A pszichiátriai ellátás javításához „komplex kulturális változásra van szükség, amit úgy lehet elérni, hogy nagyon sok ember folyamatosan együtt dolgozik különféle rétegekben” – nyilatkozta Unoka Zsolt, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese a Qubitnek kedden az általa kezdeményezett szakmai eseményen. A Mentális Egészség Magyarországon 2026 – Kinyíló Terek Együttműködési Fórum célja az volt, hogy a résztvevő szakemberek és érintettek pszichiátriai ellátásban átélt tapasztalatai és igényei alapján elkezdjenek összeállítani egy, a kormányzatnak bemutatható javaslatcsomagot. A fórumot Unoka Szemelyácz Jánossal, a Magyar Addiktológiai Társaság elnökével, Milák Piroskával, a Tündérhegy Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosával és Andrássy Dalmával, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinika titkársági vezetőjével kezdte el szervezni kevesebb mint egy hete.

A Semmelweis Egyetemen tartott fórumon Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke is részt vett, aki jelenleg a pszichiátriai miniszteri biztosi poszt várományosa. Elmondta, hogy bár a teljes munkaköri leírása még nincs kész, és néhány hét múlva iktatják be hivatalosan, a Hegedűs Zsolt által vezetett egészségügyi minisztérium láthatóan „komolyan veszi a transzparenciát és a meghallgatást” – mondta kérdésünkre a helyszínen. Unoka ehhez hasonlóan bizakodóan állt az egészségügyet is érintő, politikai vezetésében történt változásokhoz. A pszichiáter az új kormánynak a mentális egészség irányába mutatott nyitottságán felbuzdulva tervezte meg a fórumot, először a szokatlan formátumhoz szükséges szakirodalom gyűjtésével, majd a szakértők és résztvevők toborzásával.

Ambiciózus tervekkel készültek

A szakmai egyeztetésen a résztvevő szakemberek és érintettek 19 párhuzamosan dolgozó munkacsoportban konzultáltak: közel négyszázan személyesen és több mint háromszázan online jelentkeztek be az eseményre. Unoka szerint a mentális egészségügy megújításához rengeteg szakterületet kellene integrálni, és nagyon nagy hangsúlyt kellene helyezni a prevencióra. A tizenkilenc munkacsoport így olyan témákon dolgozott, mint az alapellátás és a korai felismerés, a pszichoterápiás ellátás és a szakemberképzés, a közösségi pszichiátria és a rehabilitáció, az addiktológia, a gyerek-, serdülő- és ifjúsági pszichiátriai ellátás, illetve a szociális és egészségügyi szolgáltatók együttműködésének kialakítása. A munkacsoportokban dokumentált feljegyzéseket a következő négy hétben a szervezők összegzik, jóváhagyásra visszaküldik a résztvevőknek, majd a konkrét szakmai célkitűzéseket követve elkezdődik a tervek szakmai strukturálása – mondta Unoka.

A munkacsoportoknak fél éven elül össze kell állítaniuk egy vitaanyagot, amelynek alapján a szervezők várhatóan egy éven belül a kormányzat felé prezentálható javaslatot állítanak össze. Unoka szerint hatalmas igény volt a nyilvános diskurzus megkezdésére: pszichiáterek, gyerekpszichiáterek, pszichológusok, pszichoterapeuták, neuropszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, háziorvosok, pedagógusok, védőnők, szociális szakemberek, addiktológusok, rehabilitációs szakemberek, kutatók, döntéshozók, civil szervezetek, valamint a mentális zavarral élő emberek és hozzátartozóik százai jelentkeztek az egyeztetésre. „Ezt az országos mentális egészséghálózatot akarjuk felfejleszteni. Egyrészt olyan szempontból is, hogy legyen a kultúra része, hogy különféle szakmák együtt dolgoznak, másrészt, hogy ezekbe próbálunk bevonni szülőket, hozzátartozókat és pácienseket” – mondta Unoka.

Nincs jó állapotban a magyar társadalom

Az alulról szerveződő és a mentális ellátással kapcsolatos felhasználói igényeken alapuló egyeztetés a magyar társadalom meglehetősen rossz pszichés állapota miatt is nagyon fontos. A fórum előtt tartott sajtótájékoztatón Unoka elmondta, hogy Magyarországon százból 10-15 ember érintett komplex poszttraumás-stressz szindrómával (PTSD), ami azt jelenti, hogy „olyan masszív, rendszeres bántalmazáson mentek keresztül, aminek következményeként nemcsak PTSD-s tüneteik lettek, hanem nagyon negatív önképük, nagyon komoly érzelmi szabályozási zavaraik és nagyon komoly kapcsolódási zavaraik is, tehát az identitásuk gyökeresen sérült”. A diszfunkcionális családi háttérből és mikroközösségekből születő traumák később nemcsak hogy nagy eséllyel a következő generációt is érinteni fogják, hanem az egészségügyi ellátórendszerek költségeiben is megmutatkoznak.

