Szarvas-bolognai és szuvidált csirkemell: az ikladi Szederfa Otthon lakói kedden ugyanazt ették ebédre, amit hétfőn egy céges parti résztvevői vacsoráztak a Millenárison
Az étel útját általában a termeléstől vagy a gyártástól szoktuk követni a feldolgozáson át a fogyasztóig. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület készételmentő programja extra állomásokat ad hozzá ehhez a folyamathoz: a rendezvényeken vagy üzemi konyhákon megmaradt ételeket gyűjti össze és továbbítja olyan szervezetek felé, amelyek szétosztják őket a rászorulók körében.
Így történhetett meg az, hogy kedden ugyanaz volt az ebédmenü a Pest megyei Iklad Szederfa Otthonában, ahol értelmileg akadályozott és autizmus spektrumzavarral élő felnőttek élnek, mint egy hétfő esti céges rendezvényen a Millenáris Parkban. Az ilyen nagy létszámú eseményeken mindig kell maradékkal számolni, és ha a cateringet szervező vállalat előre gondoskodik róla, a maradék valójában nem vész kárba. Ehhez be kell tartani néhány alapszabályt, ügyelni kell például a tárolásra és a tálalás módjára, és nagy hangsúly van a kiszolgáláson is. A főszabály szerint az önkiszolgáló svédasztalra kerülő ételek nem menthetők, mert érintkezhettek velük a vendégek, de annak az ételnek a maradéka, amit a felszolgálók szednek a tálcákról és az ételeket melegen tartó fémedényekből, visszagyűjthető. A tálaláson túl a mentést támogatja az is, hogy olyan ételeket kínálnak a vendégeknek, amik könnyen csomagolhatók és a melegítés során sem veszítenek az állagukból.
A többit már az Élelmiszerbank munkatársai intézik. Hozzájuk csatlakoztunk egy éjszakára és egy napra, hogy megnézzük, hogyan rajzolja át a szervezet a maradékok útját, és milyen módszerrel ment meg akár több száz adag ételt egy-egy éjszaka leforgása alatt.
A svédasztal után
Hétfőn késő este, 11 óra körül találkoztunk a Millenáris Park egyik épületénél a Magyar Élelmiszerbank Egyesület munkatársaival, Nagygyörgy Andrással, az egyesület külső kapcsolatokért felelős vezetőjével és Éder Áronnal, aki rendszeresen szállít készételeket az ételmentő program keretében. A kétfokos hidegben nem sokat tétovázunk, szinte azonnal munkához látnak a fiúk: Áron vezetésével több száz doboz és a tárolásukra alkalmas rekeszek kerülnek elő az egyesület kisteherautójából. Ezeket a rendezvénytértől elkerített tálalóhoz gurítjuk, ahol a svédasztalok bontásával egy időben kezd bele Áron az ételmentésbe. Az ötödéves joghallgató már jól ismeri a folyamatot, hiszen két éve dolgozik az egyesületnek, és rendszeresen jár készételt menteni.
Ez leginkább válogatást, dobozolást, fóliázást és rakodást jelent, valamint a helyszíntől függően némi autózást: az ételeknek a 17. kerületben található raktárba kell kerülniük, amilyen hamar csak lehet.
Áron először felméri a terepet, és a tálalás után az asztalokon maradt tálcák tartalma alapján eldönti, hány edényre lesz szüksége a csomagoláshoz. Ezután, ahogy ő fogalmaz, kialakítja a fóliázó állomását, majd gumikesztyűt húz, és megkezdi a körülötte lévő ételek minél hatékonyabb csomagolását.
Akkor gurítja ki először a kiskocsit, amikor a rekeszekből már közel a mellkasáig érő tornyot épített: a leveseket vödrökbe merték Andrással, a főételeket, mint a szarvasbolognait vagy a szuvidált csirkemellfilét pedig a tálaláshoz is használt csévingekben fóliázza le.
Ahogy az előzetesen gondosan megtisztított rekeszek egyre telnek, úgy bontják le körülöttünk a tálalót, a tiszta tányérokat és poharakat a rendezvény cateringjét biztosító cég pakolja el. Áron ismeri a csapatot, dolgoztak már korábban is egyszerre. Ők figyelmeztetik arra is, hogy még több zsák pékáru, illetve néhány rekesz sütemény vár arra, hogy elcsomagolják őket.
Bár ezen a ponton kérdéses, hogy a salátát is sikerül-e megmenteni, végül felszabadul elég doboz ahhoz, hogy a habos sütemények dobozolása után a friss kevert saláta is egy rekeszbe kerüljön, ezzel pedig kész is az eredetileg 15-20 percesre tervezett, de közel háromszor annyi ideig húzódó mentés.
