Nem kell aggódni a télen is itt maradó fehér gólyákért

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) késő ősszel és télen rendszeresen érkeznek aggódó bejelentések itthon maradt fehér gólyákról. Ezek a madarak nem betegek vagy sérültek, a természetes alkalmazkodás részeként maradnak itthon a vonulás helyett, és ennek a klímaváltozásnak is köze lehet – írja közleményében az ornitológiai szervezet.

Az MME felhívja a figyelmet, hogy ez a tendencia figyelhető meg a hasonló táplálkozású kócsagok és gémek, továbbá a ragadozó barna rétihéja esetében is.

Az itthon maradó fehér gólyák nem szorulnak emberi segítségre, etetésre, befogásuk amúgy sem lehetséges, meleg helyen történő átteleltetésük felesleges.

A viselkedésük magyarázata az lehet, hogy ezek a példányok kevésbé kockázatosnak érzik az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 18 ezer km-es vonulást. A változatos táplálkozású gólyák probléma nélkül tudnak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra vadászni a többnyire hómentes gyepeken, szántókon. Ha pedig mégsem találnának táplálékot, fél-egy napos repüléssel meleg, mediterrán területekre húzódhatnak.

Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több a „veterán”, amelyik már sikeresen túlélt legalább egy áttelelést és egyre finomodó túlélési technikák birtokában vág neki a következő télnek.

Az áttelelő gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség, vagy ennek hiánya ad. A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madárról ránézésre tudni lehet, hogy képes repülni, egészséges. Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát a földön ülni, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé közelítünk – amennyiben felrepül, akkor minden rendben. Ha nem, akkor gyaníthatóan beteg, sérült. Probléma esetén a területileg illetékes nemzeti park őrszolgálatát lehet értesíteni.