Sokan hajlamosak könnyelműen diagnosztizálni magukon a közösségimédia-függőséget, amire vagy az a válaszuk, hogy digitális detoxra vonulnak, vagy egyszerűen csak nem foglalkoznak vele. A statisztikák mindenesetre alátámasztják, hogy egyre többen és egyre többet használjuk a közösségi médiát. A Data Reportal 2025. júliusi adatközlése szerint globálisan 5,41 milliárd felhasználója van az egyes platformoknak, ami a bolygó lakosságának 65,7 százalékát fedi le, míg a Statista szintén júliusi adatai szerint egy átlagos felhasználó napi 151 percet tölt közösségimédia- és üzenetküldő felületeken, ami 40 perces emelkedést jelent a tíz évvel ezelőtti adatokhoz képest. Ráadásul az is látszik, hogy a becslések szerint nem lassul a felhasználók növekedésének üteme, így a számuk 2028-ra a 6 milliárdot is átlépheti.

Ilyen trendek mellett az Európai Unió döntéshozóit sem mehetnek el szó nélkül. Az Európai Bizottság július 14-én mutatta be például – az egyelőre tesztelési szakaszban járó – online életkor-ellenőrző alkalmazását a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) keretében. Az új irányelv a kiskorúak közösségimédia-használatát igyekszik biztonságosabbá tenni, elsősorban azért, hogy elkerülhessék az online zaklatás lehetőségét és a függőség kialakulását.

Csejtei Ildikó, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének oktatója és a fiatalok jövőtudatos gondolkodását fejlesztő OTP Fáy András Alapítvány ügyvezetője szerint a valódi kérdés az, hogy milyen felületeken, napi hány órát töltenek el a felhasználók. Szerinte ugyanis a közösségi médiában nagyrészt magunkról beszélünk, és a bejegyzéseinkre izgatottan várjuk a visszajelzéseket, lájkokat – ezek az impulzusok pedig a jutalmazásért felelős központokat érintik az agyban. Forgács Mariann, a BeSocial közösségimédia-ügynökség társalapítója és társelnöke szerint „a függőség fő mozgatói a »dopamin-hurokra« épülő rövid, videós tartalmak, a folyamatos visszajelzés igénye, a kimaradástól való félelem [fear of missing out, FOMO] és a személyre szabott algoritmusok”.

Az állandó online jelenlét társadalmi problémákat is szül

Egyre több kutatás és felmérés mutat rá a tudatos platformhasználat hiányára, elsősorban a serdülők és a fiatal felnőttek körében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodájának tavaly ősszel kiadott jelentése például kifejezetten a kiskorúak közösségimédia-használatát vizsgálta – az Európa, Közép-Ázsia és Kanada régióiban végzett kutatás közel 280 ezer 11, 13 és 15 éves kamasz megkérdezésével készült, 44 ország bevonásával. A WHO felmérése minden tizedik serdülőnél állapított meg egészségtelen közösségimédia-használatra utaló szokásokat. A fiatalok saját bevallásuk szerint nehezen tudták abbahagyni a közösségi média használatát, és 36 százalékuk arról számolt be, hogy folyamatosan kapcsolatban van barátaival az online térben. Forgács szerint az állandó online jelenlét nemcsak egyéni nehézségeket szül, hanem társadalmi szinten is komoly problémákat idézhet elő: tömeges figyelemzavarhoz, mentális egészségkockázatokhoz és polarizációhoz vezethet egy egész generációban.

Az Eurostat legfrissebb, a 16 és 29 év közötti korosztály internethasználatát felmérő statisztikája szerint a magyar fiatalok az élvonalban vannak a közösségi média használatát tekintve, igaz, az adatok nem mutatnak eget rengető különbségeket: a magyar fiatalok 95 százaléka aktív legalább egy közösségimédia-platformon, míg ez az arány Csehországban 99, Cipruson és Görögországban 98, Dániában pedig 97 százalék. A legalacsonyabb arányokat Franciaországban regisztrálták 70, Olaszországban 80, valamint Németországban, Szlovákiában és Bulgáriában 84 százalékkal. A teljes lakosságot tekintve még előrébb tartunk: a magyarok 80 százaléka használja a közösségi médiát, és ezt csak Cipruson és Dániában múlták felül a 2024-es adatgyűjtés során.

