Magyarországon a migráció hosszú évek óta különösen kényes téma, hiszen a kormány itthon és nemzetközileg is a politikájának központi elemévé tette a bevándorlásellenességet – következetesen bírálja például az Európai Unió migrációs politikáját, valamint rendszeresen megfúrja a nem elég szigorúnak ítélt brüsszeli javaslatokat. Az utóbbi időben azonban nemcsak Magyarország képvisel szigorúbb álláspontot az EU-ban; több tagállam vezetése is a bevándorlás korlátozását sürgeti, ami egyre nagyobb nyomást helyez az uniós döntéshozókra.

Ebben a politikai környezetben mutatta be az Európai Bizottság január 29-én az első átfogó európai menekültügyi és migrációkezelési stratégiát, amely a 2024-ben elfogadott, szigorított migrációs paktum következő lépcsőjének tekinthető. A dokumentum a külső határvédelem megerősítését, digitalizált szűrőrendszerek bevezetését, visszatérési központok létrehozását, az embercsempész-hálózatok felszámolását, valamint a legális migráció – különösen a képzett munkaerő – szabályozott integrációját tűzi ki célul.

A stratégia bemutatása után az Eurostat idén februárban tette közzé a bevándorlásról szóló legfrissebb adatait. A statisztika szerint 2025. január 1-én 46,7 millió EU-n kívül született ember élt összesen az Európai Unió tagállamaiban, ami az unió népességének 10,4 százalékát jelenti. Ez a tavalyi számokhoz képest közel kétmillióval több EU-n kívüli országból származó ember letelepedését jelenti a huszonhét tagállamban.

Ha a 2015. január 1. és 2025. január 1. közötti változást vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az EU-n kívül született, de valamely uniós tagállamban élő emberek aránya Lettország és Görögország kivételével minden tagállamban emelkedett. Arányukat tekintve a legtöbb nem uniós országban született lakos Liechtensteinben, Luxemburgban, Máltán és Cipruson élt – Máltán például tíz év alatt több mint kétszeresére nőtt a számuk. A legalacsonyabb arány a kelet-közép-európai tagállamokban volt jellemző, köztük Magyarországon.