Filippo Loreti, az „elérhető luxusóra”: így hozta össze egy litván testvérpár az évszázad bizniszét

Minőség. Elegancia. Stílus. A luxusóra több, mint kiegészítő és több, mint divatkellék – a luxusóra életérzés. De ki mondta, hogy mindezért milliókat kell fizetni? Hiszen sokszor nem is maga a termék, hanem a márkanév meg a felhajtás árazza be ilyen, a tisztességesen dolgozó ember számára megfizethetetlen magasságokba a méregdrága órákat. 

Szerencsére az internet elhozta az alulról szerveződő vállalkozások aranykorát, ahol végre a valódi értékteremtés a cél, így bárki számára elérhető közelségbe kerültek a luxustermékek. A megfizethető luxusórák forradalmát például nem más hozta el, mint a jó nevű Filippo Loreti, amelynek hirdetései, termékbemutatói az utóbbi időkben lépten-nyomon felbukkannak a különböző közösségi oldalakon:

Ki gondolta volna, hogy a sokmilliós Omegákkal, Rolexekkel és Patek Philippe-ekkel szemben a Filippo Loreti egyik luxusmodelljét, a Milanót például akár 139 euróért, vagyis alig több mint 40 ezer forintért bárki magáénak tudhatta, ha támogatta „az olasz luxusórák újradefiniálása” vagy „az okos luxusórák forradalma” címszavak alatt futó Kickstarter-kampányokat? 

Nem csoda, hogy a világsajtó mellszélességgel állt a luxusóra-forradalom mögé. A Forbes magazin tavaly májusban egyenesen a közismert milliárdoshoz, Elon Muskhoz hasonlította a Filippo Loreti vezetőit, akik a Tesla főnökéhez hasonló hihetetlen munkabírással dolgoznak a luxus elérhetővé tételén. „A Filippo Loreti kihagyja a nagykereskedőket, a terjesztőket és a kiskereskedelmi árrést, és 1000 dolláros, vagy drágább, limitált kiadású olasz luxusórákat kínál kevesebb mint 200 dollárért” – lelkendezett a Huffington Post 2016 decemberének elején. „Ha magas minőségre és stílusos luxusdizájnra vágysz, a megszokott luxusárak megfizetése nélkül, a Filippo Loretit neked találták ki” – áradozott egy évvel később a Business Insider. 

Az emberek pedig döntöttek: a Filippo Loreti mögött álló luxusforradalmárok az elmúlt két évben összesen 65 ezer eurót igyekeztek összegyűjteni, de ezt nem kevesebb mint 14 000 (tizennégyezer) százalékkal sikerült túlteljesíteniük, így az elérhető luxusórát végül összesen 9 271 171 euróval (közel 3 milliárd forinttal) támogatták meg a vásárlók a legnépszerűbb közösségi finanszírozással foglalkozó oldalon, a Kickstarteren. A Filippo Loreti ezzel a modern idők egyik legsikeresebb crowdfunding kampányát hozta létre.

Az automata és a kvarcórák mellett a 2017-es, harmadik kampányban már okosórákat is lehetett igényelni a cégtől, amely stílusosan olasz városokról, Velencéről, Rómáról, Milánóról és Firenzéről nevezte el különböző modellszériáit.

A most éppen 239 dollárért (60 ezer forintért) kapható Venice Moonphase Blue Gold például holdfázis funkcióval ellátott kvarcóra, „zafírüveggel” és „prémium olasz bőrszíjjal”, hátlapján a Szent Márk-székesegyház monumentálisan elegáns vonalaival. A hivatalos leírás szerint az óra „olyan bátor vezetőknek való, akik nem fogadják el a visszautasítást”. A szériát maga a tervező mutatta be egy videóban:

Litvániából érkezik az olasz luxus

A svájci és olasz szálról szóló reklámszövegekhez képest az igazság az, hogy a Filippo Loretit két huszonéves fiatalember, Matas és Danielius Jakutis találta ki, akik, mint a nevükből talán kiderül, se nem svájciak, se nem olaszok, hanem litvánok. Az órák tokjai nem évtizedeken át a saját műhelyükben tökélyre fejlesztett, egyedi szerkezeteket rejtenek, hanem esetenként kifejezetten olcsó ázsiai tömegalkatrészeket; a rendelések teljesítésével és az órák minőségével kapcsolatban számtalan kifogás került napvilágra, a világsajtóban megjelent áradozó cikkek egy részét pedig nem az illetékes lapok újságírói írták, hanem, két esetben legalábbis biztosan, Jakutisék litván ismerőse. 

