Megdöbbentő fotósorozat mutatja be, hogyan sivatagosodik el a Homokhátság
November 16-tól 18-ig Gyöngyösön rendezték a 2023-as Európai Agroökológiai Fórumot. Az elméleti és gyakorlati szakemberek, kutatók, gazdálkodók és civil aktivisták részvételével zajló háromnapos nemzetközi rendezvény kísérőprogramja Balázs Zsolt szabadúszó fotográfus kiállítása, amely a klímaváltozás és a fenntarthatatlan vízgazdálkodás alföldi következményeit dokumentálja.
„2021-ben már egyre többet lehetett hallani az extrém szárazság várható következményeiről, ezért úgy döntöttem, hogy a helyszínen járok utána, mi és hogyan történik az ország aszálytól sújtott régióban” – indokolta témaválasztását a Qubitnek a tavaly készített sorozatával a 2022-es Magyar Sajtófotó Pályázat természet és tudomány kategóriájában első díjat nyerő fotográfus.
A fotós első felvételeit a Kerekegyházától délnyugatra fekvő, az ezredforduló előtt még vízimadár-paradicsomként emlegetett Kondor-tó már teljesen kiszáradt medréről készítette. A több tucat négyzetkilométeren elnyúló, sekély, de gazdag élővilágáról híres kiskunsági szikes tó volt ugyanis az első áldozata az Alföld kiszáradásának. Balázs aztán a kiszáradt meder közelében élőkkel beszélgetve került kapcsolatba más homokhátsági gazdákkal, nemzeti parki szakemberekkel és az elsivatagosodás kutatásával, valamint a negatív hatások mérséklésével, megelőzésével foglalkozó ökológusokkal és civilekkel.
A szabadúszó fotográfus az elmúlt két évben bejárta a klímaváltozás következtében fellépő extrém szárazodás legfőbb példájának számító Duna-Tisza közi homokhátságot, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park is található, és ahol az 1970-es évek óta átlagosan 2-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) nem véletlenül sorolta a tájegységet már évekkel ezelőtt a félsivatagos övezetbe.
No water, no life
A fenti és az alábbi fotók Balázs jelenleg is futó projektjének keretében készültek az elmúlt két évben.
„A talajvízszint folyamatosan csökken, szeptemberben még 10 méter volt, október végére 11,4 méterre csökkent” – mondja az alábbi két képről a fotós.
Balázs gyakran jegyzetel a terepen. Az alábbi képen látható tiszainokai gazdálkodó a tavalyi aszály derekán fakadt ki neki:
„Délután hazamegyek és ezzel fogom felaprítani a pár hektáros kiégett kalászosomat is, víz nélkül nem nőtt meg, vigye az ördög az egészet…”
A magát az első klímamenekültnek mondó Balogh Péter gazdálkodó-geográfus, a Szövetség az Élő Tiszáért (Szövet) egyik alapítója a vízhiány miatt költözött Nagykörűre, de idén nyár végére kútjából már itt is kifogyott a víz, ezért kénytelen volt megmaradt lovait a folyóból itatni. Balázs szerint azonban ahogy a csapadékhiány miatt egyre mélyül a Tisza medre, úgy csökken a víz szintje is, elszivattyúzva ezzel a környező talajvizeket.
Balázs elmondta, hogy idén nyáron csak azért vonatozott egy teljes napot oda-vissza Vásárosnaménybe, mert azt hallotta, hogy bezárt a város csúszdáiról és Poszeidón-szobráról híres strandja.
„Független fotós vagyok, a kenyérkereső elfoglaltságaim mellett annyi időt szánok egy-egy képre, amennyit akarok, így szerencsére megtehetem, hogy egyetlen képkockára akár egy teljes napot is áldozzak” – így Balázs, aki a Qubitnek azt is elmondta, hogy mindenképpen folytatja a kiszáradó Alföldről szóló sorozatát, amivel dokumentálni tudja azokat a jó és rossz gyakorlatokat is, amelyekkel az alternatív vízgazdálkodás és mezőgazdálkodás elejét kívánja venni a teljes elsivatagosodásnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
