Hogyan lehetne izgalmasabbá tenni a focivébét és a nemzeti bajnokságokat?
Bár a világbajnokság csoportküzdelmei hoztak néhány drámát, a mérkőzések többségében mégis a lapos védekező futball dominált a támadójáték felett. Ehhez képest változatosabbak a mérkőzések, amikor már a továbbjutásról van szó. Ennek oka, hogy a jól szervezett védőjátékkal küzdő csapatok gyakran diadalmaskodtak a látványosabb játékra törekvő futball felett. Pedig a játék sava-borsa a gól, a néző ezért lelkesedik és nem a kemény, már-már vérre menő betonfutballért, a taktikai és egyéb faultokért.
A bajnokságok pontozási rendszere betonfutballhoz vezet
A védekező futball térnyeréséért elsősorban a bajnokságok pontozási rendszere felelős. Az a csapat végez előrébb, amelyik több pontot szerez, és nem okvetlenül az, amelyik több gólt rúg, vagyis amelyiknek erősebb a támadójátéka. A klasszikus rendszerben minden győzelem két pontot ért, míg a döntetlen esetén a csapatok egy-egy pontot kaptak. Erre a rendszerre azért volt szükség, mert ha csak a gólok számítanának, akkor egy-egy gyengébb csapat ellen elért nagy gólkülönbségű győzelem teljesen eltorzíthatná a csapatok sorrendjét. A pontokra alapozott bajnokságok viszont megteremtették a betonfutballt, mert mindig könnyebb rombolni, mint építeni. A kemény védők szinte megfélemlítik a technikás csatárokat, sokszor a csapatok számára már nem is a győzelem megszerzése a cél, hanem a vereség mindenáron való elkerülése, a döntetlenért járó egy pont kiharcolása.
Mit változtatott azzal, hogy a győzelem 3 pontot ér?
A győzelem értékének emelése miatt került sor a szabály megváltozására, amikor már három pont jár a győzelemért, míg a döntetlenért továbbra is csak egy pont kapható. Ez erősítette a csapatok elszántságát, hogy ne nyugodjanak bele a békés döntetlenbe, hanem harcoljanak a győzelemért. Csakhogy ez a pontszámítás nem tesz különbséget a nagy arányú, csillogó csapatjátékkal kivívott győzelem és a kemény védekezéssel és egy szerencsés góllal megnyert 1-0-ás találkozó között. Egyre elterjedtebbé vált a játék, amikor a csapatok tíz emberrel védekeznek a kapuk előtt, és elöl csak egy-egy csatár lézeng, akik aztán bravúros műesésekkel igyekeznek a 16-on belül, vagy kívül pontrúgáshoz jutni, amit aztán a kiváló rúgótechnikájú játékosok értékesíthetnek. A mostani vb-n is sok mérkőzés azon dőlt el, hogy melyik csapatnak sikerült ügyesebben rászedni a bírót egy-egy 11-es megítélésére, amin igazából a video bíráskodás sem segített, sőt nagymértékben megnövekedett a büntetők száma.
A megoldás: jutalompont a gólban gazdag mérkőzéseken!
A látványos focit nagyban segítené, ha jutalompont járna, amikor a mérkőzésen sok gól esik. A szabályokon nem is kellene sokat változtatni. Maradhatna a klasszikus két pont a győzelemért és egy-egy pont a döntetlenért, de ezen kívül lehetne egy további pontot is szerezni.
A győztes csapaté lenne a jutalompont, ha legalább három találatot ér el és legalább két gól különbséggel nyer. Erre példa: 3-0, 3-1, 4-0, 4-1, 4-2 stb.
A vesztes csapaté lenne a jutalompont, ha legalább két gól rúgna és a különbség csak egy gól lenne. Erre példa: 3-2, 4-3 stb.
A döntetlent elért csapatok egyike kapná a jutalompontot, ha legalább két-két gól esne a mérkőzésen. Erre példa: 2-2, 3-3 stb. A jutalompont megszerzését a szokásos 11-es párbaj dönthetné el.
Minden olyan meccs, ahol fenti feltételek nem teljesülnek, csak a hagyományos egy illetve két pontot kapná meg. Tehát a gólban szegény találkozókon , ahol az eredmény 1-0, vagy 2-1 illetve 2-0 a győztes kettő, a vesztes nulla pontot kapna, míg 0-0 és 1-1 esetén a csapatok egy-egy ponton osztozkodnának.
Sajnos a mérkőzések zöme az utolsó kategóriába esik, most az oroszországi világbajnokság csoportmérkőzésein is a 48 találkozóból 35 esetben nem járt volna jutalompont, csak 13 mérkőzés volt olyan, ahol erre sor kerülhetett volna. Különösen gyakori volt az 1:0-ra végződő mérkőzés (13) és ott is gyakran egy büntető döntött.
Hol járt volna jutalompont az oroszországi világbajnokság csoportkörében?