Hogyan tudtak erre 3 milliárd forintot összeszedni? 

A projekt az órákon kívül alapvetően három lábon állt. Elsősorban kellett hozzá a Kickstarter, ami 2009-es indulása óta több milliárd dollárt segített összekalapozni különböző ötletek, termékek beindítására. Másodsorban kellett hozzá egy kivételesen profi, a közösségi médiát kívül-belül ismerő, a közösségi kampányok hihetetlenül szakszerű menedzselésére szakosodott vállalat, a Funded Today. Harmadsorban kellett hozzá egy zseniális, a globális médiaviszonyokat és az ott kínálkozó lehetőségeket kitűnően felismerő és kihasználó médiastratégia, amely segített létrehozni a marketinges szakmában „social proofnak”, vagyis „társadalmi bizonyítéknak” nevezett alapokat: ha az olyan megbízható, hiteles újságok, mint a Forbes, a Huffington Post vagy a Business Insider megdicsérik a Filippo Loretit, akkor a Filippo Loretit érdemes megvásárolni, igaz? 

Kickstarter: mondj egy jó ötletet, és mi beindítjuk!

A Kickstarter a misszója szerint „kreatív projekteket segít valóra váltani”, a legnagyobb támogatást elért projekteket elnézve viszont kiderül, hogy még mindig szívesebben adnak az emberek vakon pénzt olyan ötletgazdáknak, akik ha nem is feltétlenül ismert nevek, de legalább ellenőrizhetően rendelkeznek valamilyen üzleti múlttal. Ehhez képest az 1992-es születésű Matas Jakutis és testvére, Danielius teljesen ismeretlenként hirdette meg az olasz órás életérzésre vágyó laikusok számára bizonyára jól csengő Filippo Loreti márkanevű óráit – mégis, ha a három kampány összesített bevételét nézzük, akkor a Kickstarter történetének legtámogatottabb projektjei közt a hatodik helyen áll a két litván.

Persze valahol el kellett kezdeni: Matas Jakutis honfitársa, egy litván blogger által készített 2016-os interjúban elárulta, hogy olyan könyvek inspirálták a vállalkozásra, mint a Gondolj merészet, az Intézz el mindent vagy Az önfegyelem ereje. Legelső Kickstarter-projektjük leírása szerint 2012-ben találták ki a Filippo Loreti koncepcióját, amikor Matas Jakutis 20 éves volt, majd három év kemény szakmai munka (mint részletezik: dizájn, anyagkutatás, szakértők bevonása, tesztelés stb.) után, három évvel ezelőtt fordultak a közösségi finanszírozás felé. 

A 2015. november 17-től december 17-ig tartó kampány 25 000 eurós célját 99-től 539 euróig terjedő támogatási csomagokkal (pledge-ek) igyekeztek elérni, amelyekért cserébe különböző mennyiségű és díszdobozolású órát ígértek. Vagyis ha a legalacsonyabb kategóriájú pledge-ből csak 253-at sikerült volna eladniuk, már meglett volna a kampány.

Először a Jellop nevű, Kickstarter-marketinggel foglalkozó ügynökség segítségét kérték, velük nagyjából 200 000 eurót gyűjtöttek össze december 8-ig. Ekkor jött a fordulat: az utolsó kilenc napra felfogadták a közösségi finanszírozás adu ászát, a platform legdörzsöltebb marketingesének hírében álló céget, a Funded Todayt. Meg is lett az eredménye, hiszen a Filippo Loreti az addigi átlagosan napi 9000 euró helyett napi 80 ezer eurós átlagot produkált, és a kampány utolsó harmadában kis híján megötszörözte az addigi támogatásokat. Végül ebben az első körben 6090 reményteli vásárló összesen 926 960 eurót (csaknem 300 millió forintot) dobott össze az órákra.

Funded Today: mutass egy Kickstarter-kampányt, és ha látunk benne fantáziát, felfuttatjuk!

