Ha nem mikrohullámú sugárzás betegítette meg az amerikai diplomatákat Havannában és Pekingben, akkor vajon mi?

Bár a hét elején úgy tűnt, hogy a világsajtó a New York Times cikke alapján megfejtette az Egyesült Államok havannai, illetve pekingi nagykövetségén dúló rejtélyes diplomatakór okait, a mostanra előkerült szakértők megkérdőjelezik, hogy a több tucat esetért a mikrohullámú sugárzás volna a felelős. A LiveScience által megkérdezett specialisták szerint szinte kizárt, hogy a fülzúgással kezdődő, látás- és hallászavarokkal, valamint szédüléssel folytatódó, végül tartósabb idegrendszeri károsodásokkal járó tünetegyüttest mikrohullámokat kibocsátó eszköz okozta.

Igaz, a New York Times-nak nyilatkozó Douglas H. Smith, a Pennsylvaniai Egyetem idegsebész-professzora is csak a gyanúját osztotta meg a sajtóval, miután többedmagával hosszasan vizsgálta a rejtélyes kór 21 áldozatát, akik 2016 vége és 2017 augusztusa között Havannában, illetve Pekingben teljesítettek külszolgálatot. A mérgezés és a kollektív hisztéria kizárása után az orvoscsoport idén márciusban a JAMA hasábjain számolt be az eredményekről, Smith most az azóta felmerült fejleményeket taglalta, kitérva arra, hogy a páciensek tünetei szerinte a mikrohullámú sugárzás egy évtizedekkel ezelőtt leírt ritka mellékhatására utalnak.

Megsüti az agyat

Az étel- és italmelegítést szolgáló konyhai eszközökről és a vezeték nélküli adatátvitelről ismert mikrohullámú (0,3 és 300 GHz közötti) elektromágneses sugárzások a radartechnológiai felhasználás után az 1960-as években kerültek a természettudományos újdonságokban mindig is a fegyverfejlesztési lehetőségét látó katonák és titkosszolgák érdeklődési körébe. Az amerikai alkamazott fiziológiai közlöny, a Journal of Applied Physiology hasábjain 1961-ben jelent meg Allan H. Frey cikke, amelyben a General Electric kutatójaként dolgozó biológus arról számolt be, hogy egy bizonyos frekvenciatartományban a másodperc töredékéig ismételt mikrohullámú sugárzás zajként jelentkezik az emberi fülben, és az elektromágneses hullám mintegy hanghullámmá transzponálódik. Az egy évvel később publikált folytatásban Frey kifejtette azt is, hogy a mikrohullámot meghallók rövid idő után szédülésre, dekoncentráltságra, fejfájásra panaszkodtak.

Az csak alig egy évtizeddel ezelőtt derült ki, hogy amit a delikvensek a kísérletek során érzékelnek, azt nem a hanghullámok kódolására hivatott biológiai apparátusukkal teszik, csak az agyuk értelmezi jobb híján hangnak azt, hogy szó szerint forrni kezd az agyuk. A Frey-effektust kiváltó hullámhosszon a sugárzás ugyanis áthatol a sűrűbb bőr- és csontszöveteken, és pontszerűen hevíteni kezdi a belső szervek vízben gazdag állományát. (Aki már melegített mikróban, az ismeri a mikrohullámok halmazállapotonként és anyagonként eltérő módon hevítő hatását.)

Csöndes tűz

A Frey-effektus mindmáig alapját képezi a mobiltelefóniával és a vezeték nélküli hálózatokkal kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek, holott efféle – agyforralásra utaló –akusztikai tévképzeteket a mindennapok szabványokkal kordában tartott mikrohullámai még véletlenül sem generálhatnak. James Lin, a chicagói Illinois Egyetem biofizika-profeszora 2007-ban részletes magyarázatot adott a jelenségre. A tudomány jelenlegi állása szerint ilyesmi csak abban az esetben fordulhat elő, ha nem állandó hullámok, hanem meg-megszakított impulzusok formájában éri az élő szöveteket a sugárzás. A téma egyik legfőbb tekintélyének mondott Lin úgy véli, hogy ha esetleg mégis sikerülne nyalábba gyűjtött mikrohullámokkal célba venni egy ember fejét, akkor az illető agya előbb párologna el, mintsem hogy hangokat hallhatna.

