Miután az elmúlt egy évben radikális állatvédő szervezetek kiterjedt – egyesek szerint dzsihádnak is beillő – kampányt folytattak a kotorékvadászat ellen, Gajdos László élő környezetért felelős miniszter július közepén bejelentette, hogy kezdeményezi az általa is állatkínzásnak minősített vadászati mód betiltását. A kotorékvadászat során erre a célra tenyésztett kis testű kutyákat, jellemzően tacskót vagy terriert küldenek a föld alatti üregekben megbúvó állatok (róka, borz) járataiba.

Az elmúlt napokban kiderült, hogy a „kototorékozni vagy nem kotorékozni" kérdése jóval összetettebb annál, mint amilyennek első látásra tűnik. Az állatvédők szerint az általuk hagyományosnak nevezett és a tiltott állatviadalokhoz hasonlított vadászati mód szükségtelen és súlyos szenvedést okoz a felszínről induló járatokból megközelíthető lakókamrában végződő kotorékokban élő rókáknak és az oda beküldött kutyáknak, mivel a kölykeiket életük árán védelmező ragadozók és a vadászebek élet-halál harcra kelnek egymással.

Csakhogy ilyesmire nem került elő eddig semmiféle bizonyíték. A kontárkodást, vállalhatatlan gyakorlatot bemutató, ismeretlen eredetű, külföldi, és gyakran évtizedekkel ezelőtt készült, sokszor nem is vadászok által végzett kotorékozást megörökítő felvételekkel szemben a magyarországi helyes gyakorlatban szó sincs efféléről. A Fekete István Vuk című regényének népszerű rajzfilmfeldolgozásától ihletett rókamentő mozgalmak állatvédelmi szempontjai mellett az érintett szak- és tudományterületek képviselői szerint a szabályozás módosításakor egy sor más tényt és összefüggést is érdemes volna figyelembe venni.

Rókahelyzet