Szaúd-Arábia kulturális offenzívája és a brutálisan meggyilkolt Jamal Khasoggi ügye
A dolgok néha furcsán esnek egybe: épp azokban a napokban, amikor Jamal Khashoggit, a szaúdi ellenzéki újságírót rövid úton eltették láb alól, miután bement Szaúd-Arábia isztambuli főkonzulátusára, hogy a török menyasszonyával kötendő házasságához szükséges papírokat intézze, az USA számos nagyvárosában egy egész éven át tartó, nagyszabású arab kulturális rendezvénysorozat kezdődött Arab Art and Education Initiative címmel és igen izgalmas tartalommal. Többek között olyan kérdések kerültek napirendre, mint a menekültválság, illetve a vallásról, a szexualitásról, a feminizmusról a mai arab világban alkotott nézetek változása.
Ez az egybeesés már önmagában is fejfájást okozott volna a kezdeményezés mögött álló társaságoknak, de az igazi problémát az jelentette, hogy az események egyik fő finanszírozója a sajtóban röviden csak MBS-ként emlegetett szaúdi koronaherceg, az országot ténylegesen irányító Mohammed bin Salman által létrehozott MiSK Foundation volt. Ez az alapítvány az egyik legfontosabb eszköz a koronaherceg kezében a szaúdi vezetés nemzetközi imázsának javítására, annak igazolására, hogy a monarchia elindult a demokratizálódás, a világ felé való nyitás irányába. Ám, mint ahogy azt több eddigi intézkedés után az ellenzéki újságíró meggyilkolása is jól mutatja, valójában csak egy külső mázról, a külvilág megtévesztéséről van szó.
Bin Salman nem diktálhat nekünk
A történtek után számos amerikai kulturális intézmény került komoly dilemma elé, beleértve az említett rendezvénysorozat szervezőit és a különböző eseményeknek – kiállításoknak, konferenciáknak, kerekasztaloknak, rezidenciaprogramoknak – helyet adó intézményeket. A szervezők sorából ki is lépett az egyik legfontosabb, a washingtoni székhelyű agytröszt és kulturális központ, a Middle East Institute. A rendezvényeket általában nem mondták le, hiszen ezzel a térség művészeit fosztották volna meg értékes bemutatkozási lehetőségektől, inkább a finanszírozáshoz igyekeztek más forrásokat szerezni és megpróbáltak kiszűrni a programokból egyes, a szaúdi rezsimhez szorosabban köthető személyeket – ezért mondták le például az Ahmed Materrel tervezett nyilvános beszélgetést a Columbia University-n. Mater az egyik legfontosabb kortárs képzőművész Szaúd-Arábiában, s tervezett részvétele nem is ebbéli minőségében okozott volna gondot, hanem azért, mert ő tölti be a MiSK igazgatói posztját is.
A programsorozat első nagy, Szíriával és a szíriai menekültekkel foglalkozó kiállításának a New York-i Brooklyn Museum ad otthont, ezt a tárlatot teljes egészében a MiSK Foundation finanszírozta. A megnyitóra az eredeti tervek szerint sor is került, mert, mint Aysin Yoltar-Yildirim, a kiállítás kurátora hangsúlyozta, az alapítvány semmilyen módon nem volt befolyással a tárlat tartalmára. Mint mondta, Bin Salman „nem diktálhat nekünk, hogyan nézzen ki a kiállítás. El kell fogadnia azt olyannak, amilyen”. Amikor Khashoggi meggyilkolásáról kérdezték, azt válaszolta: „Nem tudjuk ellenőrzés alatt tartani azt, amit vezetőink tesznek”. A Metropolitan Museum of Art a sorozat programjában első körben egy Műgyűjtés és kiállítások a Közel-Keleten című szemináriummal volt érdekelt. A múzeum a szeminárium megtartása mellett döntött, de visszautasította a MiSK anyagi támogatását és a 20 ezer dolláros költségeket saját forrásból fedezte. Dan Weiss, a múzeum elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta: a program túl fontos ahhoz, hogy töröljék, de a szaúdi fejlemények fényében lemondtak a külső forrásokból – értsd: a MiSK-től – történő támogatásról.
Hasonló módon jár el a Solomon R. Guggenheim Museum is, hangsúlyozva, hogy „nem mondhatnak le művészek bemutatásáról országaik kormányainak akciói vagy politikája miatt”. A Museum of Modern Art egyszerűbb helyzetben van, mert, mint egyik szóvivőjük, Amanda Hicks hangsúlyozta, sem szaúdi kormányügynökségektől, sem a királyi család tagjaitól nem kaptak semmiféle támogatást a rendezvénysorozaton való részvételük fejében. A washingtoni Smithsonian komoly szaúdi kapcsolatokkal rendelkezik; igaz, ők nem a MiSK-től, hanem a Saudi Aramco-tól, az ország állami olajvállalatától kapnak támogatást – 2013 óta összesen 2,8 millió dollárt. A múzeum úgy döntött, hogy megtartja a kétnaposra tervezett Arab Culture Weekend-et, mert, mint David J. Skorton, az intézmény titkára hangsúlyozta, a dialógust akkor is fenn kell tartani egy országgal, ha nem értünk egyet kormányának akcióival és politikájával”.
