Lényegében egyfajta védekező rendszer lép működésbe a szőrös emlősöknél, ha víz éri őket, és ettől kezdenek rázkódni.
Bár legalább egy évszázada az egyik legnépszerűbb laboratóriumi emlős, a vándorpatkány fehér alfajának egyéni és társas viselkedését eddig senki sem vizsgálta.
Egy friss kutatás a fogságban tartott delfinek közti vizuális kommunikációt vizsgálta, ami meglepően hasonlónak tűnik a főemlősökéhez. De erről még nem mindenkit győztek meg.
A lovasemberek évezredes tapasztalatát megerősítő új kutatási eredményt hétfőn közölte az Applied Animal Behaviour Science folyóirat.
Olyan partimadárfajokat vizsgáltak, amelyek a természetben változatos ivari szerepeket mutatnak.
Egy kísérletben megfigyelték, hogy a stresszes ember szagát érző kutyák pesszimistábban közelítették meg a potenciálisan jutalomfalatot tartalmazó tálat.
A 152 kutya- és 9 macskafajta, továbbá 12 vadon élő rokonfaj koponyájáról készített 431 CT-felvételt tartalmazó adatbázist bárki szabadon használhatja kutatási és oktatási célokra.
Etológusok azt találták, a családi törpemalac-ember viszonyban nem jelenik meg az a kötődés, amit a családi kutya-ember kapcsolatban ismerünk. Az erről szóló tanulmányt magyar kutatók is jegyzik.
Olasz etológusok először dokumentálták a ragadozók legegyértelműbbnek gondolt „arckifejezésének” árnyalatait, megfejtve ezzel azok egymástól merőben eltérő jelentéseit.
Az Oxfordi Egyetem primatológusai a Budongo rezervátum területén élő populáció két családjának megfigyelése során jutottak erre a következtetésre.
A Quetzalli, Niich és Waay néven lajstromozott orkák a mexikói Cabo Pulmo Nemzeti Park területén szoktak rá a ragadozó halakra.
A gyász emberi szemmel szélsőségesnek vélhető formáját korábban a vadon élő populációknál is megfigyelték.
Amerikai anatómusok az afrikai hiénakutyáknál azonosították a vizuális kommunikációért felelős szemkörüli izomcsoportokat.
Amerikai kutatók hosszú évekig vizsgálták a zöld verébpapagájok venezuelai populációjában rendszeresen előforduló, de az állatvilágban rendkívül ritka viselkedést.
A világ legnagyobb farkasprogramjának kidolgozói azt remélték, hogy a ragadozók újraindítják azt a láncreakciót, amely révén a növekvő biodiverzitás szavatolja az ökoszisztémák természetes egyensúlyát. Mint kiderült, az élő rendszerek jóval bonyolultabbak ennél.