A 2014-ben alapított Funded Today szolgáltatásának ötletgazdaként nehéz lehet ellenállni, különösen hogy a cég úgy hirdeti magát, mint a világ legsikeresebb crowdfunding ügynöksége, amely saját adatai szerint eddig több mint 170 millió dollárral dobta meg ügyfelei Kickstarteren és Indiegogón futó projektjeit. A fellelhető beszámolók szerint az egyedi ajánlatokkal dolgozó ügynökség 2500 és 5000 dollár közötti egyszeri árat kér egy projekt elindítása előtt, pusztán azért, hogy szakértői megállapítsák, sikerre tudják-e vinni az ötletet. Ha igent mondanak, plusz 25-35 százalékos sikerdíjat kérnek a Kisckstarteren befolyt végösszegből.

A több ezer dolláros „jóváhagyási folyamat” menetét hivatalosan sehol sem részletezik, a visszautasított ügyfelek írásaiból (tapaszalt befektetők blogposztjai mellett a Kickstarter subreddit is tele van ezekkel) azonban kiderül, mi alapján dönti el a cég néhány nap alatt, hogy folytatják-e az együttműködést. A beszámolók szerint a Funded Today, bár ezt előre nem közli, javarészt olyan projektekbe száll be, amelyekhez hasonlókat korábban már sikerre vitt – részben ezt támasztja alá az oldalán található támogatási toplista is, ahol bőven szerepelnek olyan kis kockázatú projektek, mint zsebektől hemzsegő utazótáskák, évszakfüggetlen kabátok vagy minden rendszerrel kompatibilis okosórák.

Ebben a biztonsági játékban nagy szerepet játszanak a gondosan targetált Facebook-hirdetések: az adatelemzők munkájának eredménye, hogy egy-egy kampányhoz akár több száz mikrohirdetést is indíthatnak nemre, nyelvre, korcsoportra, helyre és érdeklődésre szűrve. Ezek eredményeit folyamatosan, valós időben elemzik, és ha valamelyik kombináció működik, akkor arra még több pénzzel ráerősítenek. Emellett emailes kutatást is végez a cég, amelyhez azonban szüksége van egy nagy emailcím-adatbázisra – ezt általában a hasonló korábbi projektekből nyeri ki. Ha viszont egyedi termékről van szó, az ügyféltől kér címeket. A módszerrel elégedetlen ügyfeleken kívül már egy volt Kickstarter-alkalmazott is kikelt a Funded Today emailhadjárata ellen.

Azok a projektek viszont, amelyek átmennek az ügynökség szűrőjén, kétségkívül sikerre vannak ítélve. Ebben a direkt marketing területéről érkező vezetőség és a közösségi médiában megjelentetett célzott hirdetések eredményességét garantáló adatelemző csapat mellett a médiamegjelenésekért felelős munkatársaknak is nagy az érdemük. A „szerzett” (earned) médiával, azaz organikus megjelenésekkel foglalkozó alkalmazottakból ketten, míg fizetett médiás kollégákból hatan is helyet kaptak a Funded Today csapatában.

Egy projekt esetében a célzott hirdetésekkel lehet a legtöbb érdeklődőt elérni, de a már említett „social proof” az egyik legfontosabb eleme annak a folyamatnak, amely során a potenciális finanszírozó meggyőződik arról, hogy érdemes rá pénzt is áldozni. Ha egy ismert és hiteles oldalon jelenik meg egy cikk az adott projektről vagy termékről, sokkal szívesebben nyúl a zsebébe az, akinek már eleve felkeltették az érdeklődését. Mivel a gyakorlottabb internetezők könnyen átlátnak egy szimpla PR-cikken, a szokásosnál kreatívabb megoldásokra van szükség – és itt kanyarodunk vissza a Filippo Loretihez.

Social proof: mondj egy újságot, és lesz benne egy cikk!

A Filippo Loreti hivatalos oldalán a cég öt médiabeli megjelenéssel dicsekszik: a három ismert médium között ráadásul két presztízsértékű üzleti kiadvány, a Business Insider és a Forbes, illetve egy jól ismert online újság, a Huffington Post található, de még két szakmai oldal, a WatchPro és a Gracious Watch is belefért a portfólióba.