„Az Európai Unióban több mint minden hatodik ember, azaz nagyságrendileg 84 millió fő él valamilyen mentális betegséggel. Ezeknek a mentális betegségben élő embertársaiknak a kezelése és az össztársadalmi költsége meghaladja az EU-s GDP-nek a 4 százalékát. Ha ezt le akarom fordítani, 600 milliárd euróról beszélünk” – idézte a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Bizottság adatait Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem rektor helyettese a sajtótájékoztatón. Szerinte így a társadalom mentális egészségének állapota „nem marginális egészségügyi kérdés, hanem a lakosság egészségének és a gazdaság teljesítőképességének is a központi tényezője”. Ráadásul ezeket a traumatikus eseményeket korai megelőzéssel lehet a leghatékonyabban elkerülni, így a gyerek- és serdülőpszichiátriai ellátás felfejlesztése az egyik legfontosabb lépés lenne a magyar mentálhigiénés ellátásban.

„A 2024-es, már említett adatok szerint a 15 évesek körében 42 százalékról 52 százalékra emelkedett a több testi-lelki panaszt is jelző személyeknek a száma. Ez sajnos nemcsak az EU-s országokra, hanem azon belül Magyarországra is igaz” – mondta Szabó. Az esetszámok emelkedése közben a hazai szakemberek a felnőtt ellátásban 3,5-4-szer több beteggel foglalkoznak, és a gyermek pszichiátrián is kétszer több kórházi ágyra lenne szükség. Ezt az állapotot súlyosbítja, hogy Magyarországon tizenegy megyében nem elérhető a gyerek- és ifjúságpszichiátriai ellátás, ráadásul a másfél millió magyar gyerekből 24 ezer állami gondozásban él – ezt már Gyurkó Szilvia, gyermekjogi- és gyermekvédelmi államtitkár mondta a sajtótájékoztatón.

Szerinte a drogprevenciót ezekben az intézményekben kellene elkezdeni azzal, hogy a szakemberek a szerhasználó gyerekek családi hátterét és az őket ért sérelmeket kezdik el feltárni. A szerhasználat „nem egy addiktológiai osztálynak a problémája, hanem társadalmi probléma, amit csak együtt tudunk megoldani, mert 9 millióan élnek Magyarországon, és abból egymillió ember az súlyos alkoholista” – tette hozzá Unoka nyilatkozatában. A széles társadalmi rétegeket érintő szerhasználat rendszerszintű kezelése azért is fontos, mert lehetetlen több százezer addiktológiai betegágyat létrehozni, ráadásul az oktatási intézmények stigmatizáló hozzáállását is meg kell változtatni, hogy „az iskolában, aki rosszul van, azt felemeljék, ne perifériára sodorják” – mondta a pszichiáter.

„Bonyolult kérdés, hogy meddig lehet ezt függetlenül csinálni”

Bár a kezdeményezés célja az, hogy az érintettek és a szakemberek igényei eljussanak a politikai döntéshozókig, az országos mentális hálózat felépítéséhez Unoka sem pénzügyi hátteret, sem tárgyi támogatást nem kért a politikai szereplőktől. „Bonyolult kérdés, hogy meddig lehet ezt függetlenül csinálni, és van-e értelme betagozódni valami rendszerbe” – mondta a pszichiáter. Szekeres György szerint az eseménynek van létjogosultsága, és a szakmai döntésekhez szükségesek a felhasználói tapasztalatok, de „sok újdonságot azért nem várok, mert mi, a szakmai társaságok a problémáknak a mibenlétét és a problématérképet igen jól ismerjük”. Ugyanakkor hozzátette, hogy a pszichiátriai miniszteri biztos nagyon kiszélesített feladatkörű pozíciót kap majd, így minden szakmai egyeztetés és együttműködés kulcsfontosságú.

A pszichiátriai ellátás fejlesztése meglehetősen dinamikusan alakul, ugyanis a június elejei miniszteri egyeztetések óta a Hegedűs-féle delegáció elkezdte felmérni a budapesti kórházak, köztük a pszichiátriai osztályok állapotát is, először a Szent Imre Kórházban – mondta Szekeres a Qubitnek. A politikai döntéshozatal és a pszichiátriai szakma képviselői közötti együttműködés a pszichiáter szerint azért is tűnik biztatónak, mert a pszichiáter közösség az első egyeztetés óta folyamatos kapcsolatban áll a minisztériummal: „a sürgősen meglépendő javaslatainkat már elkezdték teljesíteni. Leváltották a Szent Imre Kórház inkompetens vezetőjét, akinek személyesen köszönhető az ottani pszichiátria leépülése. Kiírták múlt héten az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatói állását, és folyamatban vannak a felmérések az ügyeleti ellátás biztosításáról”.

Unoka hasonlóan vélekedett a Tisza-kormány beiktatása óta tapasztalható döntéshozói lendületről, és elmondta, hogy támogatja Hegedűs Zsolt terveiben azt a kezdeményezést is, hogy egy elektronikus, felhasználói visszajelzések fogadására alkalmas felületet is bevezessenek az állami ellátásban. A fórum ambiciózus terveinek következő lépése a munkacsoportok újabb összehívása lesz szeptember 10-én és 24-én a Magyar Tudományos Akadémia épületében. Unoka szerint ezeknek a csoportoknak az összetétele addig változhat, hiszen az első fórumra sem tudott bejutni minden jelentkező, így a szervezőkkel folyamatos bővülésre számítanak.