Hatalmas föld alatti bunkert építenek a műtárgyaiknak a franciák

A Szajna áradása január végén  arra kényszerítette a világhírű Louvre vezetőségét, hogy a múzeum legmélyebb szintjén lévő, az iszlám művészetet bemutató termeit lezárja. A Párizst átszelő, a Louvre közvetlen szomszédságában folyó Szajna több mint 5 méterrel haladta meg mindennapi, megszokott szintjét, és félő volt, hogy a víz elárasztja a kiállítóteret. A műtárgyak  a kurátorok szerint nem voltak közvetlen veszélyben, de 2016-ban is előfordult már egy extrém árhullám: akkor a normálisnál 6 méterrel magasabb víztömeg özönlött le a folyón. Akkor a katasztrófa megelőzésére 4 napig zárva tartottak néhány kiállítási részt a múzeumban, és 35 ezer tárgyat szállítottak magasabb szintekre.

250 ezer műtárgy 20 ezer négyzetméteren

A döntés ilyenkor nem hirtelen elhatározásból születik, 2002 óta pontos protokoll mentén mérik a Szajna vízállását, olvassák le a legérzékenyebb helyekre telepített műszerek mutatóit, és meghatározott veszélyindex alapján rendelik el a különféle óvintézkedéseket. A Louvre tűzvédelmi és biztonsági rendszerének 52 munkatársa van, ám ha a vészhelyzet értékelése eléri a harmadik szintet, a „vörös kódot”, betanított önkéntesek százait hívják be, akik a jól begyakorolt regula szerint 72 óra alatt 150 ezer műtárgyat képesek becsomagolni és a felsőbb szintekre szállítani. A 220 éves épületkomplexumban, amelynek egy része a Szajna gyakran elöntött ártereire épült, a megelőzés helyett kényszerűségből, a védekezésé a főszerep.  

Az ország műtárgyvagyonának megőrzése azonban olyan kötelezettség, amely a természeti katasztrófák okozta károk megelőzését is előírja a francia kormánynak. Ennek érdekében tavaly december elején hatalmas építkezésbe kezdtek Liévinben, Párizstól néhány száz kilométerrel északra. A brit Rogers Stirk Harbour által tervezett, 20 ezer négyzetkilométeres épület csaknem egésze a földbe süllyesztve épül, tetejét teljesen növényzet borítja majd. A 60 millió eurós beruházás elkészültét először idén év végére, majd 2019 nyarára ígérték, és a raktárak mellett egy kutató- és restaurátorközpont is helyet kap az épületben. Mintegy 250 ezer műtárgyat őriznek majd itt, első sorban azokat, amelyeket az áradás, az esők okozta beszivárgások, a mind erősebb szélviharok veszélyeztetnek jelenlegi, a kelleténél kevésbé biztonságos őrzési helyükön, így a Louvre-ban és további 60 helyszínen. 

Befektetésnek is jó

A klímaváltozás okozta, mind erőteljesebb viharok az amerikai kontinensen is új, biztonságos raktárak építését kényszerítik a műtárgyak őrzőire, a múzeumokra, aukciós házakra és a gyűjtőkre. Vagy ha ezek nem is, de a biztosító társaságok valószínűleg ráveszik emelkedő biztosítási összegeikkel az előbbieket arra, hogy korszerű őrzőhelyekre szállítsák vész esetén kincseiket. Természetesen a hurrikánok és a velük járó felhőszakadás, árvíz is mind ösztönzően hat - az öt legnagyobb kárt okozó hurrikán közül három az elmúlt tíz évben söpört végig az Egyesült Államok egyes vidékén.

A nagy múzeumok közül csak a nemrégen újjáépült Los Angeles-i Getty és a New York-i Whitney rendelkezik olyan korszerű berendezéssel, amely saját energiaforrásból táplálkozva akár két hétig is képes a páratartalom, a hőmérséklet automatikus önszabályozására az épületeken belül, 100 százalékos a műszaki-mechanikai redundanciája (azaz egymástól független rendszerek működnek párhuzamosan bennük), s nyílászárói ellenállnak az eddig ismert legnagyobb széllökéseknek. Ahogy az emberekben tudatosul a természeti katasztrófák lehetséges bekövetkezése, úgy nő a műtárgyőrző biztonsági raktárak szerepe, több óriáscég – Artex, Arcis, Uovo – is lukratív befektetésként kezeli az igen drága beruházásokat. A külsőre is félelmetes, csupasz falaival falanszter jellegű épületekben a magánvagyonok mellett többnyire múzeumi tárgyakat raktároznak, a kapacitás mintegy 70 százalékát ezek teszik ki.

Az áradások és a viharok mellett a földrengések is borzasztó károkat okozhatnak az adott térség kulturális örökségében, de van még egy – olykor még a természetinél is nagyobb – károkozó, s ez az emberi kapzsiság. A 2016. október 30-án kirobbant, halálos olasz földrengés idején tolvajok életük kockáztatásával hatoltak be egy kis falu templomába és vágták ki keretéből az oltárképet, egy 15. századi, Assisi Szent Ferencet ábrázoló, majd’ 2 méter széles festményt, s tűntek el vele az összeomló épületből. És ez a lopás nem az egyetlen volt a földrengés alatt és után a környéken, ahol 182 templom rongálódott meg.

A 2011-es japán földrengés és az azt követő cunami több mint 700 múzeumot, emlékhelyet, kulturális szempontból fontos építményt, műemléket rongált meg, a veszteség nagy volt. Viszont egyetlen gyűjteményt, templomot, múzeumot károsító lopásról, rablásról nem kaptak hírt a hatóságok.