Hogyan kerülhettek ezek az áradozó hangvételű termék- és cégbemutató cikkek ilyen neves kiadványokba? Egyszerűen úgy, hogy egyik cikket sem az említett lapoknál dolgozó újságírók állították elő. A Business Insider cikke, amit Amir Ismael jegyez, valójában az Insider Picks felületén jelent meg – ez egy olyan termékajánló szolgáltatás, amelynek szerzői ingyen kapott termékeket mutatnak be, majd az általuk ösztönzött eladásokból részesedést kapnak. 

A Forbes és a Huffington Post cikkei a szerkesztőségtől függetlenül, a lapok közreműködői (contributor) oldalain jelentek meg, az ismert url-ek előnyeit kihasználva – az olvasókat Elon Musk nevének említésével behúzó előbbi írást egyébként a magyar Forbes is egy az egyben átvette, és a honosított verzióból már az sem derült ki, hogy az nem a lap hivatalos álláspontját tükrözi. Az inspirációs jellegű cikkeket egy Tomas Laurinavicius nevű litván szerző („életmódvállalkozó”) írta, aki egyébként a Facebookon mindkét testvér ismerőse – persze könnyen lehet, hogy a cikkek megszületése után jelölték be egymást.

Tomas és a haverokForrás: Facebook

A Gracious Watch-beli megjelenés valójában egy rövid interjú Matas Jakutisszal, és a WatchPro kiemelt cikke sem tűnik túl szakmainak: amellett, hogy olasz luxusóra-gyártónak nevezi a Filippo Loretit, az írás elsősorban a második Kickstarter-projekt kimagasló sikeréről szól, magáról a termékről a kampány során használt marketingszövegeken túl nem esik szó. 

2017-ben a magyar sajtóban is futott még egy kört a csodaóra: az Origo-féle Uzletresz.hu a Forbes írását szemlézte, a Player.hu cikke pedig a céges marketingszöveget átvéve egyenesen az indokolatlanul drága luxusórák ellen indított forradalomnak nevezte a litván testvérek projektjét.

Cseh András megvásárolta élete első Filippo Loretijét

Egy magyarországi reklámcég kereskedelmi vezetője, Cseh András, mellékállásban órarajongó, úgy fél éve vásárolt magának az Ebayen 80 dollár körül, vagyis még a kickstarteres árhoz képest is olcsón egy Florence típusú, fehér számlapos Filippo Loretit, de pórul járt: ahogy a Qubitnek elmesélte, az óráról kiderült, hogy nem működik, feltehetően azért, mert beázott. Ez persze nem feltétlenül a Filippo Loreti, hanem az Ebay-eladó hibája is lehetett, úgyhogy Cseh a veszekedés helyett inkább elvitte a beázott órát egy jó nevű budapesti szervizbe, ahol megnyitották, és rendbe hozták a szerkezetet. Cseht viszont továbbra is zavarták a beázás nyomai az óra számlapján, ezért októberben levelet írt a Filippo Loretinek azzal, hogy szeretne tőlük egy új számlapot vásárolni.

A beázás nyomai 8 és 9 óra között. Számlapot a Filippo Loreti nem árulFotó: Qubit

Nem járt sikerrel: a cég munkatársai, akik közül többel hosszasan levelezett, közölték vele, hogy a Filippo Loreti nem árusít az óráihoz számlapot („Unfortunately, we do not sell dials for our timepieces”), és azt tanácsolták neki, hogy vigye el az óráját egy helyi szervizbe. Cseh nem értette, mire gondolnak, hiszen éppen egy helyi szervizben járt, ahol a lehetőségekhez képest használhatóvá varázsolták az óráját, csak persze a számlapot nem tudták kicserélni, ezért visszakérdezett, hogy mégis milyen szervizre gondoltak. A Filippo Loreti hivatalos válasza egy Google Maps-link volt, az oldalon a „watch repairs in Budapest” keresőkifejezésre kidobott találatokkal. 

