A zsiráfanyák a foltjaikról ismerik meg borjaikat

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból az afrikai vadvilággal foglalkozók eddig nem kutatták, hogy miféle evolúcióbiológiai mechanizmus szerint rendeződnek el a foltok a zsiráfok (Giraffa camelopardalis) kültakaróján. Megelégedtek azzal, hogy a jellegzetes alakú és színű minták csak a ragadozók megtévesztésére szolgálnak, sorrendjük pedig véletlenszerűen alakul ki. A Journal of Life and Environmental Science hasábjain október 2-án megjelent tanulmány egész más eredményre jutott. 

A Derek. E. Lee kaliforniai biológus által vezetett kutatócsoport a Kenyában és Tanzániában élő maszáj zsiráfokat  (Giraffa camelopardalis tippelskirchi) vizsgálta. Négy éven keresztül követték 31 zsiráftehén életét, és fényképfelvételekkel dokumentálták a borjaik fejlődését is. Arra volta kíváncsiak, hogy az anyák átörökítik-e egyedi foltmintázataikat. 

Az elkészült fotókat képelemző szoftverekkel 11 változó mentén vizsgálták. Kiderült, hogy a foltok kontúrossága, a körvonalak keménysége, illetve lágysága, valamint a formák is átöröklődtek a borjakra. A négy esztendei folyamatos megfigyelésnek köszönhetően az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyedi mintázat kulcsszerepet játszik az utódgondozásban, vagyis a tehén-borjú kapcsolatban. Az akár másfél éves korukig anyatejen élő kis zsiráfok ugyanis már pár hónaposan el-elkószálnak a folyamatosan változó öszetételű, 15-20 egyedből álló csordától. Az anyák a foltjaik alapján azonosítják saját borjaikat.

Egy csordába általában egy családhoz, pontosabban anyai vérvonalhoz tartozó egyedek élnek, így a foltazonosítás a csoportkohézió alapvető eszköze.