Hárompontos győzelmet aratott például az A csoportban Oroszország Szaúd-Arábia és Egyiptom ellen, viszont Uruguay épp az oroszok ellen kapta volna meg a jutalompontot. A G csoportban Belgium jeleskedett begyűjtve a három pontot Tunéziával és Panamával szemben (5-2 és 3-0), mellette még Anglia ért el ilyen győzelmet a Panamával vívott mérkőzésen (6-1). Szintén három pontot ért volna Horvátország győzelme Argentína ellen, valamint Svédországnak Mexikó, és Kolumbiának Lengyelország ellen kivívott sikere.
A csoportok közül három olyan volt (B, C, E) ahol egyáltalán nem volt olyan mérkőzés, ahol a győztes három pontot érdemelt volna, míg a vesztes egyetlen esetben sem kapott volna jutalompontot. Összesen négy mérkőzésen került volna sor büntetőpárbajra a mérkőzés végén több gólos döntetlen miatt: Spanyolország–Portugália, Spanyolország– Marokkó, Svájc–Costa Rica és Japán–Szerbia.
Mennyire befolyásolta volna a továbbjutás kérdését a jutalompontok rendszere? Erre két okból is nehéz válaszolni. Egyrészt más lett volna a küzdelem, ha van lehetőség jutalompontra, másrészt a döntetleneknél nem lehet tudni, hogy ki nyerte volna meg a büntetőpárbajt. Az A, C, D és G csoportokban nem lett volna változás, viszont a B-ben már Spanyolország és Portugália elsőségét a 11-es párbajok döntötték volna el. Az E csoportban az utolsó forduló Svájc–Costa Rica mérkőzés 2-2-je után szerezhető jutalompontjától függően vagy Svájc és Brazília, vagy Costa Rica és Szerbia szerezett volna ugyanannyi pontot. Az F csoportban Mexikó és Svédország között a sorrendet az döntötte volna el, hogy Svédországnak a jutalompont miatt 5, míg Mexikónak csak 4 pontja lett volna, szemben a mostani számítás 6-6 pontjával. Különösen érdekes lett volna a H csoport, ahol a továbbjutást Szenegál és Japán között a közöttük lévő mérkőzés 11-es párbaja döntötte volna el.
Hogyan folyna le egy mérkőzés, ha jutalompontot is lehetne szerezni?
Játsszunk el a gondolattal, hogyan alakulna két csapat taktikája, ha bevezetnék a jutalompontos rendszert! A mostani pontozásnál, ha egy csapat már 2-0-ra vezet, akkor a nyerésre álló csapat beáll védekezni, és puszta rombolással tartja az eredményt, a nézők pedig unatkoznak, vagy hazamennek. A jutalompont reményében azonban érdemes még a nyerésre álló csapatnak is tovább hajtania. Ha a kevésbé biztonságos védekezés miatt a vesztésre álló csapat képes gólt elérni 2-1-re alakítva az állást, akkor teljesen nyitottá válik a találkozó. A jobban álló csapat, ha rúg egy gólt, megszerezheti a jutalompontot, míg a vesztésre álló csapat, ha kiegyenlít, akkor még a jutalompontot is megszerezheti a tizenegyespárbaj során. Ha a nyerésre álló csapat rúg gólt, az eredményt 3-1-re alakítva már megkapná a jutalompontot, de az ellenfélnek is lenne miért harcolnia, hiszen ha 3-2-re szépít, övé lesz a jutalompont. Tehát így a mérkőzés mindig érdekes marad, mert állandóan van miért küzdeni a két csapatnak.
Miért ne lehetne a hazai bajnokságban bevezetni a jutalompontokat?
A magyar bajnokságnak is segítene, ha a mérkőzések érdekesebbek lennének, hiszen a nézőterek csaknem üresek. Evvel jár együtt, hogy egyre kevesebb a fiatal, aki kedvet érez, ösztönzést kap a focihoz. Így nem csoda, ha a válogatott teljesítménye siralmas, a nemzetközi rangsorban is egyre hátrább kerül, és már esélye sincs, hogy kijusson a világbajnokságra. Persze egy ötlettel, egy intézkedéssel nem lehet csodát tenni, de talán hasznos lenne, ha az MLSZ kipróbálná a jutalompontos szisztémát. Ha jobbak, izgalmasabbak a mérkőzések, hamar visszaszoknak a nézők, a drukkerek. Ha több szülő van kint a mérkőzéseken, akkor gyermekei számára is vonzóbb lehet a futballpálya. A fellendülés csakis úgy jöhet létre, ha szélesedik a válogatási alap, ha sokkal több fiatal játszik, küzd és élvezi ezt a szép sportot, amelyben egyaránt megtalálható a csapatszellem és az egyéni virtuozitás. A javaslat kipróbálásához még külön pénzforrás sem kellene, csak egy kis eltökéltség, egy kis bátorság és kezdeményezőkészség!
A szerző fizikus, a BME és az ELTE címzetes egyetemi tanára. A Qubiten a Kalandozások a fizikában címen futó sorozatának korábbi írásai itt olvashatók.