Hogyan ne beszéljünk politikáról karácsony estéjén?

Hétfő este szépen öltözött emberek nyüzsögtek a 6szín Jókai utcai színházterme előtt. A Connect szakmai közösség „Hogyan éljük túl a karácsony családi körben?” címmel interaktív előadást mutatott be, ahol nemcsak életszerű helyzeteket prezentáltak az Itt és Most Társulat színészei, hanem szakértők elemezték is ezeket a szituációkat. Az üres színpadon csak négy szék állt, mellette üres térrel, az előadás kezdetét pedig a puritán berendezés mögötti vászonra kivetített visszaszámlálás jelezte.

Amikor nullához ért az óra, Barathi Tamás, a Connect társalapítója, a Blue Colibri alapítója és az esemény főszervezője felsietett a színpadra, és egy rövid, Mikuláshoz kapcsolódó anekdotával indította az estét. Az esemény hangulatát azzal a hétköznapi családi képpel alapozta meg, ahogy késő este hazaérve, munka után ajándékokat próbál a gyerekei csizmáiba csempészni, több-kevesebb sikerrel. A felvezetőben Barathi elmondta, hogy az egy éve indult Connect Conflict Night programja általában munkahelyi és vállalati konfliktuskezeléssel, illetve feldolgozással foglalkozik, ugyanakkor a karácsonyi és év végi bevásárláshajsza is kollektív stresszhelyzeteket szül, ami évről évre sokaknak elképzelhetetlen idegeskedést jelent.

A konszenzushoz kerülni kell az „én kommunikációt”

Az első jelenet ezzel a témával is indított: miután bevonult a szakértőgárda, Kovács Viktor színész egy képzeletbeli labubut próbált megvásárolni egy képzeletbeli boltban a képzeletbeli kislányának: az első bolt éppen bezárt, mire a kasszához ért volna, majd a másik képzeletbeli boltban csak azért vette meg előle a lassú nézelődőt játszó Bernát Imola Tímea (Timi) a játékot, mert a férfi agresszívan kommunikált vele. Azurák Csaba kommunikációs szakértő szerint ezek a felfokozott helyzetben kialakult ellenséges megnyilvánulások mindig zsákutcába vezetik a beszélgetést, és az utasító magatartás kizárólag krízishelyzetek kezelésében működik.

Kádár Annamária pszichológus, tréner és egyetemi oktató szerint ezek a helyzetek ördögi köröket alakítanak ki, amelyekben mindenki a saját sérelmeibe kapaszkodik; ilyenkor egy személyes történet segíthet, amihez a másik ember is képes kapcsolódni. Szerémi Péter kommunikációs tréner elmondta, hogy ilyenkor az „én kommunikációhoz” kapcsolódó mondatoktól meg kell szabadulni, és érdemes éreztetni a másikkal, hogy az ő álláspontja is fontos, ami után könnyebben enged az dacából. A jelenet ezután folytatódott, most már a szakértői tanácsokkal felvértezett karakterekkel: Viktor féltérdre ereszkedve próbálta kikönyörögni az elképzelt labubut Timitől, ami még csak nem is tetszett a nőnek. Barathi csengetett, a színészek megállították a jelenetet, a közönség nevetett.

Végig kell gondolni a karácsonyi készülődés fizikai és mentális kihívásait is

Borbás Gergő és Pelsőczy Luca színészek a párkapcsolati sémákat és a stresszhelyzeteket mutatták be: egy fiatal párt játszva autóba ültek, hogy csomagvisszaváltó körútra és a nő anyjához indulva egy mondaton belül többször is összevesszenek a forgalmon. A közönség lelkesen reagált a jelenetre, majd Azurák gyakorlati tanáccsal kezdte a szakértői elemzést: a stresszes helyzetekre előre kell felkészülni, és meg kell tervezni nemcsak a technikai stratégiákat – ilyen például az útvonaltervezés – hanem végig gondolni, hogy a pár milyen mentális kihívásokkal szembesülhet.

Kádár a kapcsolati dinamikát emelte ki, ugyanis szerinte a friss párkapcsolatokban még van íve a veszekedéseknek: „hergelik egymást, benyomják a piros gombot a másikon, majd vége a vitának”, ugyanakkor azok, akik régebb óta ismerik egymást, tisztában vannak a másik ember fájdalompontjaival, és ezeket célozzák konfliktushelyzetben. A pszichológus szerint ilyenkor érdemes visszahúzódni még a veszekedés kitörése előtt a saját „buborékba”.

„A karácsony olyan, mint az olimpia: ide már edzetten kell megérkezni. Azok a párok, akik nem tartják karban a kapcsolatot, könnyebben triggerelődnek” – reagált Szerémi Péter a harmadik jelenetben házaspárt játszó Viktor és Timi tipikus karácsonyi vacsorát megelőző konfliktusára. A férj a tervezettnél kérőbbre invitálta meg a vendégeket, munkahelyi e-mailekre válaszolt, a feleség irreálisan nagy mennyiségű ételt készített elő, és egyikük sem foglalkozott a családi ajándékok összekészítésével. Kádár az időmenedzsmentet hozta fel a konfliktusok megoldására: egész évben párhuzamosan történnek az események, jönnek közbe nem várt problémák, és decemberre torlódik fel a legtöbb teendő. Azurák a két fél kommunikációját elemezve elmondta, hogy a felfokozott helyzetekben úgy tartható meg az asszertív kommunikációs légkör, ha nemcsak a tetteket veszik figyelembe a pár tagjai, hanem a másik ember szándékát is képesek megérteni.

