A Tourette-szindróma előny is lehet a tanulásban

A 8-15 éves Tourette-szindrómás gyerekek jobban teljesítettek a tanulási feladatokban, mint a tipikusan fejlődő kontroll csoport – állítják magyar kutatók a New Scientist-ben megjelent cikkükben

A Cortex folyóiratban is publikált kutatást az ELTE PPK Németh Dezső vezette Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoportja, valamint Tárnok Zsanett, a Vadaskert Kórház klinikai szakpszichológusa végezte. Azt vizsgálták, hogy mi jellemzi a tanulási és emlékezeti folyamatokat a Tourette-szindrómával kezelt gyerekeknél. A szakemberek kutatásának fókuszában az implicit, nem-tudatos tanulás állt, mely tanulási mechanizmus fontos szerepet játszik a mozgásos készségek (sport), a kognitív készségek (nyelv) és szociális készségek elsajátításában.

A 19. századi francia neurológus,  Gilles de la Tourette által diagnosztizált és róla elnevezett szindróma olyan idegrendszeri fejlődési zavar, amelynek diagnosztikai kritériumait a legalább egy évig fennálló – több mozgásos- és minimum egy vokális – tikek jelentik. Ezek lehetnek önkéntelen, hirtelen és gyors mozdulatok vagy hangadások, amelyek legtöbbször 4-6 éves kor körül jelennek meg. A tünetek 10-12 éves korban erősödnek, majd serdülőkorban csökkenek.

Az idegrendszeri fejlődési rendellenességeket korábban úgy képzelték el, hogy csak negatív következményekkel és tünetekkel járnak, teljesítményjavulás pedig nagyon kevés esetben tapasztalható.

Mi az absztrakt?

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Mozart Varázsfuvolája, Sherlock Holmes: egészen az 1990-es évek végéig nem állt rendelkezésre egységes elmélet az absztrakt artefaktumokról, sőt, a filozófusok mind a mai napig gyanakodva tekintenek rájuk.