A növények nagyon is érzékelik az érintést, és nem jön be nekik
Azt eddig is tudtuk, hogy léteznek növények, amelyek látványosan érzékenyek bármilyen érintésre, egy friss tanulmányból viszont kiderült, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint ami szemmel látható – az érintés olyan erősen befolyásolhatja a növények hormontermelését és génkifejeződését, hogy azok akár a növekedésben is megállhatnak.
A tigmomorfogenezis néven ismert jelenség legszembetűnőbb példáját a szermérmes mimóza (Mimosa pudica) nyújtja: ha hozzáérünk a leveleihez, úgy záródnak össze, mintha valamilyen automatizált folyamatatot indítottunk volna be.
Az ausztrál La Trobe Egyetem és a belga Genti Egyetem növénykutatóinak tanulmánya szerint „a legfinomabb emberi, állati, rovari vagy akár más növénytől származó érintés is jelentős génexpressziós választ vált ki egy növényben. 30 perccel az után, hogy megérintették, a növény genomjának 10 százaléka megváltozik”. A a Plant Journalben publikáló kutatók a káposztafélék családjába tartozó lúdfű (Arabidopsis thaliana) érintésével modellezték a genetikai változásokat.
Mivel a növények a mozgásra képes élőlényektől eltérően nem tudnak kitérni a fenyegetések elől, olyan reakciós képességeket fejlesztettek ki, amelyek összessége gyakorlatilag saját immunrendszerként funkcionál. Míg több korábbi kutatás azt sugallta, hogy az érintés stimulálja a növényi immunrendszert, ezért hasznos is lehet, az ausztrál-belga kutatásból kiderült, hogy a növények óriási erőforrást használnak fel az érintésre adott válaszreakcióra, amit így aztán már nem tudnak a növekedésre fordítani.
A kutatók szerint többszörös érintés után akár 30 százalékkal is vissza lehet tartani a növekedésben egy növényt.
A mezőgazdaság nyerhet nagyot a felfedezéssel
„Azzal, hogy a jelenség genetikai mozgatórugóit jobban megértettük, lehetőség nyílik olyan növényvariációk felismerésére és létrehozására, amelyek kevésbé érzékenyek az érintésre, miközben megtartják az érzékenységüket olyan egyéb tényezők esetében, mint a hideg vagy a hőség” – mondta a tanulmány egyik szerzője, a molekuláris biológiával foglalkozó James Whelan. Az ilyen növények kifejlesztésének a mezőgazdaságban örülhetnek a leginkább, ha ezáltal képesek lesznek 10-30 százalékkal jobban növekedő gabonaféléket termeszteni.
A következő lépésként így a termények érintésre adott válaszreakciójának tesztelését nevezték meg a kutatók, és annak vizsgálatát, hogy milyen következményekkel járhat a kevésbé érzékeny növények termesztése – például, hogy az érzéktelenített fajták könnyebben fertőződnek-e, mert mondjuk az érzékenységgel együtt valamilyen védelmi mechanizmust is eltávolítanak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: