Az elmúlt néhány évben sokan, sokféleképpen feldolgozták a pszichedelikus szerek reneszánszát, amely az 1960-as évekkel ellentétben most elsősorban nem az ellenkultúrában, hanem a gyógyászatban és a mentális egészségről zajló diskurzusban nyilvánul meg. Hosszú bekezdéseken át lehetne sorolni azokat a neveket, amelyek gyakorlatilag összeforrtak a pszichedelikus szerekről folytatott ismeretterjesztéssel; közülük az egyik legismertebb az amerikai podcastkészítő, Joe Rogan, aki nemcsak standupos és küzdősportoló haverjaival szokott DMT-ről és gombázásról beszélni, hanem időnként a téma kutatói is megfordulnak műsorában.

A másik ilyen kiemelendő figura a szintén amerikai Michael Pollan. Az alapvetően íróként és újságíróként dolgozó Pollan ugyan nem a szó akadémiai értelmében kutató, de a tudományos szférán kívül valószínűleg kevesen foglalkoztak nála többet és behatóbban a pszichedelikus szerekkel. Mondhatni, organikusan jutott el a témáig, hiszen már írói pályája elejétől kezdve növényi eredetű dolgok fogyasztásáról és annak kulturális és egészségügyi vonatkozásairól írt, bár ez eleinte a táplálkozástudomány vagy az élelmiszeripar területére korlátozódott – egyetlen magyarul megjelent könyve, az Életadó ételeink is ezt a tematikát követi.

Az igazi áttörést azonban 2018-as bestsellere, a How to Change Your Mind hozta el Pollannek. A Guardiantől a Chemistry Worldig mindenhol agyondicsért, közel 500 oldalas könyvben minden lehetséges szemszögből megvizsgálta főhőseit, a pszichedelikus szereket: szó esik benne természeti eredetükről, kalandos felfedezésükről, kulturális szerepükről, politikai üldöztetésükről, hatásmechanizmusukról és a pszichoterápiás alkalmazásukban rejlő lehetőségekről is. Ráadásul, ahogy arról a New York Timesban többször is írt, maga is kipróbálta a szereket a kutatómunka során.

A könyv megjelenése óta eltelt négy évben nagyot fordult a világ. A szerek kutatását sokáig ellehetetlenítette az az egyszerű tény, hogy azokat az 1970-ben elfogadott amerikai kábítószertörvény értelmében a legmagasabb büntetési kategóriába sorolták, és ezt a gyakorlatot szinte az egész világon átvették, de az elmúlt évek legalizációs és dekriminalizációs hullámának köszönhetően több helyen a pszichedelikus szerek terápiás célú kutatása is zöld utat kapott. Négy év alatt pszichedelikus kutatóközpont nyílt az londoni Imperial College-ban, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen, a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) és a New York-i Mount Sinai Orvosi Egyetemen, de Melbourne-ben és Londonban független kutatóintézeteket is alapítottak- Emellett a pszilocibin, az LSD vagy az MDMA depresszióra vagy poszttraumás stresszre gyakorolt, illetve fájdalomcsillapító hatását kutató klinikai vizsgálatokat Spanyolországtól Svájcon és Németországon át Norvégiáig még Európában is számos helyen folytatnak.

Időszerűnek tűnt tehát, hogy Pollan könyvét még többen megismerjék – és mi lenne erre jobb platform egy Netflix-sorozatnál? Így gondolta ezt a szerzővel és a streaming szolgáltatóval is jó viszonyt ápoló, Oscar-díjas dokumentumfilmes, Alex Gibney (ismertebb munkái: Taxi a sötétben, a szcientológiáról szóló Going Clear, a Theranos-sztorit bemutató A feltaláló, vagy a 2020-as amerikai járványkezelést körüljáró Totally Under Control), aki producerként tett arról, hogy idén júliusban megjelenhessen a Netflixen a How to Change Your Mind, amely négy különböző pszichedelikus szernek (LSD, pszilocibin, MDMA, meszkalin) szentel egy-egy epizódot.

