Meghalt az adórendszerek nagy hírű mérnöke, aki azt hitte, csak átverés a Nobel-díja

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

82 éves korában elhunyt Sir James Mirrlees Nobel-díjas skót közgazdász, a skót kormány egyik fő gazdasági tanácsadója – tudatta csütörtökön a brit Institute for Fiscal Studies. A szakember vezette az intézet tudós testületét, ami sorra vette a mai adórendszerek hibáit és továbbfejlesztésük elveit: ez lett a Mirrlees Review. A szabadon hozzáférhető két kötetből sokat lehet tanulni arról, miért van szükség progresszív jövedelemadóra, miért nem kell ötkulcsos áfa, és miért tévedés sokféle külön járulékot és iparági különadót kiszabni.

Sir James munkássága nagy hatással volt a gazdaságpolitikai elemzés területére, az optimális adórendszerre vonatkozó elméletei az egész közgazdaságtanra nézve meghatározó jelentőségűek. Adóztatásról szóló elemzéseiben központi téma volt az egyenlőtlenség csökkentése és a munkavállalásra ösztönző intézkedések közötti optimális egyensúly megteremtése. Minden kutatási témáját elsősorban a társadalom jobbításának szolgálatába állított gazdaságpolitika iránti elkötelezettsége motiválta. 

Mirrlees az indiai védelmi miniszterrel 2013 januárjábanFotó: Amar Kar/The Times of India

Sir Richard Blundell, a Londoni Egyetem professzora szerint Mirrlees forradalmasította a közgazdaságtan felfogását a gazdasági ösztönzőkről és az egyenlőtlenségekről. „Fantasztikusan kedves ember volt, öröm volt vele együtt dolgozni. Nagyon fog hiányozni mindannyiunknak” – írta Blundell, aki az elhunyt szakember kollégája volt az Institute for Fiscal Studiesnál.

Mirrlees munkásságáért 1996-ban Nobel-díjat kapott, megosztva William Vickery kanadai közgazdásszal, egy évvel később pedig lovaggá ütötték. Peter Diamonddal közös munkája ugyancsak figyelemreméltó megközelítése az indirekt adóztatásnak. 

Amikor felhívták, hogy megkapta a Nobel-díjat, Mirrlees először azt gondolta, hogy felültették, de miután meggyőződött róla, hogy a hír igaz, öröm töltötte el. „Mindig a közgazdaságtan és az emberi jólét volt a fő témám” – idézte a halk szavú közgazdászt a Times. Mirrlees kanadai kollégájával együtt az aszimmetrikus információról szóló elmélete miatt érdemelte ki az elismerést. Az elmélet lényege, hogy egy üzletkötés során az egyik fél mindig többet tud, mint a másik, tehát hatalmi egyenlőtlenség áll fel, és hiányos tudással születnek üzleti döntések.

Sir James Mirrlees 2016-ban a Warwicki Egyetem gazdasági csúcstalálkozóján

„Mirrlees munkássága kitűnő példája annak, hogy mire jó a matematika a közgazdaságtanban. Nagyon nehéz követni matek nélkül, hogy elvek így, elvek úgy, tények meg amúgy, mégis mennyire legyenek progresszívek az adók. Mirrlees meg tudta mondani, hogy »ennyire«” – mondta Sándor László közgazdász, a Qubit Luxemburgi Egyetemen oktató vendégszerzője, aki az MTA KRTK Munakerőpiaci Tükör 2012-es kiadásában a Mirrlees Review egyik kötete alapján is ismertette a jövedelmek adóztatására vonatkozó nemzetközi akadémiai kutatások főbb eredményeit és nyitott kérdéseit.

Maga az optimális adóztatás Mirrlees-féle problémája is érdekes, mert megmutatja a modern közgazdaságtan realizmusát: nem kell ünnepelni, de el kell fogadni, hogy az emberek reagálnak az ösztönzőkre, például kevesebbet dolgoznak, ha adóztatják őket. Egy ilyen problémát úgy lehet megoldani, hogy a játékszabályokat (azaz az adórendszert) alakítod úgy, hogy abban minden résztvevő azt csinálja, amit akar, és az állam mégis a lehető legjobb eredményt éri el – mondta Sándor.