Negyven éve felszámolták a rettegett fekete himlőt, mégis bármikor elszabadulhat

A világ első fekete himlő elleni gyógyszerét engedélyezte nemrégiben az Amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerfelügyeleti Hatóság (FDA). A New York-i Siga Technologies gyógyszergyár antivirális szere a fertőzött sejtekben gátolja a himlővírus szaporodását lehetővé tevő fehérjéket. 

Az amerikai hadügyminisztérium (DoD) olyan meggyőzőnek találta a klinikai kísérletek eredményeit, hogy mindjárt kétmillió adagot rendelt a szájon át szedhető szerből.

Eltörölték a Föld színéről, akkor minek az ellenszer?

A hatalmas hadügyi gyógyszerkészlet azért meglepő, mert a fekete himlőről (Variola major, illetve Variola minor) az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 1980-ban kijelentette, hogy a 18. század végén felfedezett vakcinának hála sikerült végleg eltörölni a Föld színéről. Az utolsó megbetegedést kerek 40 éve regisztrálták. 1978 augusztus 11-én egy brit fotós, Janet Parker a testét elborító fekélyes sebek miatt jelentkezett a birminghami központi kórházban. Kiderült, hogy a 40 éves nőt a variola vírus fertőzte meg: ő lett a fekete himlő utolsó regisztrált halálos áldozata a világon. 

Korábban a vírus egy-egy nagyobb járvány során emberek millióit fertőzte meg, és előfordultak olyan helyi kitörések, amelyekben a betegeknek akár a háromnegyede is meghalt. A  lázzal és hányással kezdődő, szörnyű bőrelváltozásokkal járó, 3-4 hetes lefolyású, az esetek harmadában vakságot okozó feketehimlő-fertőzés Európában a  18. században évente 400 000 ember halálát okozta, köztük több uralkodóét, II. Péter orosz cártól XV. Lajos francia királyig. Kölcsey Ferenc azok között volt, akik túlélték ugyan a fertőzést, de szemük világát elveszítették (a költő viszonylag szerencsésen megúszta a gyerekkori fertőzést, csak a jobb szemére vakult meg).

Kölcsey Ferenc Anton Einsle festményén

Janet Parker 1978-as esete már akkor is furcsaságszámba ment, hiszen természetes úton a nyugati világban akkoriban már senki nem kapta el az évszázadokon át rettegett kórt. Sőt, a betegség már a fejlődő országokban is ritkaságnak számított, az utolsó természetes fertőzést 1977-ben jegyezték fel Szomáliában. 

Később kiderült, hogy a nő munkaállomása balszerencséjére pont egy variolaellenes szer kidolgozására vállalkozó laboratórium felett volt. A biztonsági előírásokat meglehetősen lazán kezelő labornak épp a WHO küldte a kórokozót tesztelésre, és az elszabadult vírus Parkeren kívül két másik embert is megfertőzött. A kór nem terjedt tovább, Parker pedig a fekete himlő utolsó feljegyzett áldozata lett.

A majmokat és a nyulakat biztosan gyógyítja

A feketehimlő-gyógyszer iránti mostani amerikai kereslet azért is meglepő, mert a szert kizárólag állatokon, majmokon és nyulakon tesztelték. A himlővírussal előzőleg megfertőzött állatokat két-két hétig kezelték a kísérleti szerrel. Ennek alapján a gyógyszercég még optimális adagolást is javasol egy esetleges emberi fertőzés esetére: a szerből napi kétszer 600 milligramm bevétele javasolt, két héten át.

Csakhogy a szóban forgó emlősöket támadó vírusvariáns korántsem ugyanolyan, mint az embert megbetegítő változat. A most engedélyezett hatóanyag mindenesetre az állati sejtekben több mint 90 százalékos hatékonysággal gátolta a vírus szaporodását. Az is igaz, hogy a vakcina felfedezője, Edward Jenner angol orvos a 18. század végén ugyancsak az emberénél enyhébb betegséget okozó tehénhimlővel kísérletezett a fekete himlő elleni első vakcinációs próbálkozások során.

Edward Jenner fekete himlő ellen immunizálFotó: WHO PHOTO/WHO PHOTO

A biológiai hadviselés esete a fekete himlővel

Noha annak idején a WHO diadalittasan hirdette ki, hogy sikerült végleg megszabadulni a fekete himlőtől, a variola vírus ma is bármikor elszabadulhat. A hidegháborús időszakban ugyanis a biológiai fegyverkezésben is érdekelt nagyhatalmak jó néhány fiolányit eltároltak belőle. A feketehimlő-vírus azért számított ideális gyilkos eszköznek, mert az emberi kórokozó kizárólag az emberek között képes terjedni. 

A vírust ráadásul úgy módosították, hogy ellenálljon nemcsak a szélsőséges hőmérsékleti viszonyoknak, hanem a rendelkezésre álló, a vírust ugyan el nem pusztító, de annak hatásait mérsékelő gyógyszereknek is. Az így létrehozott biológiai fegyverből az 1980-as években évente 90-100 tonnányit gyártottak csak a Szovjetunióban, de óriási készleteket tárolt el az Egyesült Államok is. Bár a hadászati készletek felhalmozásában élen járó államok az ezredforduló környékén több ízben is ígéretet tettek a minták felszámolására, ez sosem történt meg. A szovjet biológiai fegyverkezési program történetét 2012-ben feldolgozó hadtörténeti könyvükben Milton Leitenberg és Raymond Zilinskas azt állítják, hogy noha Borisz Jelcin orosz exállamfő elismerte a hatalmas készletek létezését, és állítólag elrendelte a megsemmisítésüket, a katonai vezetők megtagadták a parancsot. A Putyin-kormány mélyen hallgat a szovjet biológiai fegyverkezési programról és annak utóéletéről. 

Minden jel arra vall, hogy az Egyesült Államokban sem siettek felszámolni a felhalmozott készleteket: az 1995-ben alapított és a hadügyminisztériummal szoros kötelékeket ápoló Siga Technologies nem először kap hatalmas állami megrendeléseket (és óriási támogatásokat) az amerikai kormány által stratégiai fontosságúnak ítélt gyógyszerek kifejlesztésére. A vállalatnak a biológiai fenyegetés elleni védekezésben tulajdonítanak kulcsfontosságú szerepet. 

A cég nemcsak a fekete himlő, hanem az Ebola, a Lassa és a dengue-láz ellen is fejlesztett gyógyszereket – más kérdés, hogy ezeket többnyire nem a patikákba, hanem szupertitkos raktárakba szállítják. A most az amerikai államnak hatalmas tételben szállítandó fekete himlő elleni szer kísérleteit eleve több tízmillió dolláros támogatások felvétele után kezdték el; később a cég további 2,8 milliárd dollárt kasszírozott a kísérletek folytatására és a gyártás beindítására.