Ismert, hogy a tüske a növényi bőrszövetből a szárakon vagy a leveleken kialakuló hegyes képződmény, szemben a tövissel, amely az ág belső részeiből előtörő, védelem céljára módosult, rövid szártagú, kemény, szúrós hajtásképlet. A magyar közmondással ellentétben a rózsa (Rosa) nemzettségben tartozó fajok nem tövist, hanem tüskét növesztenek saját védelmük érdekében.

A Dán Műszaki Egyetem és az Aarhusi Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a más növényfajok kör keresztmetszetű tüskéivel és a rózsák oválisan lapított keresztmetszetű tüskéi közötti különbségnek van-e valamiféle eddig nem ismert biofizikai oka. A Journal of the Royal Society Interface című folyóiratban megjelent tanulmányban ismertetett eredményeik arra utalnak, hogy a rózsatüskék ovális alakja evolúciós kompromisszum lehet a kerekded és stabil, illetve a pengeszerűen lapos, ám instabil formák között.

A Phys.org portálan megjelent kutatási ismertető szerint hogy megértsék a rózsatüskék speciális geometriáját, a kutatók a kör alakútól az egyre keskenyebb és laposabb formákig mesterséges képleteket készítettek a szilikon alapú polidimetilsziloxánból, hogy aztán az állati bőrt imitáló zselatinban vizsgálják a tüskék képességeit, beleértve a szilárdsági tényezőket is.

A kutatók megfigyelték, hogy a kör metszetű képletek hajlamosak voltak elhajlani és csak felületi karcolásokat okoztak a zselatinon. Ezzel szemben az oválisabb tüskék pengeszerű éle elegendő szerkezeti stabilitást biztosított ahhoz, hogy átvágja az anyagot. Mindennek fényében egyértelműnek látszik a rózsatüskék szokatlan geometriájának evolúciós előnye. A meglehetősen precíz növényi észlelésen alapuló passzív védekezésben mindenképp.