Tudós vagy? Így bánj az újságíróddal!

A tudományos újságírás sajátos jellemzője az a kettősség, miszerint a kutatók a lehető legpontosabb fogalmazást és a legapróbb részletekre való ügyelést szorgalmazzák, miközben az újságírók igyekeznek közérthetően átadni a sokszor komplex témákat, amelyeknek nem feltétlenül szakértői, ráadásul nem ritkán szoros határidőkkel dolgoznak. 

A cél közös, de az eszközöket tekintve vannak viták – a tudósok ismerik saját szakterületüket, az újságírók ismerik az olvasóikat, a tudomány és a sajtó nyelve viszont ritkán egyezik.

Hogy a kutatók és az újságírók jobban megértsék egymást, a tudományos kommunikáció javításáért küzdő szervezet, a Sense About Science (SAS) amerikai ága összeállított egy kutatóknak, tudósoknak szóló útmutatót arról, hogy mire kell számítaniuk egy interjú előtt, közben és után. A 218 tudományos újságíró megkérdezése után elkészített anyag legfontosabb részeit válogattuk ki.

1. Mit tegyen és mit ne tegyen a kutató, ha megkeresi egy újságíró?

Ajánlott:

  • megkérdezni, milyen témában készülne az interjú,
  • megkérdezni, milyen célközönségnek írnak,
  • megkérdezni, milyen hosszú lesz az interjú és milyen határidővel dolgozik,
  • csendes helyre intézni az interjút,
  • utánanézni az újságírónak, beleolvasni korábbi cikkeibe,
  • észben tartani, hogy az újságíró a sztorit keresi, így minden érdekes részlet jól jöhet.

Nem ajánlott:

  • arra számítani, hogy az újságíró az adott téma szakértője,
  • arra következtetni, hogy az egyszerű kérdések félreértésből adódnak,
  • megsértődni, ha az újságíró nem küldi át előre a kérdéseket.

2. Miért nem küldik el előre a kérdéseiket az újságírók?

A felmérés szerint az újságírók közel 70 százaléka soha, vagy csak nagyon ritkán küldi el előre az interjúkérdéseket a kutatóknak, akik ezt ennél jóval többször elvárnák, hogy fel tudjanak készülni a válaszadásra. Ennek gyakorlati oka, hogy egy beszélgetés akkor a legjobb, ha kiszámíthatatlan – a spontán válaszokból adódnak a legjobb idézetek, amik az olvasókban is megmaradnak. Egy személyes beszélgetés emellett alakulhat úgy, hogy az elhangzottak alapján teljesen új irányba fordul, ami sokkal érdekesebb lehet, mint az előre eltervezett kérdéssor. 

Hosszabb távon ráadásul a sajtó- és szólásszabadságot is veszélyeztethetné ez a gyakorlat, hiszen az elküldött kérdéseket így előre jóvá kéne hagynia a kutatóknak, rosszabb esetben a feletteseiknek és különböző érdekcsoportoknak, ami a cikkek integritását sértené.

Átküldik-e előre a kérdéseiket az újságírók? És ha külön kéri az alany? Forrás: Sense About Science

3. Hogyan lehet érdekesen eladni egy racionális kutatást?

A kettősség abból is fakad, hogy a tudományos területek viszonylag érzelemmentesek, hiszen az emberi életek millióira kihatással lévő rák- vagy klímakutatást is rideg tényekkel, racionálisan kell alátámasztani, ezzel szemben az olvasók az emberi természetből fakadóan a drámát keresik minden sztoriban. Természetesen fontosak a százalékos hatékonysági mutatók vagy a felfedezések matematikai képletei, de az olvasót akkor érdekli igazán egy tudományos történet, ha abban benne van, hogy az milyen hatással lehet az emberiségre, kik élvhezhetik az előnyeit és kik láthatják a kárát, mikor válik elméletből gyakorlattá vagy éppen ki állhatnak be a jövőbeli technológia mögé.

4. Mindent leírhat az újságíró, ami elhangzik egy interjún?

Magyarul nem nagyon van megfelelője, de az angol az „on the record” és az „off the record” kifejezéseket használja arra, amikor egy beszélgetésről készült felvétel során a közlésre szánt és a közlésre nem szánt mondanivalókról van szó. A SAS felmérésében csak a megkérdezett újságírók 33 százaléka válaszolta azt, hogy érthetően el szokták magyarázni, mit jelentenek ezek, vagyis az interjúalany mikor beszélhet bizalmasan. Az útmutató azt javasolja a kutatóknak, hogy a biztonság kedvéért mindig feltételezzék, hogy a beszélgetés alapból „on the record”, és ha valamit csak háttérinformációként szeretnének megosztani, azt az előtt jelezzék, mielőtt elmondanák.

5. Mit érdemes megkérdezni az újságíróktól az interjú kezdete előtt?

  • Készül hangfelvétel az interjúról?
  • Megkeresi még további kérdésekkel telefonon vagy emailben az interjú után?
  • Lesz lehetőség átnézni a cikket és javításokat javasolni a megjelenés előtt?
  • Tudja már, mikor jelenik meg a cikk?

6. Kötelező elküldenie az újságírónak a kész cikket megjelenés előtt?

Az interjú elkészítése és a cikk megjelenése között egy újságírónak még számos dolga van: a hanganyag begépelése, esetleges további megszólalók keresése, a cikk megírása és szerkesztése, a tények ellenőrzése, képek, ábrák és videók keresése, stb. Ez van, hogy egy napon belül lejátszódik, de legfeljebb is néhány nap kérdése. Egy ilyen időkeretbe sokszor nem fér bele, hogy az interjúalany utólagos változtatásaira kelljen várni, és az alapján átvariálni a teljes folyamatot.

Onnantól, hogy „on the record” beszélt a kutató az interjúban, az újságíró bármit leírhat, ami elhangzott, attól függetlenül, hogy utólag már máshogy fogalmazna-e az alany. Kettejük későbbi kapcsolatára való tekintettel, vagy a bizonytalan pontokra várt javaslatok miatt ugyan az újságíró átküldheti a cikket vagy annak részleteit megtekintésre, de ez nem kötelező, legalábbis a nyugat-európai és amerikai gyakorlatban.

7. Mi ez a cím???

A SAS által megkérdezett újságírók 68 százaléka válaszolta azt, hogy a cikknek nem ők, hanem a szerkesztőjük ad címet. A címadás gyakran szúrja az interjúalanyok szemét, mert – a média természetéből fakadóan, ahol az olvasottság legtöbbször egyetlen címen múlik – az a technikai információk, a pontos kutatási téma megjelölése helyett sokszor csak egy-egy érdekesebb részletet, idézetet emel ki.

A megkérdezett újságírók 68 százaléka szerint a szerkesztők adnak címet a cikkeknek. 94 százalékuk szívesen fogadja az utólagos korrekciókat hiba esetén.Forrás: Sense About Science

Az egyik megkérdezett válasza pedig összefoglalása is lehet a kutatók és az újságírók közt húzódó egyik leggyakoribb ellentétnek: „Az újságírás arról szól, hogy történeteket mondunk el, informálás és szórakoztatás céljából. Egy történet szükségszerűen nem tartalmazhat minden egyes információt egy témáról. Ha úgy érzed, hogy az újságíró a hibás azért, hogy bizonyos részleteket kihagyott a történetből, először kérdezd meg magadtól, hogy azok tényleg nélkülözhetetlenek-e abban, hogy informálják vagy szórakoztassák a történet közönségét – vagyis legtöbbször az általános olvasókat. A válasz erre általában az lesz, hogy nem”.