A magyar táj megváltozása még nem a klímaválság eredménye, inkább emberi beavatkozásoké

Az idei nyár Magyarországon elég határozottan megmutatta, hogy milyen drámai változásokkal járhat a klímaváltozás. Hosszú ideig tartó, kemény szárazság, majd rövid, de nagyon csapadékos időszakok váltakoztak. Egyre több beszámoló jelent meg arról, hogy a Duna–Tisza közén vízhiány van, a Tiszában rekordalacsony a vízállás – a kiszáradt mederben még egy parlamenti bizottság is ülésezett, hogy felhívja a figyelmet a helyzetre –, a Homokhátság pedig hogyan sivatagosodik el. Nem először szembesültünk ezekkel a jelenségekkel, de talán idén a legdrámaibban, és most látszott leginkább, hogy mennyire felkészületlenek a politikai döntéshozók. Két éve, amikor szintén súlyos aszály volt, azon fogadkoztak, hogy növelik az érintett területek vízmegtartó képességét, korszerűsítenek és fejlesztenek, de azóta sem sok minden történt.

Kröel-Dulay György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Kísérletes Vegetációökológiai Kutatócsoportjának vezetője kollégáival idestova tíz éve folytat kísérleteket a Duna–Tisza közén, Fülöpháza mellett. Az ExDRain (Extreme Drought and Rain Manipulation Experiment) projektben több, kisebb egymás melletti parcellán különböző klíma-forgatókönyveket modelleznek. A szárazságot, a rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadékot éppúgy képesek „lejátszani" ebben a kísérletben, ahogyan a következményeket is, például a növénytakaró lassú vagy éppen radikális megváltozását. Hiszen ez is olyasmi, amivel meg kell barátkoznunk: a táj és a növényzet sem marad olyan, amilyennek ismertük.

Qubit: A nagyon meleg idei nyarunk után általánosan elterjedt az a nézet, hogy most aztán ízelítőt kaptunk az igazi klímaváltozásból. Valóban ez történt? Vagy ez egyszerűen csak az időjárás szokásosnál nagyobb kilengése volt?

György Kröel-Dulay: A kettő együtt. Amit most tapasztalunk, az az, hogy van egy lassú, de folyamatos melegedési trend, és erre rakódik rá a korábban is meglévő kilengés. És amikor a meleg leng ki nagyon, akkor hirtelen olyan extrém időjárási helyzetek alakulnak ki, amilyeneket előtte nem tapasztaltunk. Mi emberek erre vagyunk leginkább érzékenyek, mert azt nem vesszük észre, hogy az elmúlt időszakban évtizedenként, egy-két tized fokot melegedett az átlaghőmérséklet. Mindig arra vagyunk érzékenyek, amikor extrém hőhullám jön. Az idei év nemcsak Magyarországon, hanem globális léptékben is a legmelegebb hónapokat hozta sorban egymás után: a melegedő trendre rakódik rá az ingadozás. A melegedő trend úgy néz ki, hogy néha jön egy nagyobb ugrás, egy-két tized fok a globális hőmérsékletben, és van néhány év, amikor az ugrás marad, és csak reméljük, hogy következő években nem lesz további melegedés. Ez fog állandósulni, miközben lesznek kicsit melegebb, kicsit hűvösebb évek, de már ehhez a magasabb bázishoz képest.

Ha most ez marad pár évig, akkor viszont úgy fogjuk érezni, hogy tulajdonképpen nincs is semmi baj?

Van ilyen veszély. Tehát amikor amikor nincs extrém időjárás, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ugyan melegszik a klíma, de végülis nem is annyira vészesen.

Ami az idei évben a magas hőmérséklet mellett még jellemző volt, az a hosszú, száraz időszakok váltakozása a rövid, intenzív csapadékos időszakokkal, sok helyen özönvízszerű esőzésekkel.

Amikor klímaváltozásról beszélünk, akkor általában szárazságra gondolunk. Összességében, globális léptékben a melegedő Föld már csak a fizika törvényei miatt is sokkal intenzívebb vízkörforgást, tehát földi átlagban magasabb csapadékot hoz. Ez a földi átlag azonban regionálisan nagyon nagy különbségeket jelent. Európában az várható, hogy az egyébként is szárazabb mediterrán régió még szárazabb lesz a következő évtizedekben, és ennek már látjuk jeleit, eközben Észak-Európában a klímamodellek csapadékosabb időjárást jeleznek. Magyarország a kettő határán mozog, tehát itt az előrejelzések legnagyobb eséllyel azt mutatják, hogy miközben nem várható jelentős átalakulás az éves átlagos csapadékmennyiségben, nyáron csökkenő, télen pedig növekvő csapadékot tapasztalunk. Egyébként érdekes, hogy noha már mintegy húsz éve ez az előrejelzés, a történeti adatokban még ezt nem látjuk. Tehát Magyarországon az évek közötti nagy ingadozás mellett körülbelül állandó átlagos csapadékmennyiség van. Csakhogy az a csapadékmennyiség, ami az ország átlagában 600-700 milliméter, az nem ugyanúgy hullik le, mint ahogyan száz évvel ezelőtt. Az év 365 napjából a csapadékos napok száma az 1900-as évek elején 106-108 volt, ez ma átlagosan már csak 90, miközben nagyon nagy az évek közötti különbség. A nagy átlagot tekintve minden hetedik csapadékos nap eltűnt.

A laikus azt mondaná, rendben, csökkent a csapadékos napok száma, de ha végül is ugyanannyi esik, mint amennyi szokott, akkor nincs is akkora baj. Miért gond az, ha nagyobb mennyiség esik le rövidebb idő alatt?

Két dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy a kevesebb csapadékesemény azt jelenti, hogy hosszabbra nyúlik a két esemény közti idő. Ezt hívjuk szárazságnak. Ez Magyarországon az elmúlt százhúsz évben átlagosan 25-ről 29 napra növekedett. Mondhatjuk, hogy plusz négy nap nem sokat számít, csakhogy ez megint csak átlag, ehhez képest az extremitások is növekednek. Egyrészt hosszabbra nyúlik az az időszak, amikor nincs csapadék, másrészt az intenzíven lehulló csapadék a legtöbb talajtípuson sokkal rosszabbul hasznosul. Ha a hegyvidékre gondol az ember, ott lerohan a víz és áradásokat okozhat. Másrészt pedig sokkal kisebb arányban szívódik be a víz a talajba. Vannak olyan talajtípusok egyébként, ahol a nagyobb csapadék jobban hasznosul, a homoktalajokon például be tud szivárogni.

Megérkeztünk a felszínre, a talajra, a növénytakaróhoz. Az egyszeri városlakó legfeljebb csak azt érzékeli, hogy egy ilyen aszályos nyáron elszáradnak a növények, az autóutak mentén kiég a kukorica, bizonyos növények eltűnnek. Ugyanakkor feltűnnek eddig nem látott rovarok, és azt olvassa az újságban, hogy ha ilyen és ilyen típusú csótányt lát, akkor ne aggódjon, mert csak annyi történt, hogy megjelent egy nálunk nem szokásos faj, de nyugi, nincs semmi különös. Mi történik valójában körülöttünk?