Az első, LSD-ről szóló rész rögtön egy olyan jelenettel indít, amilyenből szerencsére nagyon keveset látunk a minisorozat három és fél órája alatt: Pollan itt egy spanyolul kántáló sámánnal (bocsánat, szertartásvezetővel) beszélget az élet nagy dolgairól a természet lágy ölén, majd egy rituálét láthatunk, az elme felszabadulását jelképezni kívánó vizuális effektekkel tarkítva. Ez a misztikus vonal az, ami megfoghatatlanná és bárgyúvá teszi a legtöbb hasonló témájú dokumentumfilmet, így a későbbiekben – nagyon helyesen – nem is erőltetik.

Helyette a szerek felfedezésének és elterjedésének történetén végigkalauzoló archív videók, a mai kutatásukat és klinikai alkalmazásukat bemutató felvételek, a kutatókkal és az alanyokkal készített interjúk, valamint a megcáfolni kívánt, az elmúlt évtizedeket uraló propagandaanyagok kerülnek a középpontba. Steril terápiás szobák, agyi MR- és CT-felvételek, és a pszichonauta-influenszerek helyett kevésbé ismert, de annál szakavatottabb kutatók bukkannak fel a sorozatban, ami így tökéletes ellentétje a Netflix 2020-as filmjének, a Have a Good Tripnek (magyar címe: Jó utat a tudatmódosítok világába!), ahol Sting-, Ben Stiller- és A$AP Rocky-kaliberű hírességek meséltek az LSD-vel és a gombával kapcsolatos tapasztalataikról, és amely nagy hangsúlyt fektetett a hallucinációk vizuális megjelenítésére.

Mi köze az LSD-nek a CIA-hez, a NASA-hoz és a Szilícium-völgyhöz?

Az archív felvételek sokszor dohos jelleget kölcsönöznek a dokumentumfilmeknek, amelyek szinte kötelező elemként használják őket, de a How to Change Your Mindban egyáltalán nem törpül el a jelentőségük a fő üzenetet közvetítő, jelen idejű interjúk és tudományos magyarázatok mellett. Ha a Youtube-on nem is nehéz találni pszichológiai kísérletekről készült videókat, mondjuk az 1960-as évekből, a Netflix-doku sodró narratívája sokkal élvezetesebbé teszi azokat. A tripjük jellemzésére képtelen, átszellemült alanyok elképesztő felvételei mellett a filmrészletekből kiderül, hogyan vezettek a CIA kísérletei az LSD kultúraváltó szerepéhez, hogyan köszönhetjük egy bankárnak az emberiség hajnala óta velünk élő varázsgombák újrafelfedezését, vagy hogy milyen óriási szerepe volt a Stanford Egyetemen a hatvanas években zajló pszichedelikus kutatásoknak a Szilícium-völgy és a teljes számítógéptudomány kialakulásában és fejlődésében. De még a Földről készült első teljes NASA-felvétel (a híres Kék Üveggolyó) készítését, illetve a genetikát és a biológiát megváltó, Nobel-díjat érő PCR-módszer feltalálását is egy-egy nagy hatású LSD-trip előzte meg.

