Magyarországon 2010 után nem egyszerűen kormányváltás történt, hanem egy új politikai-gazdasági berendezkedés, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) épült ki. A rendszer kifelé az alkotmányos demokrácia díszleteit mutatja: vannak választások, többpárti parlament és bíróságok, a valóságban azonban választásos autokrácia működik, amiben a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak. Ebben a környezetben jött létre a „politikai tulajdon”, amely alapjaiban írja felül mindazt, amit eddig a magántulajdonról és a piaci versenyről gondoltunk. Ez a politikai tulajdon azonban nem ugyanolyan tulajdon, mint a jogszerűen szerzett javak. Tóth Gábor Attila alkotmányjogász, aki nemrég a Qubit Petrocelli podcastjának vendége volt, és Lendvai András ügyvéd a Jogtudományi Közlönyben nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálják, hogyan érdemes tekinteni az ilyen politikai tulajdonra, és hogyan lehet azt a köz számára visszaszerezni.

A Voszka Éva közgazdász korábbi elemzéseire is építő tanulmány szerint a NER-ben az állami vagyon számottevő része esett át tulajdonosváltáson, ami célzott jogszabályokkal és önkényes kedvezményekkel valósult meg. Ez nem klasszikus privatizáció, hanem a közvagyon tékozló jellegű, célzott átjátszása egy szűk, lojális körnek, amelynek eredményeként politikafüggő vállalkozások és új magánmonopóliumok jöttek létre.

A tulajdonos, aki nem dönthet: a rendelkezési jog hiánya

A politikai tulajdon sajátossága a szerzők szerint, hogy bár papíron magántulajdon, valójában távol áll a standard piacgazdasági fogalmaktól. A valódi magántulajdon lényege a tulajdonosi triász: a birtoklás, a használat és a rendelkezés jog, a NER kiváltságosai azonban nem rendelkeznek teljes mértékben saját vagyonukkal.

A szerzők a Qubit megkeresésére elmondták, hogy az érintett szerződések és más jogügyletek nem észszerű mérlegeléstől és piaci mechanizmusoktól függnek, hanem politikai kényszerektől. A tulajdonos önkényes politikai döntés alapján jut vagyonelemekhez, és politikai döntésnek engedelmeskedve ruházza át ingyenesen a befektetéseit harmadik személyekre, vagy vásárol fel kockázatos eszközöket. A politikai kegyvesztés a politikai tulajdon átadásához vezethet. Válás vagy halál esetén a politikai tulajdon a családjogi és öröklési jog szabályoktól eltérően viselkedik.