A modern médiapolitika hosszú időn át arra kereste a választ, hogyan lehet demokratikusan szabályozni a médiát. A 21. században azonban egy új kérdés került előtérbe: mi történik akkor, amikor a nyilvánosság működését egyre kevésbé szerkesztők és egyre inkább algoritmusok alakítják?
Át lehet-e alakítani, meg lehet-e reformálni az Orbán-rendszer által bekebelezett közmédiát? Egyáltalán szükség van-e még közszolgálati sajtóra a Facebook és az Instagram korában? Erről vitáztak magyar és külföldi szakértők a CEU hétfői médiakonferenciáján.
A Perplexity szerint a tények nem állnak szerzői jogi védelem alatt.
Az információsnak nevezett, de valójában inkább dezinformációs forradalom nem stabilizálta az ismereteket, hanem destabilizálta őket: olyan „igazság utáni” világot teremtett, ahol megnőtt az elérhető információ mennyisége, de egyre nehezebb megkülönböztetni az igaz és a hamis állításokat. Ez új feladatot ró a hivatásos újságírókra.
Ma egy átlagos politikus olyan sok tartalmat állít elő, mint egy újságíró, és az internet egyre inkább a folyamatos tartalomszolgáltatásról szól. Honnan indult el ez a folyamat, milyen következményei vannak, mi köze ehhez a Facebooknak és a Tindernek, és hogyan visz minket vissza a múltba a digitális média jelene?
Az állami újraelosztás jelenleg nem csökkenti, hanem stabilizálja és részben növeli a meglévő egyenlőtlenségeket, amelyek az élet számos területén megmutatkoznak – derül ki a Merre tovább? című, frissen megjelent tanulmánykötetből.
Az AP szerkesztőségében dolgozó médiamunkások és újságírók ellenzik a technológia teljes körű bevezetését.
Az amerikai elnök szerint a közszolgálati műsorgyártók balos propagandát terjesztenek. Csakhogy a durva büdzsécsökkentés tönkreteszi a médiát, amely azokhoz szól, akik hírsivatagokban élnek.
Száz éve indult a rendszeres hazai rádiós műsorszórás, a Telefonhírmondó után megszületett a Magyar Rádió. Erre időzítette a Nemzeti Filmintézet a dokumentum-összeállítást.
A háziállatokról szóló híradásokban olyan kifejezéseket használnak, amelyek undort vagy félelmet kelthetnek, ez pedig árt a kedvtelésből tartott hüllők megítélésének.
A politikai szorongás, aminek Magyarországon egyre több jele tapasztalható, a legfrissebb kutatások szerint krónikus stresszforrás, amely különbözik az olyan pszichológiai állapotoktól, mint az általános szorongás, és egyedülálló hatással van az érzelmi jólétünkre és a társadalmi kohézióra.
„Az élet nem mehetett abban a kerékvágásban, ahogy addig, hiszen egyszerűen becsapták az embereket” – mondja Gordon István Lengyelország-szakértő a Qubit legújabb podcastjában arról, hogy a Tusk-kormány egyik napról a másikra menesztette a lengyel köztévé és közrádió felső vezetését.
A populista jobboldali Jog és Igazságosság nyolcéves kormányzása idején propagandagyárrá züllesztette a lengyel közmédiát. Milyen lépések vezettek a fordulathoz, miután 2023. október 15-én a Donald Tusk vezette kormánykoalíció átvette a hatalmat?
A lengyel Jog és Igazságosság (PiS) egyik első intézkedése volt nyolc éves kormányzása kezdetén a közmédia teljes átalakítása és kontrollálása. Mit lehet tenni a propagandistákkal a kormányváltás után? Mit tanulhatunk Magyarországon a lengyelektől?
A generatív mesterséges intelligencia fenekestül forgathatja fel a kreatív szakmák képviselőinek életét. De vajon hogyan vélekednek erről maguk az érintettek, a szövegírók, az újságírók és a copywriterek, és miért bírnak ezek a jövőképek meghatározó jelentőséggel?