Nincs hasznuk, csak viszik a pénzt: kényszerkasztrálják a belga macskákat
Törvény tiltja a belga macskáknak a jövőben a szaporodást. Brüsszelben idén januártól lépett életbe az a rendelet, amely szerint az állattulajdonosoknak hat hónapos koruk előtt ivartalaníttatniuk kell a kedvenceiket. Az állatmenhelyeknek Belgium francia nyelvű területein már 2013-ban kiadott direktíva 2020-ra az ország teljes területén és a hat hónaposnál idősebb állatokra is érvényes lesz. A macskapopuláció megfékezéséért a jövőben a kisállattulajdonosok is felelősek lesznek. Sőt, ha gazdájuk 30 napnál tovább tartja őket Belgiumban, a külföldről behozott állatokat is ivartalaníttatni kell majd. A tenyésztőknek külön engedélyekkel biztosítják majd a kívánatos szaporulatot. A törvényi szigort az indokolja, hogy a mintegy 11 milliós országban kétmillióra nőtt a macskák száma. Még nagyobb gondot okoz, hogy évente több mint 30 ezer macska végzi az utcán, és ezek mintegy felét a menhelyek telítettsége miatt el kell altatni.
Noha a szabályszegőknek 50 eurós, a felszólításokkal egyre növekvő mértékű pénzbüntetést is kilátásba helyeztek, a belga kormány egyelőre nem tervezi összehangolt akciókban ellenőrizni, mennyire sietnek a macskatulajdonosok az új direktívákat betartani. Az állattartóknak ugyanakkor kötelező bőr alá ültethető elektronikus chipekkel ellátni a macskáikat. Az állatorvosok így ellenőrizhetik, eleget tettek-e az állatok gazdái törvényi kötelezettségüknek. Más kérdés, hogy a nyugat-európai országban elvileg régóta nyilvántartják a macskákat, csak épp a lajstrom kevesebb mint 15 ezer négylábút sorol fel, az összes macska alig több mint fél százalékát.
Macskákra épített turizmus
Míg Belgiumban kényszerkasztrálják őket, Japán több kis szigetén is a macskák szaporaságára építik a teljes idegenforgalmat. A Japán déli részén található miniszigeten, Aoshimában mindössze két tucat ember él együtt mintegy 150 macskával. Az idegenforgalom mellett halászásból élő szigetlakóknak olyannyira nem kell imázskampányokra költeniük, hogy még azt is megengedhetik maguknak, hogy a macskaszigetre érkező turisták számát napi 34-ben limitálják. Ráadásul a legfőbb vonzerőt jelentő állatokra sem kell költeniük: a macskákat a turisták etetik.
Többnyire a bámészkodók viselik a macskák gondját a távol-keleti ország északi miniszigetén, Tashirojimában is. Itt 50-60 ember él együtt több mint 200 macskával. A négylábúakat az egykor selyemhernyótenyésztésből élő őslakosok eredetileg azért telepítették a szigetre, hogy az értékes rovarbábokat védjék a meglehetősen szapora rágcsálóktól. Manapság már nemcsak egerek, haenm hernyók sem nagyon élnek a halászatra átállt szigeten. Félő, hogy hamarosan az emberek is eltűnnek, a lakosoknak ugyanis több mint a négyötöde idősebb 65 évesnél.
Közveszélyessé vált munkakerülők
A mindeddig példa nélküli belga szigor már csak azért is meglepő, mert a macskáknak mintegy másfélszáz évvel ezelőtt még Vallóniában is komoly gazdasági szerepet szántak. Liège-ben az 1870-es években 37 macskára bízták volna a településre érkező levelek kézbesítését. A még a New York Timesban is említésre méltónak ítélt próbaüzemmódban a küldeményeket vízhatlan csomagocskákban rögzítették a négylábú postások nyakába. Abban bíztak, hogy „a levelek gyors és biztonságos kézbesítésének legfeljebb a bűnözésre hajlamos, a macskákat alkalmasint kifosztó kóbor kutyák állhatnak az újtába”. Arról már nem szól a fáma, hogy a négylábú útonállók vagy más lehetett-e az oka, az viszont bizonyos, hogy a kísérlet rövid úton dugába dőlt.