Kockázatos és nem elég macsó: ezért nem létezik férfi fogamzásgátló tabletta

Évente úgy 85 millió megtermékenyítés, a világ terhességeinek közel fele csak úgy besikerül. A legszerényebb becslések szerint csak az Egyesült Államokban 180 ezer nem kívánt terhességet lehetne évente elkerülni, ha feltalálnák végre az antibébi tabletta férfi verzióját.

A nők a saját peteérésüket gátló hormontabletták garmadájától kezdve a hüvelyükbe helyezhető, a spermiumok útját elzáró különféle mechanikus és gyógyszeres módszereken át egészen a petevezetékük műtéti elköttetésééig megszámlálhatatlan módon tehetnek a teherbe esésük ellen. A lehetőség azonban annak fényében igen gyorsan kényszernek tűnik, hogy a férfiak mindössze két opcióból választhatnak: óvszer vagy műtét. Ráadásul ők vagy a partnereik ezeket sem feltétlenül szeretik használni. A Contraception szakfolyóirat nemrégiben megjelent tanulmánya szerint az Egyesült Államokban a szexuálisan aktív férfiaknak mindössze a 11,6 százaléka használ óvszert. Az ondóvezetékük műtéti átvágását még az arra amúgy nyitott társadalmakban is legfeljebb a férfiak 2-3 százaléka választja. Erre jön még az a kevesebb mint 5 százalék, aki az aktus megszakításával próbálja – több, kevesebb sikerrel – elkerülni, hogy gyermeket hozzon össze.

Az óvszer sokak számára kényelmetlen, aláássa az aktus élvezetességét, a merevedési zavarokkal küzdőknek pedig aligha jelent opciót – ad egy lehetséges magyarázatot a meglévő módszerek iránti szerény keresletre F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus. Noha a vazektómia alig fél órát vesz igénybe, ambulánsan, helyi érzéstelenítés mellett is elvégezhető, és az ondóvezeték folytonosságát később mikrosebészeti úton vissza is lehet állítani, a spontán gyermeknemzés képessége ritkán tér vissza. Igaz, a női sterilizációs műtét még ennyire sem visszafordítható.

De nemcsak ez a baj. Magyarországon a művi meddővé tételnek már az engedélyeztetése is lehetetlen küldetésnek tűnhet. A parlament 2013 decemberében megszavazott egy törvénymódosítást, amelynek értelmében e téren (is) búcsút mondhat az önrendelkezési jogának, aki még nem múlt 40 vagy nem tud felmutatni három vér szerinti gyermeket. Ha ezt mind produkálta, egyes kórházakban – önszorgalomból – még a partner beleegyező nyilatkozatát is elkérik. A műtét pedig ezután is önköltséges.

Az andrológiai szakrendelések várólistái amúgy az inkább a demográfiai mutatókat, mint a honpolgárok jogait védő törvény előtt sem a fogamzásgátlási lehetőségeket lázasan kutató férfiak miatt teltek meg. Miközben átfogó hazai statisztika nem nagyon létezik, művi meddővé tételre 2009 és 2013 között összesen 44 férfi jelentkezett. Az évi nagyjából 30-40 ezer abortuszból azonban akár arra is lehetne következtetni, hogy a fogamzásgátlási lehetőségek bővítésére Magyarországon is nagy szükség lenne.

Nincs kedvük bevenni

A hozzáértőknek bőven lennének is ötletei arra, hogyan javíthatnák a statisztikákat a férfiak. Legutóbb alig két éve zártak le egy kísérletsorozatot, amelyben egy potenciális férfi fogamzásgátló szer hatékonysága 96 százalékosnak bizonyult. A fogantatás elkerülése szempontjából ez nagyjából az óvszerével egyenértékű védelmet jelent. Az eljárásban a progeszteron és a tesztoszteron szintetikus verzióit adagolták. Az aprólékos műgonddal adagolt női és a férfi hormonok révén a kezelésen átesettek heréjében nem termelődik a megtermékenyítéshez elegendő spermium. Külön előny, hogy a nők számára elérhető fogamzásgátló tablettákkal ellentétben mindehhez a hormonkombó bevitelére nem kell naponta ügyelni. A kísérletben részt vevő férfiak kéthavonta kaptak egy-egy hormoninjekciót. A szerrel való kísérletezést azonban idő előtt be kellett rekeszteni.

Az Egészségügyi Világszervezet által gründolt gyógyszerkísérlet kudarcának prózai okai voltak: a résztvevők mellékhatásokat tapasztaltak. A legtöbben pattanásos bőrre, illetve hangulatingadozásra panaszkodtak, igaz, klinikai mértékű depressziót mindössze egy férfinél igazoltak. Akadt, akit a korábbihoz képest jelentősen megnőtt libidója zavart annyira, hogy kiszálljon a kísérletből.

A haszon eltörpül a kockázat mellett

Miután a szóban forgó tünetek semmilyen akadályt nem jelentettek több tucatnyi női fogamzásgátló-tabletta piacra dobásakor, kérdés, hogy mi lehetett a húzódozás valódi oka. Richard Anderson brit szülészprofesszor szerint az, hogy a férfiak jelentős része nem tekinti saját feladatának a fogamzásgátlást. A nem tervezett gyermek kihordása és szoptatása vagy egy hirtelen jött abortusz értelemszerűen a nők szervezetét terheli. Az utódok későbbi nevelésében – kevésbé magától értetődő módon – ugyancsak a nők játsszák a nagyobb szerepet. A férfi antibébiszer potenciális felhasználói így gyakorlatilag a minimális mellékhatást sem hajlandók eltűrni.