Aztán persze jött Richard Nixon, aki egy tollvonással véget vetett az ötvenes-hatvanas évekbeli aranykornak. Míg a fiatalság szerepe háborús időszakban évezredeken át világos volt (ha elérted a felnőttkort, és a nemzeted háborúban állt, akkor menni kellett), a vietnámi háború volt az első, amely alatt a fiatalok hangosan, tömegesen álltak ki a béke mellett. Nixon elnök totális háborút hirdetett a fiatalság agyát mérgező drogok ellen, és rövidesen a média is 180 fokos fordulatot vett: áltudományos eredményeket kezdtek hirdetni, magzatkárosodásról, lyukakkal teli agyakról készült (manipulált) felvételeket mutogattak, pszichózisban őrjöngő és háztetőkről leugráló fiatalokat ábrázoló propagandavideókat sugároztak. Az államok sorra tiltották a pszichedelikus szereket, és végül 1970-ben szövetségi szinten is jött a törvényi tilalom. És bár a tilalom kihirdetésekor több tucat kutatás folyt szerte az USA-ban, az érintett intézeteket levélben értesítették arról, hogy az engedélyeket visszavonták, és felszólították őket, hogy azonnal vessenek véget a vizsgálatoknak. A trend az egész világra kihatott: a pszichedelikumok csodaszerből hirtelen a fiatal elmék pusztítójává váltak.

A sorozatban vissza-visszatér Albert Hofmann alakja, aki 1943-ban a svájci Sandoz gyógyszercég alkalmazottjaként, egy laboratóriumi véletlen folytán fedezte fel az LSD hatását. Költői, hogy a pszichedelikus gyógyászat reneszánsza is Svájcban indult, és Hofmannhoz is köze volt. A vegyész 100. születésnapjára szervezett konferencia végén az összegyűlt kutatók nyílt levelet írtak, amelyben arra kérték az egyes országok egészségügyi minisztériumait, hogy gondolják újra a szerek tilalmát, és adjanak ismét kutatási engedélyt a vizsgálatukra. Egyedül Svájc minisztériumából érkezett válasz, így a kutatási protokoll megírása után egy svájci pszichiáter, Peter Gasser lehetett az, aki 35 év után átvehette az első legális LSD-csomagot, majd megkezdhette vele a rákban szenvedők súlyos depressziójának kezelésére irányuló kutatását.

Ilyen közel még nem juthattunk a terápiás szobákban történő csodához

Ami teljesen egyedülállóvá teszi a sorozatot, az a pszichedelikus terápiákról készült felvételek sora. Miután a történeti részből kiderült, hogy a set és a setting, tehát a belső és külső környezet nagy mértékben befolyásolja az élményt, a klinikai felvételeken az is látszik, hogy ez miként jelenik meg a gyakorlatban: két „kísérő” szakember (jellemzően egy terapeuta és az asszisztense) ül egy ágy mellett, ahol az alany bekötött szemmel fekszik, lágy világítással, jelentőségteljes személyes tárgyakkal körülvéve. Azoknak, akik még nem próbáltak ilyen szereket, valószínűleg egyetlen „what an lsd trip looks like” Youtube-videó sem mutat jobb képet annál, amit ezeken az intim, szinte rejtett kamerásnak tűnő felvételeken látni: az alany megnyílik, érzelmi hullámvasútra kerül, és új emberként kerül ki az élményből.

A klinikai vizsgálatok eredményéről tartott beszámolók is tanulságosak. A New Orleans-i Lori például állandóan az öngyilkosság gondolatával küszködött, miután rövid időn belül érte több olyan tragédia, amilyenből egy is épp elég lenne a poszttraumás stresszhez – testvére túladagolta magát, anyja holttestére ő talált rá, miután két másik ember mellett önmagát is megölte, nem sokkal később pedig nemi erőszak áldozata lett. 2018-ban jelentkezett egy klinikai vizsgálatra, ahol azt kuzazzák, milyen hatással van a partidrogként, ecstasy néven ismert MDMA a poszttraumás stresszre (PTSD). A hallucinációk helyett leginkább eufóriát, elfogadással és szeretettel teli egységérzetet nyújtó szer segített neki abban, hogy túllépjen a traumáin, elfogadja magát, és képes legyen élvezni az életet.

