Öt éve történt a legsúlyosabb iskolai mészárlás, utána még többen vettek fegyvert
Napra pontosan öt éve történt az Egyesült Államok történetének legtöbb áldozattal járó iskolai mészárlása: egy húszéves férfi húsz gyereket és hat felnőttet ölt meg a connecticuti Newtownban, a Sandy Hook általános iskolában, mielőtt magával is végzett. Az eset azonnal újraindította a fegyverekről szóló vitát: a vásárlók háttérellenőrzésének univerzálissá tételéről és egyes félautomata fegyverek betiltásáról szóló javaslatok mellett a frissen újraválasztott Barack Obama második ciklusa központi elemének nevezte a fegyverellenőrzést. Wayne LaPierre, a National Rifle Association (NRA) ügyvezető alelnöke, a fegyverlobbi legismertebb arca közben így reagált a vérengzésre: „az egyetlen dolog, ami megállít egy fegyveres rosszfiút, az egy fegyveres jófiú”.
A szigorú korlátozásoktól tartó amerikaiak ennek hatására a tragédiát követő hetekben egyenesen megrohamozták a fegyverboltokat – ennek az őrületnek a mértékét és hatásait kutatták a Science folyóiratban megjelent friss tanulmány szerzői. A tanulmány három lábon áll: a nemzeti halálozási statisztika adatai, a bűnügyi nyilvántartásban végzett ellenőrzések száma és bizonyos kifejezésekre történő Google-keresések trendjei alapján vizsgálták a Sandy Hook-eset utáni öt hónapot.
Törvények a fegyverek mellett
A fegyvertulajdonosok jogait nemcsak az alkotmány sokat hivatkozott második kiegészítése és számos más rendelkezés védi, hanem egy különös jogszabály-kiegészítés is. Az arkansas-i republikánus képviselő, Jay Dickey nevéhez fűződő, 1996-ban jóváhagyott törvénymódosítás eredetileg arról szólt, hogy ne lehessen közpénzen propagálni a fegyverkorlátozást, de mivel a bármilyen kutatást ellenzőknek elég a Dickey-féle kiegészítésre hivatkozni, az USA legnagyobb közegészségügyi hatóságánál (Centers for Disease Control and Prevention) az elmúlt húsz évben gyakorlatilag leállt a fegyveres erőszakos cselekedetek tudományos vizsgálata.
A tanulmány készítői így csak a fegyvervásárlók büntetett előéletét ellenőrző rendszer adataira támaszkodhattak. Ez alapján az időszak átlagához képest 3 millióval több eladott fegyvert találtak ebben az öt hónapban még úgy is, hogy a háttérellenőrzés nem vonatkozik a magáneladókra és a fegyvershow-kra, ha pedig valaki egyszerre több fegyvert is vásárol, azt csak egyszer kell lecsekkolni.
Ahogy az a tanulmányban szereplő egyik ábrán is jól látszik, 2008 és 2015 között a gyerekeket érintő halálos fegyveres balesetek és a fegyvereleadások száma is viszonylag kis eltérést mutatott az átlagtól az adott időszakban (december-április), kivéve a 2012 decemberétől számított öt hónapot: ekkor a 200-400 ezres eltérések helyett az egymilliós határ fölé ugrott az eladási mutató, és ezzel arányosan nőtt a gyerekek halálozási rátája is.
A halálozási statisztikák alapján az eset utáni hónapokban körülbelül 60 ember szenvedett halálos fegyveres balesetet (ez 27 százalékos emelkedést jelent); közülük húszan gyerekek voltak (64 százalékos emelkedés) – ez éppen annyi 15 év alatti gyereket jelent, mint ahányan a Sandy Hookban meghaltak. Az egyes államokra lebontott statisztikák is igazolták a tézist: ahol nagyobb mértékben nőtt a fegyvereladások száma, ott nagyobb eséllyel történt halálos fegyveres baleset.
Hasonló eredményt hozott a kevésbé klasszikusan tudományos jellegű, a Google-keresések trendjei alapján végzett kutatás is: Obama korlátozást sürgető beszéde után megnégyszereződött a fegyvervásárlásra irányuló („buy gun”, „where can i buy a gun?”) keresések száma, de a fegyverek tisztítására vonatkozó kifejezésekre („clean gun”, „how often should i clean my gun?”) is jóval többen kerestek rá az öt hónap alatt, mint más évek azonos időszakaiban.
Erre bárki rákeshet, egyértelműen látszik a kiugrás:
Sok egészségügyi szakértő támogató szavai mellett néhány kritikust is szerzett magának Phillip B. Levine és Robin McKnight a kutatással. A Science többek közt David Kopel, a University of Denver alkotmányjoggal foglalkozó professzorának reakcióját is közölte, aki a halálos fegyveres balesetek több évtizede folyamatosan csökkenő mértékére hivatkozva mondta: „most arról fognak beszélni, hogy ha X-szel több ember fér hozzá fegyverekhez, akkor Y-nal több baleset történik. Ez legfeljebb ebben a szokatlan vizsgált időszakban volt igaz, de általánosságban semmiképp”.
Ezt talán a két szerző sem vitatja, Levine szerint ugyanis a kutatás egyik fő tanulsága, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a fegyverek helyes tárolására és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztésre, és így „még akkor is kevesebb lenne a baleset, ha több fegyver lenne forgalomban”. Levine ugyanakkor az esethez kapcsolódó politikai felelősségére is felhívta a figyelmet, szerinte ugyanis nem elsősorban a tömeggyilkosság, hanem az azt követő ellenőrzési-korlátozási vita miatt rohanták meg a fegyverboltokat: „ha keményebb korlátozást szorgalmaz valaki, figyelembe kell vennie, mekkora esély van arra, hogy szavait sikeres törvényalkotás kövesse. Mert a bukásnak rövid távon ára van.”