Számos más, a projektben közvetlenül nem érintett intézmény is szoros kapcsolatokat alakított ki a MiSK-kel az USÁ-n kívül is – köztük a Sotheby’s vagy a londoni Museum of Natural History. Ők talán nincsenek azonnali lépéskényszerben, de előbb-utóbb reagálniuk kell – már csak azért is, mert a múzeumlátogató közvélemény az USA-ban és Nagy-Britanniában is egyre nagyobb figyelemmel és adott esetben tiltakozással kíséri, milyen forrásokból fogadnak el támogatást az egyes intézmények; ezért is nem újították meg vagy mondták fel többen is például szerződéseiket a Shell multinacionális olajvállalattal.
Lemondták a részvételt
Khashoggi meggyilkolása súlyos árnyékot vet olyan projektekre is, amelyeknek maga Szaúd-Arábia a helyszíne, s melyek ugyancsak az országnak a külvilág felé való nyitását hivatottak demonstrálni. Az egyik a Future Investment Initiative, egy széleskörű nemzetközi közreműködéssel tervezett, a napokban lezajlott konferenciasorozat, melyre a gazdasági és a kulturális élet számos fontos reprezentánsát várták a világ különböző országaiból.
A tragikus gyilkosság után sokan lemondták részvételüket, így Tad Smith, a Sotheby’s vezérigazgatója is, aki egy panelbeszélgetésen szerepelt volna Mihail Pjotrovszkijjal, a szentpétervári Ermitázsigazgatójával együtt. Pjotrovszkij ugyanakkor elutazott Rijádba, csakúgy, mint az a politikusokból, üzletemberekből és a kulturális élet képviselőiből álló 30 fős orosz delegáció, mely úgy tűnik, nemigen vett tudomást a megelőző napok fejleményeiről. Lépésüket igazolva látták Putyin elnöknek a Szputnyik hírügynökség által idézett kijelentésével is, miszerint „mi nem tudjuk, mi történt ott valójában. Miért kellene olyan lépéseket tennünk, amik rontják viszonyunkat, ha nem értjük, mi történik?” Sőt, az oroszok rá is tettek egy lapáttal, mert épp a gyilkosság utáni napokat tartották a legalkalmasabbnak annak bejelentésére, hogy a szentpétervári Állami Orosz Múzeum Vaszilij Kandinszkij és Pavel Filonov nevével fémjelzett kiállítást rendez Rijádban a XX. század kiemelkedő orosz képzőművészeinek alkotásaiból. Ez alkalomból Pjotrovszkij, aki egyébként épp az arab művészet specialistája, igen lelkes hangon méltatta az orosz-szaúdi kulturális együttműködést, hangsúlyozva, hogy „tudjuk, kik az igazi barátaink”.
A másik kezdeményezés ennél lényegesen nagyobb szabású és évtizedeket ölel át: a NEOM – honlapja szerint a világ legambiciózusabb projektje – egy új fejlesztési övezet létrehozásáról szól, ami a gazdaságnak és az idegenforgalomnak is új lendületet adva az ország kirakata lenne – 500 milliárd dolláros beruházási költséggel. Teljes területe csaknem harmad magyarországnyi: 26.500 négyzetkilométer, első ütemének tervezett befejezési időpontja 2025. Khashoggi meggyilkolása után egy héttel jelentették be, hogy a projekthez tanácsadóként egy 19 fős nemzetközi testületet kértek fel, amiben többek között neves építészek és dizájnerek is helyet kaptak.
A leggyorsabban Jonathan Ive, az Apple fő dizájnerének neve tűnt el a névsorból, majd Dan Doctoroff, a Sidewalk Labs alapító-vezérigazgatója jelezte, hogy neve tévedésből szerepel a listán. Ezt követően Tim Brown, az IDEO elnök-vezérigazgatója lépett vissza, majd a valamennyi felkért személy közül a legismertebb, a brit sztárépítész Norman Foster jelentette be, hogy a történtek maradéktalan és megnyugtató tisztázásáig felfüggeszti tevékenységét a projektben. Az egyetlen építész a projekt-teamben, aki még nem lépett vissza, a MIT Senseable Cities Lab-ját képviselő Carlo Rotti, ám ő is kijelentette, hogy csapatával együtt élénk figyelemmel kíséri a helyzet alakulását és végső álláspontját a közreműködés kérdésében az amerikai hatóságok által az ügyben végzett vizsgálatok eredményétől teszi függővé.
Emőd Péter írása az Artportalon jelent meg.