A 78 éves, mélyen hívő katolikus Kathleen mindig is pesszimista személyiség volt, ami csak tovább súlyosbodott, amikor rákkal diagnosztizálták. Állandó szorongása és halálfélelme miatt az egészségügyi állapota is tovább romlott, ezért nem zárkózott el attól, hogy a varázsgomba aktív hatóanyagával, pszilocibinnel kezeljék egy kísérleti terápián. Egy órával azután, hogy bevette a tablettát, felmenőit látta maga előtt, majd saját esküvőjét élte át újra, mindent átjárt a boldogság, de aztán vad hullámok csapkodtak, és megjelent a félelem. Kathleen azt hitte, a hullámok a rákot szimbolizálják, ennek ellenére belevetette magát a sötéten csapkodó tengerbe. Ekkor egy régi traumáról jöttek vissza az emlékei, arról, amikor 44 éve elvetélt. „Hirtelen mindent elöntött az aranyszínű fény, megjelent előttem Szűz Mária, és azt mondta, ne aggódjak, hogy elvetéltem, mert most már ő vigyáz a babára. Nagyon megkönnyebbültem. Negyven éve nem gondoltam erre, de mindvégig ott rejtőzött az elmémben, és most, hogy kiszabadult, már nem kell aggódnom miatta.”

A svájci Jeffrey a cluster fejfájás nevű ritka krónikus betegségben szenved, amely a felvétel idején már több mint egy éve tartott, és azóta minden nap menetrendszerűen érkező rohamai voltak, a kíntól pedig a haja is kihullott. Svájcban létezik egy Exit nevű szervezet, amely asszisztált öngyilkosságot tesz lehetővé – a férfinek többször megfordult a fejében, hogy felkeresi az intézetet, amikor úgy érezte magát, mint ha szünet nélkül jégcsákánnyal vájkálnának az agyában. Egy tucat haszontalan kezelési mód után jelentkezett egy, az LSD fájdaloműző hatását vizsgáló klinikai tesztre, és a kutatás kezdete után nem sokkal már azon kapta magát, hogy néha egy teljes napon át egyáltalán nem fáj a feje. Állítása szerint a szer lehetővé tette, hogy néhány órára megszűnjön az önsajnálata, és a világot egy nagy egészként lássa, annak minden apró csodájával, amelyek messze túlmutatnak a pitinek tűnő személyes problémákon. „Nem arról van szó, hogy mágikus módon meggyógyultam, de már képes vagyok az életben való részvételre, és ez nagy reménnyel tölt el a jövőre nézve” – mondta.

Kicsit egyoldalú, de arról az egy oldalról mindent megtudunk

Ha valamit fel lehet róni Pollannek és a sorozatnak, az a pszichedelikus gyógyászat iránti szkepticizmus bemutatásának gyakorlatilag teljes hiánya. A kötelező figyelmeztető, óva intő körökön és a klinikai vizsgálatok nem mindig egyértelműen fényes eredményeinek ismertetésén túl nem igazán enged teret a kritikus hangoknak, amelyek világszerte még mindig mainstreamnek számítanak. A rekreációs mennyiséghez képest tized- huszadakkora adagokkal történő mikroadagolás (microdosing) például sokat vitatott terület (egy júniusban megjelent tanulmány például a kedvező hatásairól ír, míg egy augusztusiban nem találtak kimutatható hatást), ehhez képest egyszerűen csodamódszerként számolnak be róla a sorozatban.

Az viszont egész biztos, hogy ennyire jól összeszedett anyag még nem készült a témáról, három és fél órába hatalmas tudásanyag lett összesűrítve. Pollan, a pszichedelikumok világában csak hatvanas éveiben elmerülő, kíváncsi kutató karaktere azokhoz is közelebb hozhatja a témát, a tudatos tudatmódosításban rejlő egészségügyi potenciált, akiktől a lehető legtávolabb áll a sámánkodás vagy a baráti társaságban történő trippelgetés.

A How to Change Your Mind (magyar címe: Hogyan irányítsd az elmédet) magyar szinkronnal és felirattal is nézhető a Netflixen.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: