Újabb változat művérre: zsírba csomagolt, intravénás oxigén

Biokompatibilis mikrorészecskékbe csomagolt oxigén intravénás használatát vetette fel az 1924-ben amerikai kardiológusok által alapított American Heart Association (AHA) Circulation (Keringés) című folyóiratában november közepén közzétett tanulmány.

A világszínvonalú klinikiai kutatásairól ismert Boston Children's Hospital kardiológiai osztályát vezető John Kheir és csapata először 2012-ben állt elő azzal, hogy a tüdő leállása miatt bekövetkezett oxigénhiányos állapoton úgy segítenének, hogy az oxigént közvetlenül a véráramba fecskendeznék. Az ötlet a laikusoknak magától értetődőnek tűnhet, csakhogy kivitelezése sokáig lehetetlennek bizonyult. Az oxigén szállításáért felelős vörösvérsejtekhez hasonló eszközt egészen sokáig nem sikerült előállítani. Kheir és csapata ezelőt hét éve állt elő az ötlettel, miszerint nanotechnológia módszerekkel, a sejtmenbránokat alkotó zsírmolekulákhoz hasonló lipidszálakból összeállítható egy olyan buborék, amely oxigént szállíthat a vérbe. (Sokáig nem is a bejuttatás okozott gondot, hanem az, hogy az oxigén nem tudott kellő időben kiszabadulni, vagy ha mégis, akkor gázként viselkedve embóliát okozott.)

A bostoni orvoskutatók állítása szerint mostanra sikerült megtalálni a megfelelő hordozókat is, merthogy a korábbi zsírgömböcskés verzió mellett kidolgoztak egy másikat is, amelyben a nanogömbök héja módosított poliszacharidokból (konyhanyelven: keményítőből) készült kompozitanyag. Kheir és csapata olyan sürgősségi esetekben vetné be a módszert, amikor a légzés leállása miatti időveszteség visszafordíthatatlan folyamatokat indít be, és nem lehetséges másképp – például transzfúzióval – emelni a vér oxigénszintjét.

photo_camera John Kheir, bostoni gyermekkardiológus előadás közben Fotó: tedmed.com

Pedig a vérátömlesztéshez szükséges vérből sincs elég. Ezt orvosolnák a Bristoli Egyetem kutatói, akik idén év elején a Nature hasábjain publikálták, hogy kidolgoztak egy eljárást, amellyel tömegesen lehet vörösvérsejteket előállítani. Már korábban is képesek voltak a vér laboratóriumi termelésére, ezek az eljárások azonban nem voltak kifejezetten hatékonyak. Az eddig ismert módszerekkel őssejteket vettek rá a vérsejtek előállítására. Mivel így egyszerre nagyjából 50 ezer sejtet tudtak létrehozni, a vérátömlesztéshez azonban több milliárd kell, így a technikát nem alkalmazták a gyakorlatban.

A bristoli kutatóknak azonban sikerült előállítani egy „halhatatlan” sejtvonalat. (Az őssejtek fejlődését a korai szakaszban állították meg, így folyamatosan termelhetőek a friss vér kialakításához szükséges minták.) Bár jelenleg jóval költségesebb így beszerezni a szükséges vért, mint a hagyományos módon, valószínűsíthető, hogy az új eljárást a közeljövőben valóban csak a ritka vércsoportú páciensek esetében alkalmazzák majd.