Cseh nincs egyedül: a Filippo Loreti különböző modelljeinek minőségére, illetve a velük felmerülő gondok orvosolásának mikéntjére svájci-olasz luxusórához képest kifejezetten sok panasz érkezik azoktól, akiknek volt szerencséjük pénzzel beszállni a három kampány valamelyikébe, és hozzá is jutottak az órájukhoz. Csak az első Kickstarter-kampány alá érkező kommentekből a következő problémák derültek ki az első rendelések kiküldése után:

  • nem úgy néz ki az óra, ahogy a képeken (kisebb, kevésbé fényes, nem olyan kidolgozott a számlap);
  • hónapokat késett a kiszállítás;
  • a dátumkijelzőt manuálisan kellett állítani minden hónap végén;
  • a zafírként meghirdetett óraüveg könnyen karcolódott, reklamáció után pedig kiderült, hogy az nem is zafír, csak egy sima ásványi üveget vontak be vékony zafírréteggel;
  • az óra egy év után elkezdett rozsdásodni;
  • többeknél néhány hónap után egyszerűen megálltak a mutatók;
  • a bőrszíj napokon belül elkopott;
  • egy vásárló a javításra visszaküldött órát két hónap után is hibásan kapta vissza;
  • egy másiknál pedig egyszerűen elpattant az üveg, amikor repülőgépen viselte az órát.

Azóta is minden kampány után hasonló problémákról számolnak be a Redditen és a Reviewopedián, a Trustpiloton pedig érdekes módon egymást váltják az egy- és az ötcsillagos értékelések. Az egyik kommentelő annak is utánajárt, hogy a Trustpiloton megjelent dicséretek (amelyeknek köszönhetően a Filippo Loreti 1675 értékelés után ötből négy csillagon áll) egy részét bizonyíthatóan fake felhasználók és botok generálták.

A Filippo Loreti tehát nemcsak azzal tűnik ki a versenytársak közül, hogy frissen indult vállalkozásként milyen jó a híre a mainstream sajtóban, hanem azzal is, hogy milyen kevés negatív véleményt találni róla a neten – különösen ahhoz képest, hogy mennyi gond akad az óráival. A Google első találati oldalain gyakorlatilag csak a hozsanna hallatszik, és a Youtube-on is szinte csak a Filippo Loreti által készített promókat és különös módon inaktív fiókokra feltöltött dicsérő videókat találni egy gyors keresés után – két kivétellel. A kilenc oldalnyi görgetés után felbukkanó első ilyen videó egy megállt Filippo Loretit mutat be (bár több komment szerint az csak egy utánzat, ki tudja), a másikat pedig egy viszonylag népszerű, karórákat bemutató csatornára töltötték fel, „Órák, Amiket Soha Ne Vegyél Meg” címmel, amelyben több márkát is említenek és mutatnak. Ezek között szerepel a Filippo Loreti egyik modellje, ami viszont elsőre érthetetlen módon kitakarva jelenik meg a videóban, miközben az összes többi modell könnyen azonosítható.

A csatorna tulajdonosa egy fórumbejegyzésben mesélte el ennek történetét: az eredeti, kitakaratlan videó megjelenése után megkereste őt a Filippo Loreti jogi képviselője, mondván: felhatalmazás nélkül használta a brand képeit, ezért törölnie kell a videót, különben eljárást indítanak ellene. Még azt is megállapították, hogy 28 760 dollár kárt okozott ezzel a cégnek, amit köteles megfizetni, ha nem törli a videót. Az újabb verzió mostanra több mint félmilliós nézettséget produkált.

Félreértések, azok vannak

„Én 298 euróval szálltam be, ez az állításuk szerint két órára elég. Gondoltam, benne van az új okosórájuk és még egy szabadon választott. Most úgy néz ki, hogy még 50 eurót rárakok majd, és az automatát fogom kérni. Az mondjuk elszomorító volt, hogy más fórumokon derült ki, hogy nem az az óra van benne a pledge-ben, amiről az egész reklám szólt” – nyilatkozta a Qubitnek egy magyar finanszírozó, aki a legutóbbi kampányban támogatta a projektet. 

Ezt többen is megerősítették, köztük egy, a kampányt 149 euróval támogató magyar vásárló: „Az egész kampányt az okosórára húzták fel, csak erről volt szó. Azonban mint kiderült, ez csak egy választható opció a sok közül, az alapösszeggel való támogatás esetén az egy óra, amit kapunk, valójában nem okosóra... Persze, ha minden létező leírást megnézek a Kickstarteren, akkor megtaláltam volna ezt is valahol, de mivel a csapból is az okosóra folyt, és elvileg annak a fejlesztését, gyártását támogattam, így számomra alapvető volt, hogy azt is kapok a pénzemért. Szerintem félrevezető volt a kampány, és ahogy a Facebook-csoport első kb. 100 bejegyzését megnéztem, finoman szólva sem voltam ezzel egyedül”.