Miért szippant be teljesen a közösségi média?

Az „üss vagy fuss” (fight or flight) jelenség egy evolúciós reakció, amely a stresszhelyzetekben való túlélésért felel. Ilyenkor az érzelmek feldolgozásáért felelős agyi terület parancsokat küld a test többi részére, hogy az embernek legyen energiája vagy elfutni, vagy harcolni a veszélyt jelentő szituációban. És nem is kell élet-halál helyzetekre gondolni: az állandó vizuális behatások folyamatosan túlingerelt állapotban tartják az idegrendszert, és Csejtei Ildikó szerint ezek a színes és gyakori vizuális ingerek is létrehozhatják a „fight or flight” állapotot az agyban. Azt az Eurostat felmérése is kiemeli, hogy a 16–29 év közötti felhasználók nem csupán passzív szemlélői az algoritmusok öngerjesztő működésének: az európai fiatal felnőttek 88 százaléka saját maga is posztol és létrehoz tartalmakat, míg az egész populációnak ez csak a 65 százalékára jellemző.

A BeSocial 2025. áprilisi, Hungarian Teens on the Net című közvélemény-kutatása 1550, 14–25 éves magyar fiatal közösségimédia-használatára kérdezett rá. A kutatás azt találta, hogy az ő körükben a legnépszerűbb alkalmazás a Messenger volt, ezt követte az Instagram, majd a TikTok, és utánuk következett csak a Facebook és a YouTube. Ugyanakkor a megkérdezett fiatalok több mint negyede majdnem mindennap posztolt Instagramon, és közel ugyanennyien Snapchaten is. Csejtei szerint a fiatalok a folyamatos online jelenlét alapján definiálják újra önképüket és „az, hogy minket hogyan érzékelnek a digitális világban, lényegében a saját valóságunkká is válik egyben”. Ebből pedig olyan problémák következnek, mint a torz önkép és énbemutatás, illetve a különböző testképzavarok.

Az ELTE oktatója azt is kifejtette, hogy a covidjárvány is nagy részben felelőssé tehető a kapcsolattartás és a szociális interakciók virtuális térbe történő eltolódásáért. Szerinte az egyébként is növekvő tendencia a pandémia alatt rohamosan felgyorsult, illetve normalitássá vált, hogy a kamaszok és fiatal felnőttek ezekben az online terekben kapcsolódnak a közösségeikkel. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 1030 kamasz közösségimédia-jelenétét és -használatát mérte fel tavaly szeptemberben, és az eredményeik szintén alátámasztják a fenti kijelentést, ugyanis a 13–16 éves kiskorúak a beszélgetésre alkalmas Messengert használták a legnagyobb arányban.

Lehet-e egyáltalán intézményesen szabályozni a közösségimédia-használatot?

A kontrollálatlan platformhasználat és az elsősorban a fiatalok mentális egészségére kockázatot jelentő hatások már a törvényhozók figyelmét is felkeltették. A már említett, az Európai Bizottság által bemutatott online életkor-ellenőrző alkalmazás a közösségimédia-platformok felépítésének addiktív jellegének és az online térben történő zaklatás esélyének csökkentését szolgálná. Emellett a káros tartalmakkal kapcsolatos nagyobb kontrollt, illetve a kiskorúak fiókjának privátra való beállítását is elősegítené a kezdeményezés.