Áron ezután a 17. kerületi Lokátor utcába megy, az Élelmiszerbank raktárába. Még éjszaka el kell helyeznie az összegyűjtött készételeket az úgynevezett sokkoló hűtőkben, amik biztosítják, hogy az ételeknek nem esik bajuk addig, amíg másnap a rászorulók asztalára kerülnek. Ezek a hűtők előre meghatározott időtartam, általában 90 perc alatt hűtik az ételeket 3 Celsius-fokosra. Ehhez a legmelegebb készétel belső hőmérsékletét veszik alapul, amit egy maghőmérsékletet mérő szondával állapítanak meg. Az ételszállításért felelős kolléga ezért mindig odafigyel arra, hogy melyik tárolóban (csévingben) van a legmelegebb étel, mert ebben helyezi el a szondát, amikor a telephelyen elpakolja a mentett ételeket.
Amikor éjjel fél kettő körül bekerültek az ételek a hűtőbe, az egyik bolognai szarvasragu hőmérséklete volt a legmagasabb, így ebbe került a szonda.
A másnap az önkénteseké
Másnap 8 órakor találkozunk a raktárban: itt három önkéntes adagolja ki az éjszaka begyűjtött élelmiszereket. Most kerülnek általában kétadagos dobozokba azok a tészták, húsok, raguk és köretek, amik előző nap még nagy fémtárolókban érkeztek.
Az összesen több száz adag étel porciózásával mindössze egy óra alatt végez ennyi ember, és már csak az edények és az eszközök gyors elmosása marad hátra. Közben a bedobozolt adagok a hűtőraktárban várják, hogy 11 órára megérkezzen értük az ikladi Szederfa Otthon munkatársa, aki elszállítja őket.
De nem csak a készételek csomagolásában segítenek önkéntesek az egyesületnek. Nagyjából ötvenen alkotják a törzsgárdát, évente pedig több százan is megfordulnak a raktárban ilyen-olyan feladatokat végezve. Az ünnepek közeledtével most egy akció keretében a tartósélelmiszer-gyűjtési kampányt készítik elő, de pár napja konzerveket matricázott itt egy nagyobb társaság.
Az Élelmiszerbank évente tízezer tonna lejáratközeli vagy csomagolási hibás élelmiszert ment meg a kidobástól azzal, hogy a hiányos csomagolású termékeket, ha kell, felcímkézi és továbbadja olyan szervezeteknek, akik közvetlen kapcsolatban állnak a rászorulókkal. Szintén hozzájuk jutnak el a raktárba reggelente érkező pékáruk, a kürtőskalács, valamint a zöldség- és gyümölcsfélék is.
A délelőtt folyamán a raktár logisztikai hangyaboly: folyamatosan érkeznek az üzletek által válogatott ételek, 10-11 óra körül pedig már ideérnek az első üres kisteherautók is, amelyek továbbszállítják az élelmiszereket. És ez csak az, ami a raktárban történik, hiszen a háttérben az Élelmiszerbank munkája még kiterjedtebb: országszerte több száz településen dolgozik együtt partnerekkel, és az üzletekből vagy a konyhákról rögtön azok a szervezetek szállítják el a mentett élelmiszereket, akik később ki is fogják ezeket osztani.
„Van süti is?”
Ebédidő előtt nem sokkal érkezünk Ikladra, a Szederfa Otthonba, ahol értelmileg akadályozott és autizmus spektrumzavarral élő felnőttek élnek. Az otthon lakói a képességeiknek és az érdeklődésüknek megfelelő feladatokat végeznek napközben, az étkezések pedig ehhez hasonlóan közös programok. 12 óra körül megtelik az étkező kis előtere – ilyenkor nemcsak az otthonban lakók, hanem a támogatott lakhatásban részesülők is megérkeznek az ebédjükért.
Az intézmény alkalmanként kap ételmentésből készételt, és mivel erről nem tudják előre, hogy mi lesz, az otthon lakóinak meglepetést ígérnek ezekre a napokra. Ez persze rengeteg kérdést felvet, a konyha is nyüzsög: mindenki arra kíváncsi, hogy mi lesz az ebéd, és hogy van-e süti is.
Az életteli hangzavarnak aztán az ételadagok kiosztása vet véget, utána pedig az állandó lakók is megterítik az asztalaikat. Csendben esznek, csak a kanál csörömpölését lehet hallani a tányérokban – legalábbis csak ezt kellene, az otthonban ugyanis az a szabály, hogy étkezés közben nincs beszélgetés.
A konyhában a desszertek előkészítése közben viszont el lehet csípni egy-egy megjegyzést arról, hogy valaki a salátából szeretne repetázni. Ez főleg annak fényében szívmelengető, hogy a salátát a sütemények javára majdnem ott kellett hagyni éjszaka a rendezvény helyszínén. Végül a színes desszertek is asztalra kerülnek, pedig ezekről majdnem meg is feledkezett mindenki a menüsor végére. Ami ráadásul olyan kiadósnak bizonyult, hogy kedden a vacsora is a hétfőről mentett ételekből áll majd össze – az így kiosztott készételeket ugyanis 24 órán belül mindenképpen el kell fogyasztani.