A novemberben-decemberben megrendelt okosórákat egyébként a megkérdezettek szerint valamikor április és június között szállítják ki, de akinek közülük már volt korábban tapasztalata a márkával, az most is csúszásra számít. Egy másik magyar támogató a fenti problémák után kezdett el kutatni a márka után, és az olasz-svájci ígéretek után meglepődött, hogy egy olyan japán Miyota szerkezet működteti az órát, amelyet az Amazonról már 15 dollárért lehet rendelni. A pledge leírásában csak annyi szerepelt, hogy 298 euróért két luxusórát kapnak, a modellek későbbi kiválasztása mellett, és ajándékba kapnak még egy 200 euró (!) értékű díszdobozt is. A későbbi kiválasztásból végül az lett, hogy a két óra csak kvarcmodellekre vonatkozik, az okosóráért pedig plusz 100 eurót kértek.

A Filippo Loreti Florence (Firenze) nevű órája. Az eredeti szíj elázott, ez már egy magyar kézműves darabFotó: Qubit

„A karórákat ma sokan ékszerként, kiegészítőként hordják, hétköznapi funkciójuk egyre inkább háttérbe szorul, ezt ismerték fel azok a márkák, amik elkezdték divatórákkal elárasztani a boltokat, plázákat” – válaszolta a Qubit kérdésére Mihály, a legnagyobb magyar órás Facebook-csoport és a Chronomeeting rendezvénysorozat alapítója, aki nem kívánt cikkünkben teljes nevével szerepelni. „Nem kell márkákat sorolni, divatórának minősül az, amilyen márka látható pl. dezodoron vagy alsónadrágon, pólón is. Ezzel együtt megmaradtak a nagyobb presztízsű, minőségű (és valljuk be, jellemzően jóval drágább) óramárkák is, melyek svájciak, japán gyártásúak, illetve ritkábban a német ipar termékei” – magyarázta a szakértő, aki hozzátette: egyes órás cégek még a Filippo Loreti megjelenése előtt, a kínai gyártósorokat felhasználva elkezdtek olyan márkaneveket létrehozni, amik hangzásban jellemzően hasonlítanak már létező svájci és német márkákra; kreáltak mögéjük történetet, kamu múltat, csinos weblapot, kamu listaárakat (több ezer euróról leértékelve most csak 200 euró a luxusóra!). „Ezeket a márkákat hívják mushroom vagyis gomba márkáknak – mert gombamód szaporodnak”.

Ami a Filippo Loretit illeti, a szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a cég hivatalos oldalán korábban nem a saját óráikról készült képek szerepeltek: az óraszerkezetet például a Zenith El Primero svájci óráéval illusztrálták (ezt még a múlt század hatvanas éveiben kezdtek fejleszteni, és az órák egyes darabjai a boltban 8-10 ezer dollárnál kezdődnek, bár a szürkepiacon már 4-5000 dollárért is hozzájuk lehet jutni). A szakértő szerint az „Italian Design meets Swiss Technology” szöveg sem feltétlenül állja meg a helyét. „A swiss made megnevezésnek van jogi szabályozása, és bizony azt nem is írják rá az órákra. De az olasz dizájnt számon lehet kérni? Olasz dizájn az, ha Luigi leül az asztalhoz és rajzol egy kört? A svájci technológia is lehet az, hogy amikor rárakják a bőrszíjat, akkor svájci szerszámot használnak, stb. Ezek megfoghatatlan dolgok”.

Kérdéseinkkel természetesen megkerestük a Filippo Loretit is: többek között megkérdeztük, mit jelent pontosan termékeik esetében az olasz dizájn és a svájci technológia; hol gyártják az órákat; milyen szerkezeteket használnak bennük; mitől lesz szerintük luxus egy luxusóra; milyen panaszokkal szembesültek eddig, és hogy miből van az órák zafírüvege, de január 4-én, csütörtökön elküldött emailünkre egyelőre csak annyit reagáltak, hogy a munkaterhelés miatt majd 2-3 napon belül válaszolnak. Ha megteszik, közöljük a válaszokat.