A gyakorlatban ez például azt jelentené, hogy az alkalmazás használatával mások nem készíthetnek képernyőfotót, vagy nem lehet kiskorúakat csoportokhoz adni a beleegyezésük nélkül. A „streak”-eket (vagyis a folyamatos tartalomküldésre ösztönző funkciókat) és az azonnali visszajelzési lehetőségeket is szabályozná a Bizottság által tervezett alkalmazás, illetve az algoritmus ajánlófunkciójának finomítását is belengette az uniós szerv. Eszerint a kiskorúak visszajelezhetnének a platformokon, hogy milyen tartalmakat szeretnének látni, és milyeneket nem. Ezek a funkciók egyébként fel-felbukkannak például az Instagramon, ahol a felhasználó egyetérthet az ajánlott tartalommal, vagy elutasíthatja azt, de ezzel kapcsolatban a felhasználók nem kifejezetten tudatosak.

A legfontosabb ugyanakkor – a függőség kialakulásának elkerülésén kívül – a fiatalok és főként a gyerekek kitettségének csökkentése, vagy lehetőség szerint teljes megszüntetése. Az alkalmazásjavaslat erre válaszul privát fiókként kezelné a 18 évnél fiatalabb felhasználókat, kizárva ezzel az idegenek kéretlen megkereséseit. Forgács szintén rávilágított az egyre égetőbb problémává váló online zaklatás problémájára, ami hosszútávú következményekkel is jár. Kifejtette, hogy kutatásuk szerint a „magyar tinik fele számolt be online zaklatásról, ami bizalom- és közösségromboló tendencia. Európában hosszabb távon a közvélemény-formálás is egyre inkább zárt, platformfüggő terekbe és buborékokba tolódik.”

Korábban szárnyra kaptak olyan hírek, hogy a kiskorúak akár teljes tiltásra is számíthatnak a közösségimédia-felületek használatát tekintve, de a Politico június végén már arról számolt be, hogy a tagállamok maguk határozhatják meg az alsó korhatárt az életkor-ellenőrző alkalmazás használatához. A Bizottság hivatalos közleménye szerint azonban még finomításra van szükség, hogy az alkalmazás elindulhasson – a projektben várhatóan Dánia, Görögország, Spanyolország, Franciaország és Olaszország vesz majd részt.

Okostelefonok az iskolában

Már Magyarországon is érzékelték a döntéshozók a téma komolyságát, és pragmatikus megoldáshoz folyamodtak: tavaly szeptember óta nem használhatják telefonjaikat a diákok az általános és középiskolákban tanítási idő alatt. A kormányrendelet ugyanakkor engedi az oktatási és egészségügyi célú mobilhasználatot, így ezzel minimális mozgásteret hagynak a pedagógusoknak. A rendelet gyakorlati bevezetése előtt azonban a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját, Mészáros Csabát leváltották posztjáról, miután az intézmény tantestületileg bejelentette, hogy „iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás”, ezért nem veszik el a gyerekektől a telefonokat.

Csejtei Ildikó szerint a felelős eszközhasználat és az okoseszközök bevonása a tanulásba hatékonyabbá teszi az oktatást. Amellett is kiállt, hogy a gyerekeknek szünetben szórakoztatási és kommunikációs céllal is engedni kéne a mobilok használatát, ami csökkentheti a szorongásukat, ezáltal javíthatja az iskolai teljesítményüket is. Látni kell azonban, hogy ezek a közösségi médiás trendek nem csupán a növekvő internet- és eszközhozzáférés eredményei, hanem egyfajta reakciók is. „A magyar ifjúsági munkanélküliség még májusban is 13 százalék körül volt, így a közösségi média olcsó »menekülőút« a stressz és a szűkülő lehetőségek elől” – emelte ki a Forgács. Csejtei Ildikó hozzátette, hogy bár a Z generáció és az alfa generáció gyakorlatilag a digitális világba született, meg kell tanítani, „hogy hogyan lehet okosan használni a mobiltelefont, ugyanúgy, ahogy korábban a kritikus médiahasználatra tanították a gyerekeket”.