Mit lehet elérni a racionális és emocionális érveléssel, ha karácsonyi ajándékozásról van szó?

Az est tematikájában a karácsonyi konfliktusok egyik alapvető problémaforrását a generációs különbségek jelentették. Ezt mutatta be az a jelenet is, amikor a második felvonásban az ajándékozási szokások megváltozását prezentálta a négy színész: Bernát és Kovács Borbás szüleit játszották, akik ragaszkodtak a tárgyi ajándékokhoz, és szerintük csak annak volt értéke, ami kézzelfogható, míg Borbás és Pelsőczy a fiatal házasokat játszva az élmények ajándékozását erőltették. Az anyós és a fiatalok között kialakult vita alatt az idős nagypapát játszó Kovács Borbásék képzeletbeli négyéves gyerekének elmagyarázta, hogy hogyan kell lekaszabolni az ágya alatt lakó szörnyet.

A pacifista nézeteket valló és a gyereküket Waldorfba járató szülők semmivel sem tudtak azonosulni az idősebb generáció ajándékozási szokásaiban: Azurák elmondta, hogy ezekhez a helyzetekhez úgynevezett generációs transzferre van szükség, ami azt jelenti, hogy még ha nem is fogadják el egymás álláspontját a családtagok, legalább próbálják megérteni és minősítésmentes érveléssel megbeszélni azt. A szakértő szerint a racionális és az emocionális érvek kiegyensúlyozott kombinálásával és a kétoldalú érvelés alkalmazásával – amikor az ember néhány javaslatot elfogad a vitapartnerétől, de a saját igényeit is kifejezi – van esély konszenzusos megoldásokra. A tanácsokkal ellátott karakterek ismét nekifutottak a problémamegoldásnak, ugyanakkor a helyzet annyira lehetetlennek bizonyult, hogy végül szimplán „leszarozták” az eddig egymástól kapott ajándékokat.

„És mi a véleményetek Orbán Viktorról?”

„A szemforgatással mindent elítélünk a másikkal kapcsolatban” – kezdte a válaszadást Szerémi az utolsó jelenetre reagálva. Ebben az etapban a húszas évei végén járó fiút játszó Borbás minden előzetes figyelmeztetés nélkül karácsony napján vitte haza bemutatni új barátnőjét, Pelsőczyt, aki Z-generációs mintapéldát játszva kizárólag mindenmentes ételeket fogyasztott, nem ivott, vegán volt, és erre az életmódra párját is rávette. Kovács az apa szerepében mindenkinek töltött az „etilalkohollal készült pálinkából”, csak az íze kedvéért. Bernát a fia új barátnőjét becsmérlő megjegyzéseivel kiélezett hangulatot teremtett, amit Kádár szerint a passzív agresszív kommunikáció elkerülésével lehet megelőzni, mivel a fiatal pár kapcsolatában ezek a megjegyzések a közösen töltött program után tovább gyűrűzhetnek, és még több vitát szülhetnek.

Az utolsó jelenetet Barathi tovább fokozta: a karakterek ugrottak néhány hónapot az időben, amikor már nem az új barátnő személye jelentette a konfliktusforrást, hanem a politikai nézetek ütközése. Azurák elöljáróban elmondta, hogy bár sokszor elkerülhetetlen, nem a karácsonyi ünneplés a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy a családtagok beszámoljanak a békemeneten vagy a tiszás tüntetésen szerzett tapasztalataikról. A szereplők körbeülték a karácsonyi vacsorához megterített asztalt, mindenki előzékenyen és körültekintően viselkedett a másikkal, majd Borbás feltette azzal szembesítette a szüleit, hogy „láttam, október végén Pesten jártatok”. Bár az apja szerepét játszó Kovács kitért a válasz elől, amiben a békemenetről kellett volna beszélnie, csak időt nyert magának. Borbás végül némi csend és pár jelentéktelen mondat után felkiáltott: „és mi a véleményetek Orbán Viktorról?”

A közönség hangosan nevetett és tapsolni kezdett, majd Azurák ragadta meg újra az alkalmat, hogy kommunikációs szempontból elemezze a történteket: át kell tematizálni ezeket a kínosnak ígérkező beszélgetéseket, és átterelni a szót a politikáról például a magyar focira és Szoboszlai Dominikra. A közönség bizonytalanul nevetni kezdett, majd a szakértő is rájött, hogy a politika és a magyar foci között még sincs akkora különbség. Miután átütő megfejtés nélkül maradt a politikai témájú családi beszélgetések kérdése, Barathi lezárta az esetet: „azt hiszem felkészültetek. Van még 8-9 napotok az edzésre”.