környezet, és 2020-ra már egymás után nyílnak a pszichedelikus tanszékek és kutatóközpontok a világ legnagyobb egyetemein. Az úttörő baltimore-i Johns Hopkins Egyetem és az Imperial College London után a Yale, a Stanford, a Berkeley és a Cornell is létrehozott már ilyet, de Kanadától Svédországon át Ausztráliáig folynak egyetemi kutatások a témában – elsődlegesen a hallucinogén gombákban található pszilocibin, az LSD, a ketamin és az MDMA emberekre gyakorolt (valamint kulturális-társadalmi) hatását vizsgálják.

Ez persze csak egyfajta gyorstalpalója annak a gazdag történetnek, amit a How to Change Your Mind című Netflix-dokumentumsorozat (amiről szintén írtunk, amikor 2022-ben megjelent) bemutatott. Csakhogy a négyrészes sorozat kronológiailag éppen ott ér véget, hogy létrejön a rengeteg új kutatóközpont, de az eredményekről már nem sokat hallunk – ráadásul azóta eltelt még két év. Miközben a szkeptikusok továbbra is az egyértelmű és megismételhető, pozitív hatásokat kimutató vizsgálati eredmények tömegét hiányolják, megnéztük, mi történt ezeken az egyetemeken, kutatóközpontokban és országokban az elmúlt két évben, és kiválasztottuk a nyolc legígéretesebb fejleményt, ami alapján talán még nem kell temetni a pszichedelikus gyógyászat reneszánszát.

1. Elindultak a pszilocibin III. fázisú klinikai vizsgálatai a depresszió kezelésére

Egy-egy új gyógyszerhatóanyagnak át kell mennie a klinikai tesztek három fázisán, hogy megbizonyosodjanak biztonságosságáról és hatásosságáról, és engedélyeztetni lehessen a készítményt. A forgalomba hozatal előtti utolsó fázis a harmadik, amikor már nagyobb embercsoportokon tesztelik a szert, követik a mellékhatásokat, összehasonlító vizsgálatokat végeznek más gyógyszerekkel és igyekeznek megerősíteni a korábbi eredményeket.

Az, hogy a varázsgomba hatóanyagában, a pszilocibinben komoly potenciál rejlik a súlyos depressziós zavar kezelésére, két, egyaránt 2016-ban megjelent, nagy hatású tanulmány után vált az orvostudomány rögeszméjévé: az Imperial College London kutatói más gyógyszerekre nem reagáló depressziós alanyokon, a Johns Hopkins Egyetem munkatársai pedig rákbetegeken mutatta ki a pozitív hatást. Ezt számos későbbi kutatás alátámasztotta, de 2023-ig kellett várni, míg eljutottunk a nagycsoportos vizsgálatokig.

A Compass Pathways nevű biotechnológiai cég 2023 januárja óta 40 amerikai helyszínen és összesen 255 résztvevőn vizsgálja egyetlen 25 mg-s pszilocibintabletta hatását a más kezelésre nem reagáló depresszióra (az adatgyűjtés 2025 júliusában ér véget), míg a szintén amerikai Usona Institute idén márciustól 2026 áprilisáig vizsgálja 240 résztvevőn, hogyan hat a depresszióra a 25 és az 5 mg-os pszilocibin.

2. Ausztrália világelsőként engedélyezte országszerte a pszilocibin- és MDMA-terápiákat

Bár az amerikai droglegalizációs és -dekriminalizációs hullám az elmúlt két évben a marihuánán túl más szereket, így a pszilocibint és az – Európában leginkább az ecstasy partidrog fő hatóanyagaként ismert – MDMA-t is elérte, egyelőre csak állami szinten, néhány helyen (pl. Oregonban vagy Coloradóban) engedélyezték ezeket terápiás célokra. Kanadában ezzel szemben egy speciális hozzáférési program keretében fordulhatnak az államhoz az orvosok, hogy meghatározott esetekben felírhassák a pszichedelikus terápiát betegeiknek.

Ausztrália viszont tavaly júliusban bevállalta, hogy világelsőként eggyel enyhébb (a legszigorúbb, tiltott szereket tartalmazó 9-es helyett az ellenőrzött anyagokat rejtő 8-as) kategóriába helyezi át a pszilocibint és az MDMA-t. Az előbbit a más kezelésre nem reagáló depresszióra, az utóbbit a poszttraumás stressz zavarra (PTSD) írhatják fel az orvosok, de az ausztrál kutatók már azt is vizsgálják, hogy a pszilocibin az elhúzódó gyász kezelésére is jó lehet-e.