Az Exeteri Egyetem, a Fidzsi-szigeteken működő Shark Lab és a Lancasteri Egyetem kutatói hat éven át tanulmányozták a Fidzsi-szigeteken lévő tengeri nemzeti park bikacápa-populációját, és rájöttek, hogy a ragadozók mi alapján választják meg, hogy kivel barátkozzanak. Ebben szerepet játszik az állatok neme, kora és mérete is, de mint kiderült, nem csak ezen múlik, hogy a cápák kinek a társaságát keresik, hanem a rokonsági kapcsolatokon is.

A kutatók 473 merülés alkalmával 129 felnőtt bikacápa viselkedését figyelték meg, majd a viselkedési mintázatokat összevetették az állatok genetikai adataival. A korábbi kutatásokhoz hasonlóan a „barátkozás” jelének tekintették, ha az állatok összehangoltan úsztak, egy cápahossznyinál jobban megközelítették egymást, vagy követték a másikat.

Nem egyszerű megfigyelni

Natasha D. Marosi, a kutatás vezetője szerint a felfedezés azért is érdekes, mert míg a szárazföldi állatok szociális életét sokan és sokat kutatták, a cápáknál ez elmaradt – emiatt is terjedhetett el róluk az a nézet, hogy magányos ragadozók, ez azonban nem teljesen igaz. Bár a méret és a nem nagyobb szerepet játszanak az állatok szociális életében, a rokonság is fontos – ez leginkább a hímek esetében figyelhető meg.

Marosi szerint ennek talán az lehet az oka, hogy a hímek kisebb testűek, mint a nőstények, így még akkor is hajlamosabbak egymás társaságát keresni, ha éppenséggel nem rokonok – ha pedig testvérek vagy féltestvérek, még szívesebben barátkoznak egymással.

A megfigyelés azonban nem egyszerű feladat: a vadon élő bikacápák közül sokan fiatalon elpusztulnak (többek között az illegális halászat miatt), ezért ritka, hogy egy családból többen is megéljék a felnőttkort.