Az EU szigorított a műanyag csomagolás szabályain, a kisvállalkozások tiltakoznak
Az „örök vegyi anyagokat” tartalmazó csomagolások élelmiszerekkel történő érintkezésének szigorítására és az Európai Unió csomagolóiparának fenntarthatóbbá tételére fogadott el szigorított rendeletet az Európai Bizottság múlt szerdán, de az új szabályozás heves kritikákat váltott ki a forgalmazó cégekből. A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló rendelet (PPWR) az elsősorban a kőolajszármazékokat tartalmazó csomagolási hulladék és a csomagolóipar költségeinek csökkentését, illetve a jelenleginél zártabb belső piac létrehozását célozza – írja közleményében az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága. A perf- és polifluor-alkil vegyületek, azaz a PFAS-ek uniós szintű kivonása nem lesz könnyű feladat: az EU-nak az eddig széttöredezetten működő nemzeti szintű csomagolási szabályokat kell összehangolnia, miközben a tagállamok csomagolóiparának átalakítása költséges folyamat lesz, és szférában tevékenykedő cégek is ellenállnak.
A környezetre és az egészségre is káros a műanyag csomagolás
A rendelet bevezetése azért volt sürgető lépés a bizottság szerint, mert az Európai Unióban a csomagolásból származó hulladék mennyisége az elmúlt tíz évben 20 százalékkal nőtt, amiért elsősorban az online rendelések és a gyorséttermi ételfogyasztás tehető felelőssé. Az unió teljes műanyagfelhasználásának 40 százalékát a csomagolóanyagok teszik ki, ami azt jelenti, hogy az európai lakosság fejenként átlagosan 180 kilogramm csomagolási hulladékot termel évente – idézi a Reuters az egyik uniós döntéshozót. Ráadásul ebből a mennyiségből több mint 35 kilogramm olyan csomagolás volt, amit fosszilis energiahordozókból származó anyagokból állítottak elő, miközben a csomagolóanyagok mindössze 42 százalékát hasznosították újra. A csomagoláshoz használt műanyagok több mint 16 ezer vegyi anyagot tartalmaznak, amik közül legalább 4200 rendkívül mérgező, és még a lebomlása előtt súlyosan károsítja az emberi szervezetet és a környezetet is.
Bár az EU már az 1990-es évek óta szabályozza a tagországokban forgalmazott csomagolóanyagok összetételét, a mostani szabályozás kifejezetten azt szorgalmazza, hogy a gyártási folyamatokból vonják ki a mérgező komponenseket. A zsírtaszító csomagolóanyagok, a vízálló ételtároló edények és pékáru csomagolására használt papírzacskük is tartalmaznak PFAS-t, és olyan vegyi anyagokból készülnek, amik nem bomlanak le természetes úton, ezzel szennyezve a vizet, a levegőt, a talajt és az élelmiszereket. Az csomagolóanyagokban megtalálható, az egészségre veszélyes összetevők a biszfenol-A (BPA) és a di-(2-etilhexil)-ftalát: ezek a mérgező vegyi anyagok a szervezetbe jutva felhalmozódnak, majd vesebetegségeket, immunrendszeri rendellenességeket, különböző rákos megbetegedéseket, terhességi komplikációkat okoznak, és magzatkárosító hatásuk is van.
Miért kell szigorítani?
A bizottság becslései szerint ha folytatódnak a mostani trendek, az 2050-re olyan mértékű környezeti rombolást eredményezne, hogy az EU-ra háruló helyreállítási költségek elérnék a 440 milliárd eurót. Az EU végrehajtó szerve hivatalos oldalán azzal érvel, hogy a PFAS-kibocsátás csökkentése jóval olcsóbb, mint a károsított környezet helyrehozatala: míg az uniónak a műanyag csomagolások okozta vízszennyezés helyrehozatalára ezer milliárd eurót kellene költenie, a PFAS-tartalom csökkentése 110 milliárd euróba kerül. Az európai vizek tisztán tartására az unió már idén januárban tett lépéseket, amikor szigorította az ivóvízben megengedhető PFAS-ra vonatkozó határértékeket, majd áprilisban a vízszennyező anyagok jegyzékének frissítését is: ezek alapján a tagállamoknak folyamatosan ellenőrizniük kell a talaj- és felszíni víz minőségét.
Az unió májusban a műanyaghulladék-exportot is szabályozta, ugyanis az EU-n belül keletkező műanyag hulladék nagy részét évtizedek óta az unió határain kívülre szállítják a tagállamok, ahol illegálisan tárolják azt. Ez a korábbi intézkedés szorosan összefügg a jelenlegi PPWR rendelettel: mindkettő célja, hogy az EU helyben hasznosítsa újra a műanyaghulladékot. A csomagolóanyagok gyártáshoz használt kőolajszármazékok kivonásával a fosszilisenergiahordozó-importot is csökkentené az unió. A döntéshozók szerint a PPWR azért működik majd hatékonyan, mert „felváltja a belső piacon a gazdasági szereplők számára nehezen áttekinthető, széttagolt nemzeti szabályokat. „Az új szabályok azonban alkalmazkodási költségekkel is járnak, és intenzíven együttműködtünk a piaci szereplőkkel annak érdekében, hogy pragmatikus és bürokráciamentes módon hajtsuk végre őket" – mondta Jessika Roswall környezetért felelős biztos.
A kis- és középvállalkozások ellenzik a szigorítást
A tagállamok érintett szervezetei kritikával fogadták a bizottság intézkedését, elsősorban a rájuk nehezedő adminisztrációs terhek miatt. „Ahelyett, hogy az új szabályok mekönnyítenék a határokon átnyúló kereskedelmet, azzal fenyegetnek, hogy jelentősen megnehezítik azt” – idézi a DW a német online kiskereskedők szövetségét. Volt, aki ennél erőteljesebb ellenvéleményt fogalmazott meg: „a középvállalkozások számára az átállás gyakran gyorsan öt számjegyű költségeket jelent. Míg a nagyvállalatoknak erre saját részlegeik vannak, a kis- és középvállalkozásoknak alig marad más választásuk, mint hogy elfogadják az új szabályozást, vagy tönkremennek. „És végül mekkora lesz a büntetés mértéke? Ezt minden tagállam maga határozza meg. Ausztriában még csak nem is áll rendelkezésre erről szakértői tervezet” – írta Elisabeth Dieringer, a szélsőjobboldali Patrióták Európáért Európai Parlamenti pártcsalád osztrák képviselője múlt kedden az X-en. A rendeletet a washingtoni székhelyű nonprofit szervezet, a Consumer Choice Center is kommentálta, és felszólította az Európai Bizottságot, hogy ideglenesen függessze fel a PPWR bevezetését, mert az egyre nagyobb terhet ró az európai kis- és közepes méretű kereskedőkre.
Az új rendelet a mikroműanyag-kitettség csökkentése mellett megágyaz a 2028-ra tervezett harmonizált címkézési rendszer jogi és gyakorlati bevezetésének is. Ennek az intézkedésnek a szükségességét a bizottság azzal indokolta, hogy az egységesen címkézett csomagolóanyagok segítik a szétválogatás és az újrahasznosítás folyamatát is, amivel a csomagolóipar szereplői több milliárd eurót spórolhatnak meg évente. A bizottság szerint cselekvés híján az EU csomagolásból származó hulladékának mennyisége négy éven belül 19 százalékkal emelkedne. Ennek megelőzésére az unió 2030-ra várhatóan további szabályokat hoz a csomagolásokban lévő üres hely csökkentésére és az egyszer használatos csomagolás korlátozására is.