A kockázatok így a gyógyszergyártók számára is meghaladják az elviselhető mértéket. Noha alkalmanként a női tabletták miatt is rájuk jár a rúd, a már piacra dobott hormonális fogamzásgátlók forgalmazásából származó haszon busásan kárpótolja őket. Kérdés, hogy lehetne-e hasonló megtérülési rátával számolni egy olyan férfi tabletta esetében is, amely iránt a női változathoz képest mérsékelt az érdeklődés.

Az ezredforduló utáni évtizedben mindezt két gyógyszergyártó óriás, az Organon és a Schering is megpróbálta kideríteni. Bőr alá ültethető, a hatóanyagot a szükséges időközönként automatikusan adagoló szerkezetük még a kényelmet is szavatolta. A kísérletben részt vevő 349 férfi közül 54 kérte az implantátum idő előtti eltávolítását. Túlnyomó többségük hangulatingadozásra panaszkodott. A kísérletet végül 2006-ban felfüggesztették, és bár ígérték, a folytatásra azóta sem került sor.

Nem osztja külföldi kollégája véleményét Benyó Mátyás andrológus szakorvos, a Magyar Andrológiai Társaság vezetőségi tagja, aki nem hiszi, hogy az eltökéltség hiánya fontos szerepet játszana a férfi fogamzásgátlók piacán tapasztalható űrben. Mint mondta, a gyógyszerkísérletek szigorú szabályozása segít kiszűrni az egészségre veszélyes gyógyszereket. A férfiak és a nők hormonális működése különbözik, a férfiak számára fontolóra vett hormontartalmú készítmények káros hatásai a szakember szerint meghaladhatják azokat a következményeket, amelyekkel a nőknek kell mellékhatásként számolniuk. A külső tesztoszteronpótlásról is kiderült, hogy bár fogamzásgátló hatású, hosszú távú szövődményei miatt erre a célra nem alkalmazható. Ha nem így lenne, már rég engedélyezték volna a védekezést a férfiak kezébe adó alternatívákat.

Az férfiszer elméletben is népszerűtlen

A férfitabletta potenciális népszerűségét mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a gyógyszer az óvszerrel ellentétben nem elég macsós. Miközben egy kamaszfiú számára afféle státuszjelzés, ha a brifkójával együtt „véletlenül” a gumiját is előrántja a zsebéből – véli a már idézett F. Lassú Zsuzsa –, abban semmi szexi nincs, ha a kantinban az ebéd mellé rendszeresen bedob egy tablettát. Emellett még mindig szinte bármit felül tud írni a magszórás kényszere – mondja a szexuálpszichológus. A patriarchális társadalomszervezéssel részben leszámoló modern társadalmakban is jól megfigyelhető például, hogy nagyobb eséllyel lesz egy elsőszülött lánynak testvére, mint ha azonnal sikerül összehozni a nevet is továbbörökítő fiú utódot.

Ennek ellenére a nemzésgátlási lehetőségek tárházát meglehetősen régóta próbálják, legalább elméleti szinten, bővíteni. Marthe Voegeli svájci orvos például 1930 és 1950 között Indiában a saját magánklinikáján dolgozott egy szerinte hatékony módszeren. Hőfürdővel kísérletezett. A vállalkozó kedvű férfiaknak három hétig kellett naponta háromnegyed órányi forró altesti fürdőt venniük. Az eljárással a víz hőmérsékletének függvényében 4-6 hónapnyi ideiglenes sterilitást lehetett elérni. Az ülőfürdőnek a cél érdekében legalább 43,5 fokosnak kellett lennie, a féléves védelemhez további három Celsius-fokkal melegebbet kellett elviselni. Kínában pedig az 1970-es években szájon át szedhető férfi fogamzásgátlóval kísérleteztek, amihez növényi alapú hatóanyagokat használtak.

Hormonok nélkül, tradícióval

A korábbi kudarcok ellenére sokan hiszik, hogy a férfi fogamzásgátlás szent grálját a hormonmentes megoldások jelenthetik. Indonéz kutatók például egy olyan helyi növény hatóanyagát zárták kapszulákba, amelyről tapasztalati úton régóta tudják, hogy gátolja a teherbeesést. Az Airlungga Egyetem kutatói azt feltételezik, hogy a növény egyik alkotóeleme megváltoztatja annak az enzimnek a szerkezetét, amely a spermiumoknak segít befurakodni a petesejtekbe. A módosított fehérje már nem képes ellátni a feladatát. Az esemény előtti tablettákban az a jó, hogy a hatásuk három nap alatt spontán elmúlik.

Ideiglenes megoldást kínálna egy négy éve nagy dérrel-dúrral beharangozott mechanikus módszer is, amely az ondóvezeték műtét nélküli „elkötését” ígéri. A Vasalgélt egyelőre csak állatkísérletekben próbálták ki, ott hatékonynak tűnt. Az ondóvezetékbe fecskendezhető folyékony polimer nemes egyszerűséggel meggátolja, hogy a spermiumok az ondóba kerüljenek.

Teljesen „száraz orgazmust” lehetne elméletileg elérni néhány szájon át szedhető gyógyszerrel. Amellett, hogy így még a szexuális úton terjedő betegségek egy részét is ki lehetne védeni, külön előny, hogy a hatóanyagokat korábban más minőségben már vizsgálták. Az egyiket magas vérnyomás ellen, a másikat pedig szkizofrénia kezelésére használták. A kísérletek már a klinikai fázis előtt megrekedtek, más kérdés, hogy a szerek a hangulatingadozást se nagyon tűrő férfiak körében amúgy sem igen lettek volna népszerűek. A magas vérnyomás ellen ma is használt phenoxybenzamine gyakran okoz heves szívdobogást, míg a thioridazint 2005-ben azért vonták ki a forgalomból, mert hajlamos volt szívritmuszavarokat kiváltani.