A hadtudomány nem véletlenül sorolja a mikrohullámú eszközöket az úgynevezett irányított energiájú fegyverek (directed-energy weapon, DEW) csoportján belül az elektromágneses kategóriába. Ványa László honvédezredes egyetemi jegyzete szerint az amerikai fejlesztésű Active Denial System (ADS) nevű, tömegtüntetések, zavargások feloszlatására hivatott mikrohullámú céleszköz is a hőtermeléssel operál.

„A berendezés kis teljesítményű 95 GHz-es elektromágneses sugárzást bocsát ki, amely hőt generál a célterületen tartózkodó emberek bőrfelületén, ezáltal a terület mielőbbi elhagyására kényszerítve őket. A közel 3 mm-es hullámhosszú sugárzás a ruhán áthatolva 0,3-0,4 mm mélyen hatol a bőrbe, ahol a fájdalomérző idegvégződések találhatók. A bőrfelszínen 2 másodperc alatt égető fájdalomérzetet kelt, és ennek következtében a besugárzott alany kényszerűen menekül a sugárzás útjából. (...) A 2 méter átmérőjű antenna egy keskeny sugárba fókuszálja a mikrohullámú sugarakat, mely keskeny sugár segítségével a tömegből akár egyetlen alany is célba vehető, még nagyobb távolságból is. A rendszer hatótávolsága kb. 500-1000 méter”.

Infrahangos bomlasztás

Ványa ezredes szerint emberekkel folytatott kísérletekben „megfigyelték, hogy az infrahang hullámok félelemérzetet, menekülési reakciókat, dezorientációt váltanak ki, az ultrahangok pedig agresszivitást”.

„A 20 Hz-nél kisebb frekvenciájú rezgésű infrahangok az emberi szervezetre károsak lehetnek. A közel 7 Hz rezgésszámú sugárzás megegyezik az agy alfa-ritmusainak frekvenciájával. Az infrahang hat az agy bioáramára, másfelől pedig az idegrendszerre. Ezen kívül a nagyteljesítményő infrahanggal való besugárzás a belső szerveket erős rezgésbe hozza, melynek következtében a szív és az érrendszer jelentős mértékben túlterhelődhet. A 7-8 Hz frekvenciájú infrahang különösen veszélyes, mert gyakorlatilag megegyezik a belső szervek saját rezgésszámával, így könnyen bekövetkezhet a rezonancia jelenség melynek fellépésekor a belső szervek sérülnek, valamint a vérkeringés saját rezgésszáma is 8 Hz körül van, ezért a rezonancia, illetve a fellépő interferencia révén az érrendszer károsodhat. (...) Még a leggyengébb 7 Hz-es infrahang is erős fejfájást, látási zavarokat, figyelmetlenséget okozhat, ráadásul szinte mindenen áthatol. Az ember egyes szerveivel interferenciába lépve ritmuszavarokat, pánikérzetet, menekülési ösztönt, tudatzavart, vagy súlyosabb esetben halált okozhatnak”.

Az ezredes szerint a II. világháború egyik csodafegyvere is egy infrahangfegyver lett volna, amivel az ellenség katonáira akartak hatni, csak nem lehetett megóvni tőle a saját erőket, így nem bizonyult használhatónak.

Az 5889870-es számon 1996-ban szabadalmaztatott amerikai eszköz kiküszöbölte az önveszélyt, Ványa szerint úgy, hogy a két piezoelektromos sugárzó egymástól 7 Hz-el eltérő, 200 Hz körüli tartományú, vagyis veszélytelen rezgést bocsát ki magából, amelyek – a szaknyelven nem lineáris karakterisztikájú – emberi hallószervben éppen a kívánt hatást kiváltani képes frekvenciává állnak össze. A célszemély pedig hallani ugyan nem, de érezni érzi, hogy valami egész durva dolgot művel a teste.

Az amerikai szakértők eddig napvilágot látott spekulációiban eddig másfajta akusztikai eszköz sem szerepelt. Pedig nyílt titok, hogy a titkosszolgálatok arzenáljában megtalálhatók azok a nagy teljesítményű ultrahangos lehallgatásgátló berendezések, amelyek az emberi fül számára hallhatatlan hullámai úgymond összekuszálódhatnak. A megbetegedések oka szakértők szerint az is lehet, hogy több, akusztikai szempontból nem megfelelően elhelyezett lehallgatást gátló, hatalmas hangerővel, de a hallható tartományon túl működő szerkezet interferált egymással, ahogy azt az AP hírügynökség egy terjedelmes tavalyi anyagában bemutatta.