Aphroditéről, a szépség istennőjéről nevezték el a most felfedezett csodálatos halfajt
Új halfajt fedeztek fel az Atlanti-óceán kellős közepén, 120 méter mélységben. A tengernek abban a régiójában, ahová a fény nem hatol el, így a látásnak kevesebb szerep jut, sok a pocsolyaszínű, csúnyácska faj. A most felfedezett 6-8 centiméter hosszú, karcsú hal viszont olyan gyönyörű, hogy a szerelem és a szépség görög istennője után Tosanoides aphroditének nevezték el.
A hal hímje vibráló pink és neonsárga színekben pompázik, farkúszója zöldes-lilás színű. A nőstény sem sokkal marad el színpompában a hímtől. Esetében narancsos alapszínből tűnnek elő a kevésbé rikító rózsaszín sávok.
A felfedezés izgalmait fokozta, hogy egy hatalmas cápa is megjelent a helyszínen:
Afrodité az Atlanti-óceán közepére bújt
Az eddig ismeretlen halat a Brazíliához tartozó, a dél-amerikai és az afrikai partok között nagyjából félúton található Szent Péter és Szent Pál szigetcsoportnál találták, egy mélytengeri koralltelepen. Az újonnan felfedezett faj már a nyolcadik azoknak a sorában, amelyek a Földnek kizárólag ezen a pontján, a Szent Pál-szigeteknél találhatók meg. A Luiz Rocha halbiológus vezette kutatók szerint a faji elszigeteltséget a szigetcsoport parányi mérete és a szárazföldtől való távolsága magyarázza.
A Tosanoides aphroditének egyébként vannak rokonai, csak épp nem az Atlanti-óceánban élnek. Két éve a Csendes-óceánban, a Hawaii-szigetekhez tartozó mélytengeri koralloknál fedeztek fel egy másik Tosanoides-fajt. A rózsaszínes-narancsos halacskát Barack Obama amerikai exelnök után Tosanoides obamának nevezték el. A saját környezetébe beolvadó halacska a tartályban sokkal színesebbnek tűnik, igaz, atlanti-óceáni rokona vibrálását meg sem közelíti.
A mélytengeri korallok sincsenek biztonságban
A Hawaii-szigeteknél 2016-ban felfedezett hal azért kapta az elnöki nevet, mert Barack Obama a korallzátonyok és azok élővilága védelmezőjének hírében áll. A mélytengeri korallokat jó ideig amúgy is rendkívül fontosnak tartották a tengerbiológusok. Abban bíztak ugyanis, hogy a szárazföldek és a tengerszint közelében lévő, a globális felmelegedés miatt rohamosan pusztuló korallzátonyok élővilágának a mélyebben fekvő korallszigetek nyújthatnak szükség esetén menedéket.
Miután azonban az utóbbi években a mélytengeri korallokat is behatóbban megvizsgálták, kiderült, hogy a nekik szánt szerepre nemigen alkalmasak. Idén nyáron két vezető tudományos folyóiratban, a Nature-ben és a Science-ben is arról cikkeztek, hogy az éghajlatváltozás miatt növekedő vízhőmérséklet a tengerek mélyén is érezteti hatását, így az ottani élővilágra sincs jó hatással. Másrészt a mentést az is nehezítené, hogy a mélytengeri korallok élővilága merőben különbözik a felszíni rokonaikétól.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
